A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. 207 Az autonómia, melyet Európa küldöttei kidolgoznak, ott csodákat fog-e tenni, midőn annak teljes lehetetlensége Boszniára nézve állit- tatik ? Majd megszüntet minden aspiratiót, elaltat minden egyesülési törekvést és nem is lesz Európában senki, a ki meghallja és felkarolja az ottani fájdalomkiáltásokat, mint meghallotta s felkarolta Boszniában és Herczegovinában ? Vagy azon megszállás, melyet mi foganatosítottunk, már elérte czélját, s továbbhaladásra nem fogunk ösztönöztetni ? Ha azon czélokat nézem, melyekkel a megszállás indokoltatik, előttem világos az, a mire t Pulszky Ágost t. barátom hivatkozott, hogy azon ok, melylyel Novi-Bazár megszállása indokoltatik, aggressiv természetű, mert ugyanazon körülmények, melyek eddig vittek bennünket : tovább fognak hajtani. Nem állhatnak-e elő azon ponton túl épen olyan zavarok, mint a melyek miatt Bosznia állandó megszállása vált szükségessé? Nem állhatnak-e elő oly bonyodalmak, hogy hacsak nem akarjuk magunkat stratégiailag és kereskedelmileg elzárni, hacsak bele nem nyugszunk abba, hogy a tengertől elszorittassunk : akkor a megszállási politikát tovább kell folytatni és lejebb vinni? És azután a minister ur saját nyilatkozatára hivatkozom, a ki azt mondta, hogy egyik oka és szüksége a boszniai occupatiónak : azon délszláv conföderatiónak meggátlása, a mely okvetetlenűl előállott volna, ha mi azon tartományokat meg nem szálljuk. Már most azt^kér- dem ; vájjon nem fog-e kényszeríteni épen ezen politika a tovább terjeszkedésre? A minister ur a pusztán negativ politikát értéktelennek bélyegezte. Ily értéktelen marad a mi megszállási politikánk, mig czélja csak az egyesülési aspira- tiók meggátlása, oly törekvéseké, melyeket kiirtani pusztán e tény által nem tudunk, valamely határozott nem pusztán negativ állást kell foglalnunk ezen aspiratiók irányában, ha mi politikánkat az agyagedény szerepére nem akarjuk kárhoztatni és ezen álláspont lehet-e nem agressiv? Mindezekben, — ha tekintem a berlini szerződés által teremtett állapotokat, — Törökország első felosztását kell látnom, de egyszersmind azokban magvait és elókészitését a második felosztásnak. Ez alkalommal megemlékezem azon nyilatkozatokról, melyek a két elfoglalt tartomány jelen állapotaira itt tétettek. A kalocsai érsek ő nagyméltósága S lényegében maga a minister ur egy fényes képet rajzol arról, hogy minő érzelmekkel viseltetik az újonan elfoglalt tartományok lakosságának mindkét eleme irányunkban, és ebben a fényes beszédben, a melyet én is nagy élvezettel hallgattam, és a melynek egyedüli, de nézetem szerint, lényeges hiánya az volt, hogy végeredményében bebizonyította azt, hogy Bosznia megszállása mennyire helyes és kívánatos a bosnyákokra nézve ; de nem tudott megnyugtatni bennünket a felől, hogy mennyire szükséges és kikerülhetlen volt az a mi érdekeinkre nézve ; ebben a fényes beszédben a minister ur helyeslése mellett kimondatott az : hogy úgy a keresztyén, mint a musulman elem, az egyik felszabadításának biztosítását, a másik tulajdona és személyes szabadságának megvédését tőlünk várja és reményű. Ebben az irányban a minister ur egy váratlan szövetségest nyert abban, a kire beszédében hivatkozott, t. i. Hadzsi Lójában, a ki oda nyilatkozott a minister ur szerint, hogy ha ő gondolta volna azt, hogy ily czélja van a megszállásnak, abban az esetben fegyverfogáshoz nem folyamodott volna. Ha én ezeket a megnyugtató nyilatkozatokat hallom és tapasztalom azt, hogy a kalocsai érsek ő excellentiája mennyire hitelt ad azon feliratoknak, a melyek a különféle küldöttségek által ide felhozattak s mennyire helyesli azok tartalmát, — mellékesen megjegyezve talán maga sem fogná helyeselni azokat minden részeiben, talán maga sem kívánná tartalmuk minden részének megvalósítását, ha figyelmeztetem reá, hogy az határozottan és kizárólag felekezetiség nélküli iskolák mellett nyilatkozott. (Derültséfj.) Haynald Lajos kalocsai érsek (közbeszól) : Kívánságokról nem szólottám, hanem csak tanuságtételekről az ottani állapotok felett. Szilágyi Dezső : Bocsánatot kérek, de ha csak a tanuságtétel szempontjából méltóztatott szólni, megvallom, hogy azokat az ottani állapotok és érzelmek hű képének nem tarthatom, mert nem tudom ítéletemet elzárni azon két tény előtt, hogy arra, hogy ezen loyalis meggyőződés és megnyugvás keletkezzék, egy példát
