A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ív. Clés. 79 Szilágyi Dezső: T. országos bizottság! Kétségkívül a ministerelnök urnák joga van megjegyzéseket, fölvilágositásokat és észrevételeket tenni. De gondolom, hogy ha mi oly bőven élnénk a magyarázatokkal a hires boszniai törvényre, mint a milyen bőven megmagyarázta felszólalásában a tisztelt ministerelnök ur az általa idézett szakaszt, akkor, azt hiszem, sok rettenetes dolgot ki lehetne okoskodni azon törvényből, ugyanazon magyarázat alapján, melyben a t. ministerelnök ur a házszabályok szerint részesíti. Egyébiránt én azt hiszem, hogy itt félreértés van, a melybe nézetem szerint egészen alap nélkül Andrássy gróf bizottsági tag ur és a ministerelnök beleestek. De nagyon is kedvező volt e félreértés a ministerelnök urnák, mert valóban ilyen hosszú észrevételt nem tehetett volna máskép, mint abból a hamis suppositióból, mintha, akár az, a mit én követeltem, akár a mit Apponyi t. barátom támogatott, a budgetjog gyakorlatának a delegatio részére való igénybevétele lett volna. Mondom, erre szüksége volta t. ministerelnök urnák. De hogy ilyen félreértést a t. ministerelnök ur magában tapasztalt, az egészen meg- magyarázhatlan akkor, mikor a közös pénzügy- minister ur — tehát az, a kiről itt tulajdonkép szó van — valóban ezen félreértésben nem szenved. A t. pénzügyminister ur világosan értette, sőt beszédében világosan kiemelte, hogy én nem kértem és nem vettem igénybe a delegatio részére a budgetjogot. Világosan kiemelte ezt azon beszédében, melyben nekem felelt. Ha tehát a mi felszólalásunk gróf Andrássy és különösen a ministerelnök ur részéről ilyen félreértésben részesült, fel kell tennem, hogy talán nem kisérték, — megvallom, a mire különben igényt nem tartok, — talán nem kisérték elegendő figyelemmel az én és Apponyi t. barátom beszédét. De, t. országos bizottság, én gróf Apponyi t. barátom beszédében és abban, a mivel Cser- natony bizottsági tag ur azt támogatta, teljesen kifejtve találom az okokat, miért nem elégedtünk meg a t. pénzügyminister ur nyilatkozatával. És a t. ministerelnök ur hiába formuláz — legalább úgy látszik, hogy formuláz — ebből vádat ellenünk, hogy visszatartjuk a határozati javaslatot, mert szerinte isten tudja minő tűzijátékot akarunk vele a vita végén csinálni. Én felszólalásomban megmondtam, hogy a ministerelnök ur feleletétől függ, hogy további lépéseket szükségeseknek tartsunk-e vagy nem. Ennek a feleletnek pedig nem az volt az értelme, legalább szószerinti értelme, a mit a ministerelnök ur mondott. És talán ez a ministerelnök ur által adható felvilágosítások jogkörén kívül esett; mert azt hiszem, hogy a házszabályok nem olyan felvilágosításokra jogosítják fel a magyar ministerelnököt és a magyar ministereket, a melyek a közös ministerek nyilatkozatainak értelmére vonatkoznak, hanem csak a saját véleményeik és saját tetteiket illető felvilágosításokra. (Helyeslések.) Ezt kénytelen vagyok megjegyezni, mert azt tapasztaltam, hogy a ministerelnök ur, valahányszor nyilatkozni akar, akármit mond is, azt ő ezen három categoria valamelyikébe belemagyarázni nagyon hajlandó. Minthogy tehát őt a felvilágositásra, legalább hiteles felvilágosításra én hivatottnak nem tartom, tartom magamat a közös pénzügyminister ur nyilatkozatához : ha ő akar felvilágosítást adni, és biztosítom a ministerelnök urat, hogy ha ő a felvilágosítást megadja — azt tőle, mint authen- ticust el is fogadjuk. Főkifogásom a közös pénzügyminister ur nyilatkozata ellenében az volt, hogy a következő kifejezéssel élt: >Elismerem, nemcsak a delegatio tagjainak, de minden állampolgárnak joga van felvilágosítást kívánni arra nézve: melyek a boszniai jövedelmek és minő czélokra fordittatnak azok H Főkifogásom a forma ellen irányult, melyben ehez a kívánsághoz járult; mert mi itt, midőn ezen jövedelmek és kiadások hová fordításának részletes előterjesztését kívánjuk, nem állunk egy sorban az állampolgárokkal. Mi az igen t. pénzügyminister urnák — a mint ő azt, meg fagyok győződve, nem is vonja kétségbe — ellenőrző testületét képezzük ; ez tehát nekünk jogunk, mi azt megkívánhatjuk, inig az állampolgároknak ez nem joga, s ha mégis megteszi nekik a t. pénzügyminister ur, csakszives- ségből teszi meg. Ennélfogva tökéletesen igaza volt igen t. barátomnak, Apponyi Abert grófnak, midőn ezen kívánság teljesítését oly alapra fektette, mely minket és az állampolgárokat egy vonalba nem állít, miután az állampolgárok iránt csak szívességi alapról lehet szó. Tehát azt kellett mondanunk, hogy ezen delegatiónak ellenőrzési joga nem volt elismerve és ez ókból a minister-
