A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
200 XV. ÜLÉS. to adtatik az európai jog biztosítékául azon elv, hogy az egész san-stefanoi előzetes békekötés a congressus asztalára letétetik, hogy annak egyik pontja sem vehető ki a szabad discttssió köréből.“ Itt tehát egész enthusiasmussal szólott azon programúiról, melyet az angol kiiliigyminister magának kitűzött. A válasz ezen programmra a berlini szerződésben van ép úgy Angliára, mint ránk nézve is. Anglia köszönettel, hálával fogadta e választ és elismeréssel ministère irányában ; hogyan taglalja és mily sziliben tünteti fel a congressus ezen eredményét a mi monarchiánkra nézve a t. bizottsági tag, azt az imént hallottuk. Ugyanazon időben egy közlemény jelent meg az angol „Globe“ nevű lapban, mely azt hirdette, hogy Oroszor zág és Anglia közt elő- leges megállapodás jött létre, — mellesleg mondom, — oly megállapodás, mely nélkül a congressus talán létre sem jöhetett volna — és mit következtetett ebből a t. bizottsági tag ? A következőket, a miket szó szerint fogok felolvasni : „Es ha ezekre nézve, t. országos bizottság, ha Angolország és Oroszország közt a megegyezés valóban létrejön, akkor a mi monarchiánk ma azon pillanatban, melyben külügyi kormányunk ismételve tett kijelentése szerint érdekeink védelme fenntartatott, teljesen isoláltan áll. Mert nem az a kérdés, hogy ki milyen felfogást kész a congressus asztalánál folytatandó discussiónál plato- nice támogatni, hanem a kérdés az, ki milyen érdekek, milyen szempontok mellett kész a legutolsó végletekig, egész a háborúig menni. Ha pedig két nagyhatalom egyszerre a dolog érdemere vonatkozó bizonyos főpontokra nézve egymással megállapodásra jutott, akkor nem lehet egyebet feltenni, mint hogy azon pontok kimerítik mindazokat, a mik miatt azon hatalmak egy európai háborúba menni készek; és akkor a támogatás, mely ezen hatalmasságok bármelyikének részéről egyéb pontokra nézve várható, másnak, mint tiszta courioisienak jellegével nem bírhat. Eszerint, t. országos bizottság, közel van azon veszély, hogy ma ott vagyunk, a hová az 1854- ben követett politikával jutottunk. Az 1854-ben követett politika által, mely sem az egyik, sem a másik irányt teljesen kielégíteni nem tudta, az isoláltságlioz jutott ezen monarchia. És ma azon aggodalom előtt állunk, melylyel. — bár czá- foljanak meg az események, senki annak jobban örülni nem fog, mint én, — hogy más utakon ugyanezen isoláltsághoz érkeztünk.“ Már, t. bizottság, megtörténhetik az, hogv valaki csalódik a részletekre nézve, hogy a congressus eredményét tekintve, egy vagy más pontra nézve csalódik ; de ha ily radicaliter csalódik valaki az egészre nézve, mint a hogy ez Apponyi grófon megesett, a ki a congressus eredményéül az isoláltságot helyezte kilátásba, holott az elért eredmény az lett, hogy az egész congressus tartama alatt Ausztria-Magyarország és a többi hatalmak voltak az egyik oldalon és egy másik hatalom egymaga a másik oldalon; mikor úgy alakultak a dolgok, hogy ha már azt mondja is valaki, hogy íosz volt az általunk követett politika, de hogy mi isoláltak voltunk akkor, a mikor mandátumot nyertünk a congressuson, és megállapodásra jutottunk a hatalmakkal minden más kérdésben, — mondani 1 absolute nem lehet : akkor, uraim, ez oly lényeges, oly cardinalis tévedés, mely, ha az emberen megesik, nem mondom ugyan, hogy akkor az oly fényes tehetség, minő a t. bizottsági tag, mondjon le a külpolitika terén való actióról, hanem annyit talán mégis szabad mondanom, hogy mondjon le a külpolitika terén való jósolgatásról. (Élénk derültség és tetszés.) De talán már nagyon is sokáig éltem vissza a t. bizottság türelmével (Halljuk! Halljuk!) és ezért sietek beszédemet befejezni. (Halljuk! Halljuk!) Csak egy aggodalomra nézve kívánok még nyilatkozni; mely sok oldalról nyilvánult, s melyet én nem tartok alaposnak, sőt talán kevésbbé alaposnak, mint minden más felfogást; de sokkal fontosabbnak tartom, hogy sem ez alkalommal czáfolatlanul hagyjam. (Halljukl) Ezen aggodalom abban áll, hogy Bosznia és Herczegovina occupatiója a dualismus alapját fogja veszélybe dönteni. Itt is csak azt válaszolhatom erre, hogy az elfoglalt két tartománynak sem geographicus, sem ethnographicus helyzete, sem egyébként való fontossága nem olyan, hogy képes volna e monarchiát megrázkódtatni, s annak súlypontját máshová helyezni. (Tetszés.) A dua- lismusnak alapját törvényeink képezik, őre pedig és biztos őre ő Felsége a király. Nem képzelhető tehát, hogy e tartományok elfoglalása
