A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 43 magyar kormány és pénzügyminister, bármely körülmények közt is alig lesz képes, kivált ha figyelembe veszszük, hogy a rendes költségvetés ezen folytonos emelkedésével aránylagosan emelkedik a rendkívüli költségvetés is, mert a beszerzések, ha hosszú évekre vannak felosztva és hosszú éveken át teljesitendök, végre is a rendes kiadások jellegét öltik magukra, főleg ha szem előtt tartjuk, hogy a hadi tudomány és a gépészet fejlődésével együtt a tiz év alatt beszerzett fegyvernemet mással kell pótolni. Ezek után csak a várépitésekre vonatkozó költség maradna, mint rendkívüli jelleggel biró: csakhogy ez is, miután a rendszer tavaly elfogadtatott, egyátalán nem a rendkívüli, hanem a rendes kiadás jellegét öltötte magára. Ha pedig azokat az összegeket tekintjük, a melyekbe azok kerülnek és a melyek a költségvetésbe fel vannak véve: meggyőződhetünk arról, hogy 7—8—10 évig ezen rendkívüli kiadások azonos összegekben fognak szükségképen előfordulni. Már pedig merem állítani, hogy a mely kiadás a hadügy és a tengerészet terén 7—10 évig állandóan előfordul : az elveszti rendkívüli jellegét s azon fejlődés mellett, a mely Európaszerte mindenütt beállott, bátran megjósolhatjuk, hogy ugyanazon idő elteltével hasonló kiadás szüksége e tekintetben mindezen kiadások daczára is be fog állani. Indokoltatni szokott és indokoltatik is a hadügyminister részéről ezen állandó emelkedés a külföldi példákkal s az mondatik, hogy miután Németország, Olaszország, Franczia- és Oroszország folytonosan és növekedő mérvben költekeznek, magunk elöl elzárni a hasonló utón való haladást lehetetlen. Engem teljesen meggyőzne ez az argumentatio azon esetben, ha azok, kik ezt eszközük, arra utalhatnának, hogy a fejlődés egyéb téren is hasonló lépést tart az ottani viszonyokkal. De a mig erről teljesen meggyőződve nem vagyunk, s mig. ily állapottal állunk szemben, lehetetlen, hogy könnyű szívvel és készséggel járuljunk a megszavazáshoz; lehetetlen, hogy vissza ne térjünk azon gondossághoz, hogy vissza ne térjünk az egyes tételeknek azon, mondhatnám, aggodalmas és kicsinyes: de szorgos megvizsgálásához, a mely legalább egy ideig jellemezte az ursz. bizottság törekvéseit, és a mely a magyar országgyűlés részéről is követendőnek találtatott. Igaz, hogy az idők változnak. Vannak időszakok, midőn a még szükséges kiadások is, hogy úgy mondjam, megnyirbáltatnak és redu- cáltatnak; mikor szükségesnek tartja a kormány, az ellenzék és a közvélemény a szőkébb határok közt való tengődést, és vannak idők, midőn mindenki könnyebben venni látszik a pénzügyi helyzet nehézségeit, és a mikor a remények sokkal nagyobb tényezőt képeznek 3 számításokban, mint' az aggodalmak, ügy látszik, hogy ma ezen idők egyikét éljük. Hogy ez meddig tart : meghatározni egyátalában nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogyha ezen benyomásnak szabad tért engedünk, csakhamar oly hadi költségvetéssel állandunk szemben, a mely nézetem szerint még a remények keletkezhe- tésének lehetőségét is teljesen elöli. És most legyen szabad azon második kérdésről szólnom, melyet előadó úr az átalános tárgyalással kapcsolatban hozott fel; a melyre nézve jelentésében megjegyzi, hogy midőn az albizottság akként járt el, tudniillik, hogy a monarchia védelmi erejét mindinkább növelni akarta és osztozni kíván teljes mértékben és lelkiismeretesen az ebből eredő felelősségben, nem mulasztotta el a magyar korona közjogi helyzete és a magyar nemzetnek többször kifejezett jogosult kívánságához képest megtenni javaslatait arra nézve is. hogy különösen a katonai képző intézetek körében a kellő változások megtétele által a magyar ifjúságnak a katonai pályára való lépése és további kiképeztetése lehetővé tétessék; hogy stb. Elismerem, hogy az albizottság telt javaslatokat; azonban azokból, a melyeket az albizottság keretében tapasztaltam, és a melyeket az előadó úr itten felhozott, részemről nem látom, hogy azok keresztülvitele kilátásba lenne helyezve és hogy ez komoly czél- zatát képezte volna a bizottságnak. Nem tartom jogosnak, hogy ezen javaslatok összeköttetésbe hozassanak a hozott áldozatokkal, mintha ezek azoknak némileg compensatiói lennének. E tekintetben kötelességünk a közvéleményt felvilágosítani annál is inkább, mert a felvilágosítandó közvéleményhez, meggyőződésem szerint, első sorban a közös hadügyminister űré számi tan "ó. 6*
