A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
254 XX. Clés. Hiányban ; 8 miután másfelől föltétlenül kijelentette, bogy a kormány e kérdésben is a törvényhozást tartja illetékesnek, és előterjesztéseket fog ott tenni : azt hitte az albizottság, hogy ezen kikötések fönntartása mellett szintén kör- vonaloztatik és megóvatik a közös kormány hatásköre mellett a törvényhozás illetékessége is. Minthogy az 1878-ki actióban egyszersmind több oly intézkedés és kiadás fordul elő, melyekről az 1878-ra vonatkozó előterjesztés tanúságot tesz, és melyekre nézve szigorúan és határozottan nem lehet körvonalozni azon működést, és azt a költséget és kiadást, mely kizárólag a hadi actióval van összeköttetésben, s igy a hadügyi kormány feladatát és hatáskörét illeti, és mert látta az albizottság, hogy a múltra nézve ezen szempont szigorú érvényesitésétől egyedül azon tekintetből lehet elnézni, mert a hadsereg élelmezése, összeköttetéseinek fenntartása és biztositása érdekében oly költségekre és intézkedésekre volt kényszerítve a hadügyi kormány, melyek a rendes körülmények közt feladatát, kötelességét és hatáskörét nem képezték : arra a megállapodásra jutott az albizottság, hogy a múltra nézve, minthogy úgy sem eruálhatta e tekintetben a hatáskörnek szigorú körvoualozását, eltekint ettől; a jövőre nézve azonban több határozatot indítványoz, melyekről úgy hiszi, hogy egyfelől a hadügyi kormány feladatát az illető tartományokban nem koczkáztatják, de másfelől praecisebben és határozottabban körvonalozzák azon hatáskört, melyben a közös hadügyi kormány e tekintetben mozoghat. E kérdések mellett, természetesen még csak az előterjesztéseknek formájáról lehetett szó az albizottságban, mert magukban az előterjesztésekben foglalt kiadási összegeknek részleteibe nem bocsátkozhatott, mert már az előirányzat természete és egyszersmind azon idő is, melyben a fölött tanácskozott, kizárja annak lehetőségét, hogy azoknak részleteibe menjen ; illetőleg tételes költségvetést iparkodjék az országos bizottság elé terjeszteni. Tehát mondom, a forma kérdése volt az, a mi második sorban foglalkoztatta az albizottságot. Az 1879-ki előterjesztésre nézve e tekintetben a kormánynyal egyetértésben volt az albizottság, mert az előirányzat nehány összegének más formát adni a bizottság sem tartotta szükségesnek. Azonban az 1878-ki előterjesztésekre nézve nem volt az albizottság azon nézetben. A kínálkozó három forma közül, az albizottság leginkább alkalmazhatnak tartotta a póthitel formáját, mert természetesen azt hitte, hogy előirányzatról szó nem lehet ott, a hol megtörtént kiadásokról, vagy legalább utalványozott költségekről vagy esedékes kiadásokról van szó ; indemnitásról pedig a budget-jog szempontjából beszélni szintén nem lehet, mert erről csak a liquidált tételeknél, kiadásoknál lehet szó. A három forma közül tehát leghelyesebbnek hitte a póthitel megadását. Nem mondom azt, hogy ez tökéletesen megfelel ezen előterjesztés természetének, illetőleg az abban foglalt összegnek. Nem felel meg azért, mert itten részben, sőt legnagyobb részben már megtörtént kiadásokról van szó ; azonban sem a zárszámadásokkal, sem a kezelési kimutatással nincs dolgunk és igy felmentésről beszélni nem lehet ; de az előirányzatról sem lehet szó, és igy természetesen csak a póthitel az, a mi kizárólag rendelkezésünkre áll, a mi kizárólag alkalmazható. És, hogy e két összeg közt e tekintetben különbséget tenni nem lehet, ezt úgy hiszem, a t. országos bizottság egyik tagja sem fogja kétségbe vonni. Ezek alapján tehát átalánosságban, részben ezen határozati javaslat érdekében is ajánlom a t. országos bizottságnak ezen jelentést a részletes tárgyalás alapjául. Szilágyi Dezső (közbeszól) : Melyik költség- vetést ? Hegedűs Sándor előadó: Sorrend szerint igen természetesen az 1878-ki költségvetést. Román Miron metropolita-érsek: Tisztelt országos bizottság ! Én már kezdettől fogva mindig helyeseltem és helyeslem most is Bosznia és Herczegovina tartományok megszállásának előbb eszméjét, most már tényét, és pedig nem épen monarchiánk területi terjeszkedése érdekében, de mindenesetre azért, hogy a megszállás által monarchiáik a keleti eseményekkel és az ottan még folyamatban levő újabb államalakulásokkal szemben érdekeinek megfelelő állást foglalhasson, s jelesen képes legyen elzárni útját Oroszország ismeretes pánszláv törekvéseinek, melyek reánk nézve mindenkor csak vészthozók lehetnek.
