A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IX. ÜLÉS. ságos viszonyunkat érinti. Én ugyan, t. országos bizottság, azon nézeten vagyok, hogy minden szövetségnek eredmények és tettek által kell értékét bebizonyítani és ez kell, hogy a német barátságos viszony sorsa legyen, de egyelőre annyit határozottan megmondhatni vélek és nem hiszem, bog}' ellenmondással találkozzam és ez az, hogy mindaddig, mig a németországi barátságos viszony belső állapotainkra káros visszahatással nincs; mindaddig, mig bennünket oly külügyi irányba nem sodor, a melyet a monarchia bármelyik állama érdekeire nézve határozottan károsnak tartok ; mindaddig, mig alkalmas arra, hogy a békés fejlődést, a mire nekünk különösen magyaroknak már pénzügyeink jelen állapotában súlyt kell fektetnünk, számunkra biztosítja és felmerülhető eollisiók esetére a lehető legelőnyösebb állást nyújtja: mindaddig és a mennyiben ezt eszközli, a német barátságos viszony a mi részünkről is támogatásra számíthat; de csakis addig, mert ezen szempontokon kívül nem ismerek más szempontokat, a melyek magunktartását, szemben e viszonynyal befolyásolnák. A mi az átalános jelentés többi részét illeti, az megemlíti a berlini szerződés végrehajtását. Ezzel kapcsolatban jövőre nézve tán felesleges felemlítenem, hogy a külügyi kormányzat irányában követelésekkel csak a múlt és kifejlődött helyzet alapján lépünk fel, bármi lett legyen is véleményünk azon politikára nézve, melynek az eredményét képezi. Azon észrevételünket azonban egyenesen ki kell mondanunk, hogy sem a berlini szerződés végrehajtásának előhaladására, sem megnyugtató állapotok előidézésére, sem különösen keleti befolyásunk megszilárdítására és terjesztésére nem teljesültek azon várakozások, melyekkel keleti politikánk igazolása megkiséreltetett, s melyek ezen alapon ahhoz jogosan formáltattak. Az elemeknek azon vibrálásával szemben, mely a szerződés életbeléptetése által rendesen előidéztetett, még folytonosan tart és valószínűleg hosszabb ideig tartani fog, örülünk, ha a külügyi kormány részéről azon biztosítást nyerjük, hogy a szerződés teljesen végre fog hajtatni a nélkül, hogy az monarchiáinkra újabb áldozatokat róna. Elég a tényekre tekintenünk, hogy keleten foglalt hatalmi 28 állásunk sem terjedelemben, sem belső erőben nem gyarapodott, pedig külügyi politikánk uralkodó pontjául mindig ez volt hirdetve és annak iránya ezzel igazolva. Hogy egyebet ne említsek, elég e részben hivatkoznunk a keleti kereskedelmi és közlekedési érdekeink tárgyában folytatott alkudozásokra, melyek hatalmi állásunkat, ott annak Ígért kiterjesztését igen sajátságos színben mutatják fel. Az apró államok féltékenysége irányunkban, vonakodása velünk még függetlenségük megóvása mellett is szorosabb viszonyba lépni, nekünk kedvezőtlen más befolyások elfogadására fennálló nagyobb készségük, mindazon természetes kérdésre adnak okot: hol van azon hatalmi gyarapodás s szilárd állás, melyre oly biztos kilátás nyittatott a keleten, ha még a gazdasági érdekek kiegyeztetése is oly kevés credménynyel kecsegtet, midőn irányunkban tanúsított készség-hiány és idegenkedés még mindig oly mérvben áll fenn, mely érdekeinkre sem nem kívánatos, sem nem r előnyös. Es itt nem nyomhatom el azon meggyőződésemet, hogy a tények alapján való tapasztalás azon okulást nyújtja nekünk, a mit a viszonyok ismerete mellett előre is látni lehetett, hogy talán a julius 8-iki conventio határozatai szorosabban megkötendők lettek volna, a mi szemben olyan állammal, melynek szokásos politikája a huza vona, mely kevés előzékenységet mutatott az ott elvállalt szerződési kötelezettségei teljesítésére, az oly állammal szemben a leghelyesebb politika lett volna arra a jóakaratra, melynek jelenségeit gyéren tapasztaljuk, minél kevesebbet hagyni és a jogi megkötés szorosságát minél inkább részletezve megvalósítani. A jelentés, t. bizottság, hosszasan foglalkozik azon kereskedelmi és közlekedési viszonyokkal, melyek a szerb alkudozás magvát képezték, és foglalkozik a Németországgal folytatott alkudozásokkal közgazdasági viszonyainkat illetőleg. A jelentést, midőn mi átalánosságban mégis elfogadjuk, ezt abban az értelemben kívánjuk vétetni, hogy mind az alkudozások tényleges állására, valamint ezen alkudozásokhoz kötött kivánatokra nézve lényegben az itt kifejtettekkel egyetértünk, de ezt a jelentés többi részleteire kiterjeszteni nem akarjuk és — itt nem én mondom, hanem a bizottság t. előadója mondja azt,
