A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
80 IV. ÜLÉS. elnök feleletével nem vagyunk megelégedve. (Helyeslések.) Ezen álláspontnak világos helyreállítását tartalmazza ezen határozati javaslat, mel37re — bevallom — azt hittük, nem lesz szükség ése pillanatban is azt hiszszük, nem lesz szükség arra, hogy szavazzon felette a t. bizottság. Mi ezt, mint törvénj’es ellenőrzési jogunkból folyót kívánjuk, és megnyugtató felelet reánk nézve csak az lesz, ha a t. pénzügyminister ur ezen kívánságnak, mint a mi jogunknak megfelelő kötelesség alapján fog eleget tenni. Különben megvallom, feleletét kevésbbé kielégítővé tette az is, hogy ezen sokat üldözött törvénynek magyarázatára kelt. Ezen törvény a lehető legszerencsétlenebb sorsban részesült. Midőn törvényjavaslat volt, mondhatni mindenki, a ki előkészítette, a ki előterjesztette, más-más magyarázatot adott neki. Be tudom bizonyítani, hogy a magyar országgyűlésen az előterjesztők részéről más magyarázat adatott neki, és más magyarázat az osztrák országgyűlés részéről, és miután megvan ez a törvény, megint más magyarázat adatik neki. És bocsásson meg a t. pénzügyminister ur, de hát egy kissé kegyetlen volt a magyar ministerelnök ur iránt, ki annyira sietett a pénzügyminister urnák segítségére menni, hogy még nyilatkozatának értelmét is meg akarta nekünk magyarázni, mondom, kissé kegyetlen volt, midőn azt mondta, hogy ezen §-ban nincs benne világosan és egyenesen, hogy a közös ministeriumra bizatik ezen tartományok közigazgatása és kormányzása, és hogy csak úgy mellesleg, odavetve van érintve oly módon, mintha az magától értetett volna; mondom, igen kegyetlen volt, midőn azt mondta, hogy nincs a törvényben, mert élénk emlékemben van, midőn a ministerelnök ur diadalmasan hivatkozottépen ezen első§-ra, azt mondván, hogy e §. ily szerkezete nagy diadala a magyar kormánynak, mert sikerült a magyar kormánynak azon nézetét érvényre hozni, hogy egy világos és új törvény kell arra, hogy a közös ministerium fel- hatalmaztassék ezen tartományok igazgatására. No, már most ezen §-nak szerkezete, midőn nekünk előterjesztetett, mint egy nagy vívmánya mutat- tatott be a magyar felfogásnak, — at. pénzügy- minister ur pedig, és ebben hozzájárulok, most szószerint veszi a dolgot és azt mondja, hogy ez benne egyenesen nem foglaltatik, hanem csak úgy mellékesen bele van csúsztatva. De épen azért, akár mellékesen van becsúsztatva, akár élére legyen ezen §-nak állítva, nekünk alkotmányos szempontból ragaszkodnunk kell ahoz, hogy a közös pénzügyminister ur e törvény alapján a reá ruházott feladatában épen olyan felelősség mellett járjon el, és bennünket ellenében épen olyan ellenőrzés illet meg, mint egyéb feladatainál. Épen azért megvallom, e törvény kétes vagy szerencsétlen szerkezetében e felelősség gyengítésére, vagy az ellenőrzési j og gyengítésére vonatkozó következtetéseket nem tudnám helyeselni. Nem is hiszem, hogy a t. pénzügyi minister ur ezen állásponton állott volna; de megbocsát, ha azt mondom, hogy nyilatkozatai kissé oly határozatlanok voltak, hogy szemben azon határozott kívánsággal, melyet irányában formáltunk, bennünket ez ki nem elégít. A határozati javaslat, melyet benyújtani kívánok, abból áll, hogy a közös pénzügyminister felhivatik, hogy Bosznia és Herczegovina jövedelmeinek és kormányzati kiadásainak , beleértve a beruházásokat és áta- lában annak részletes kimutatását is, hogy minő czélra kívántainak fordittatni a jövedelmek, a közösügyi bizottságok elé terjeszsze a végre, hogy az törvényes ellenőrzési jogait gyakorolja, az irányban, hogy mi czélra fordittatnak a költségek. Egyátalában kijelentem, hogy nem szándékozom a közös ügyi bizottság számára budgetjogot igénybe venni, annak most nem is volna értelme, és ennélfogva az arra alapított minden következtetés, még pedig oly következtetés is, mint a minő az általam mélyen tisztelt Andrássy Gyula gróf ur által tétetett, és mely e törvényből nem is foly, mondom, minden ebből vonható következtetés ellenünk fel nem hozható. De azt az egyet meg kell jegyeznem, hogy én, ha ellenőrzést gyakoriok a kiadások és azok hova fordítására nézve — pedig az ellenőrzés a tudomásvételt és egyéb jogokat is magában foglalja — nem hiszem, hogy ezen ellenőrzés a bosnyákokra nézve oly nyugtalanitó- lag hatna, mint azt a t. pénzügyminister ur mondta, vagy hogy talán nem oly veszélyesen hatna, mint azt az igen t. Andrássy Gyula gróf ur említette, mert Bosznia és Herczegovina lakóiról feltehető, hogy sokkal nagyobb megnyugvást fog nekik szerezni az, ha nem csak a pénzügyminister ur,
