A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IX. ÜLÉS. 29 — hogy megint lehetetlen azon meggyőződésünket ki nem fejezni, hogy azon folytonos meddőség, melyet mindkét ügyre nézve az alkudozások felmutatnak, a kívül fekvő akadályokat leszámítva, lényegében annak tulajdonítható, mert a két állam kormánya egyöntetű, határozott, a külügyi kormányzat által közvetítendő, közgazdászat! politikára nézve egyetértésre eddig nem vergődött. A következtetéseket ebből az előadó által is constatált tényből itt a t. bizottság előtt megvonni nem fogom és pedig azért nem, mert meggyőződésem az, hogy mig egyrészről a külügyi kormányzatnak ellenőrzése ezen bizottságot teljes joggal megilleti, addig másrészről a kereskedelmi, közlekedési és vámpolitikánk megbirálásának súlypontja nem a bizottság kebelében, hanem a két állam törvényhozásában fekszik. Ez az oka, a miért ezen tényből itt a felmerülő következtetéseket nem vonom. De midőn egyrészt ezt megemlítem, másrészt ki kell jelentenem azt, hogy a külügyi kormányzatnak eddigi működése bennünk is reményt gerjesztett az iránt és várakozással vagyunk iránta, hogy részéről a kellő erély, különösen pedig a kellő figyelem mindkét állam érdekei iránt hiá- nyozni nem fog, ha működésének a természetszerű alap és támasz mindkét állam kormánya részéről megadatik. Ezek azok, melyeket a jelentés tartalmára és erre vonatkozó álláspontomra nézve kiemelni óhajtottam, és midőn ezen értelemben a jelentést átalánosságban elfogadom , egyszersmind azon nyilvánítást teszem, hogy a külügyi kormányzat irányában elfoglalt várakozó álláspontunkat az eddig történt tárgyalások semmi tekintetben nem érintvén, irányában ezen álláspontunkon megmaradunk. (Helyeslés.) Andrássy Gyula gróf: T. országos bizottság ! En teljes mértékben csatlakozom azon felfogáshoz, mely a t. előadó ur által felolvasott jelentésben foglaltatik, és igy nem is szólaltam volna fel ez alkalommal, ha az előttem szólt t. bizottsági tag úrtól egy állítást nem hallottam volna, mely részemről némi felvilágosítást igényel. A mit az átalános helyzetre nézve mondani méltóztatott, hogy a monarchia mai állása keleten nem felel meg a berlini congressus eredményeihez kötött várakozásnak, arra nézve lényeges volna tudni azt, hogy kinek a várakozását értette a t. szóló. Mert az ellenzék annak idejében nem sokat várt, ellenkezőleg, tudtomra azt mondta, hogy az eredmény legjobb esetben holtan szülött gyermek lesz, még valószínűbben pedig a monarchiát véghetetlen nagy bonyodalmakba fogja sodorni. Azt mondhatom tehát, hogy az ellenzék várakozásának, miután nem voltak nagyok, az eredmény könnyen megfelelhetett. A mi már most a mi várakozásunkat illeti, részemről annyit mondhatok, hogy a mi csekély személyemet és collegámat a berlini congressuson, a mostani külügyminister urat illeti, csakugyan megfeleltek, mert a mit egész határozottsággal vártam, az volt, hogy a congressus eredménye a monarchiát a keleten régi állásának és jogos igényeinek megfelelő magasságra fogja emelni, és határozottan merem állítani, hogy arra nézve, vájjon az megtörtént, mind a keletet, mind Európát illetőleg, kevés embernek egyezik a nézete a t. szónokéval. Ennyit a jelent illetőleg. Annyiban egyetértek azonban a t. szónokkal, hogy a jövő feladata gyakorlatilag értékesíteni azon előnyt, és érvényre hozni azon állásunkat, mely a berlini szerződésen alapul. A mit a t. szónok ur a julius 8-ki conven- tióra nézve mondott, arra különös megjegyzésem van. Azt méltóztatott mondani, hogy a conventiót szorosabban kellett volna megkötni. En az ellenzék részéről ezen kifogást értem s méltánylom és nincs is az ellen szavam ; hanem azt hiszem, hogy ha meggondolja a t. biz. tag ur az akkori helyzetet, akkor talán hajlandó lesz elismerni, hogy azok az eredmények talán még sem oly csekélyek, mint előtte látszik. A mi nehéz egy kis állammal szemben is, az, őt kötelezőleg arra birni, hogy jogalapot adjon a nagyobb államnak bizonyos követelésére, bizonyos érdekeire nézve. A német azt mondja: „Zur Liebe kann ich dich nicht zwingen.“ Ha ez igaz átalában, különösen igaz oly esetben, midőn a másik fél részéről nemcsak semleges állást igényelnek, hanem positiv hozzájárulást bizonyos kötelezettségekhez, melyek árát részben az illető állam kénytelen megfizetni. Ilyen a vasúti csatlakozás esete. Arra
