A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XX. ÜLÉS Ezt tartva szem előtt, én e delegatiónak múlt évi ülésezése alatt a nevezett tartományok megszállására igénybe vett költségeket, mint monarchiánk érdekében okvetlenül szükségeseket, magam részéről — nyomasztó pénzügyi helyze­tünk daczára — megszavaztam s a továbbiakat is kész vagyok megszavazni, annyival is inkább : mert közösügyi kormányunknak és különösen külügyi politikánk vezetőjének eddigi működési irányát monarchiánk érdekeinek mindenben meg­felelőnek látom. E részben megnyugtatásomra szolgál külö­nösen az igen tisztelt külügyi minister urnák múltkori üléseink folyamán tett egyik nyilatko­zata, a melyet én úgy fogtam fel, — sajnálom, hogy az akkori napló nem áll rendelkezésemre, hogy abból az ipsissima verbákat idézhessem, — mondom, én azt úgy fogtam fel : hogy az igen tisztelt külügyi minister ur a berlini egyezményt, mint az európai béke egyetlen garantiáját minden pontjában szorosan megtartani és mások által is megtartatni kívánja, meg fogja tartatni. De ezzel a megnyugtató nyilatkozatta] kény­telen vagyok mégis némi újabb jelenségeket hozni kapcsolatba , melyek a lapok közlései szerint arra mutatnak, hogy Oroszország nem csak hogy ki akarja vonni magát a berlini egyezmény némely kötelezettségei alól, hanem úgy is, mint azon nagyhatalom, mely ez idő- szerint a keleti viszonyokat uralja, daczolni is kész a többi nagyhatalmak jogos befolyá­sával. Nem szükséges, vagy legalább ne várja senki tőlem, mint olyantól, a mi leginkább vagyok, hogy én részletezzem itt mindazokat az erőszakoskodással határos, de még mindig tisz­tességesnek látszó alakba burkolt üzelmeket, miket az orosz kormány magának feladatul tűzött ki, a melyek önök előtt úgyis ismere­tesek, vagy legalább az angol külügyi hivatal egyik legújabb jegyzékéből megismerhetők, s a melyek kétségkívül arról tanúskodnak : hogy Oroszország csakugyan oly állást foglal a ke­leten, mely az alig helyreállított európai egyen­súlyt Oroszország javára már is megbillenti, némi siker esetében pedig azt okvetlenül meg fogja zavarni. Én ezen üzelmekből csak azt az egyet kivá­A közösügyi országos bizottság naplója. 1878. nom ez úttal fölemlíteni, a mely nézetem szerint bennünket legközelebbről érdekel ; és ez azon bánásmód, melyben Oroszország részéről azon állam részesül, mely a viszonyok által legter- I mészetesebb szövetségesünknek vau jelelve ; ez pedig Rumánia, vagy a mint sokan akár szó­kásból, akár más egyéb oknál fogva még mindig nevezni szeretik : Moldva-OláLorszájr. En itt mindenekelőtt megjegyzem, hogy engem nem valami faji rokonszenv ösztönöz arra, hogy itt különösen Rumániával foglalkozzam; sőt biztosíthatok mindenkit arról, hogy e részben minden érzelgéstől és elfogultságtól menten szólok, s még azt is hozzáteszem : hogy ámbár én a latin faj iránt jól és talán helyesen is tudok érezni, én e fajnak szintúgy, mint bármely más fajnak túlterjeszkedését mások felett nem óhajtom, mert ismerni tanultam azon bajokat, melyeket egyes népfajok túlysúlyra vergődése szokott előidézni, ha azok elháritására föl nem lép a morál alapokra fektetett eszélyesség. Hogy felszólalásomban rövid legyek — mert a tisztelt bizottsági tagok türelmével semmi esetre sem akarok visszaélni, — csak arra figyel­meztetek : hogy Oroszország, be sem végezve keleten az utóbbi hadjáratot, máris Törökország után első sorban Rumániával kezdte éreztetni kér- lelhetlen rontó vaskezét. Nem akarom itt bőveb­ben felemlíteni Besszarábia elszállítását Rumá- niától, mert az a berlini egyezmény által már szentesítve van; de a ki az Arab-Tabia ügyet, mely még nincsen elintézve, figyelemmel kiséri, meg­győződhetik arról , hogy Oroszország a mit egyik kezével cserében átadatolt Romániának, azt a másik kezével attól elvenni törekszik. De erről,rjmint különben is ismeretes dolog­ról sem akarok bővebben szólani ; csupán arra szorítkozom, hogy kifejezést adjak abbeli meg­győződésemnek : hogy átalában minden támadás, mely Rumánia mostani állása és területe ellen irányul, az közvetve hazánk ellen intéztetik ; mert Rumánia azon állam, mely egyebek közt arra is van hivatva, hogy köztünk és az irá­nyunkban mindenkép idegen Oroszország közt erős válasz- és védfalat képezzen; tehát ezen új független államot nekünk gyengiteni vagy gyen- giteni engedni nem szabad, ha csak saját érde­keinket nem akarjuk szem elől eltéveszteni. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom