A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. 199 Törökország között folvt. Oroszország első lépése török területre vezetett és minthogy Rumánia tényleg török terület volt, a hadviselőnek némileg megvolt ürügye e terület elfoglalására. A mi Rumániát illeti, nem hogy Törökország védelmét tette volna föladatává, hanem az orosz csapatokkal szövetkezve, ellene küzdött Plevná- nánál és Viddinnél. Az én feladatom nem lehet, velünk barátságos más szomszéd államok közt ellenséges indulatot szítani ; de ha nézzük, minő érzelmek uralkodnak azon országokban ma és minők léteztek ott a háború előtt, azt fogjuk látni, hogy ha mindenesetre meg kell engedni, hogy a védelem egyik főtényezője az akarat: akkor a védelmi akarat ma Rumániában sokkal nagyobb, mint azelőtt. Vájjon úgy lett volna-e ez, ha nem azt a politikát követtük volna, melyet követtünk, hanem azt, a melyet a t. bizottsági tag javasolt; meglett volna-e akkor is, ha mi a háború előtt Rumánia ellenében más állást foglalunk ? azt már nem merném eldönteni. A mi ma a berlini szerződésnek alapján létezik, az egy független Rumánia, mely nem része a török területnek, a mely a Fekete-tengerig megy, mely válaszfal Törökország és Oroszország közt. Ezen tény egészen ignoráltatik akkor, midőn az mondatik, hogy rajta keresztül nyitva vannak az utak, és hogy legkönnyebb Oroszországra nézve ma ezen országon keresztül Törökországba menni. Engedjen meg a t. bizottsági tag, én látom, hogy a berlini szerződésben említés van utakról, melyek nekünk engedtettek a két ország- közti szoroson Novi-Bazár felé; van említés oly utakról is, melyek nekünk engedtettek stratégiai és kereskedelmi szempontokból, Montenegro határán keresztül : hanem hogy a berlini szerződésben valahol oly utakról lenne szó, a melyek Oroszországnak engedtettek volna Rumánián keresztül — azt nem látom ; sőt ennek épen ellenkezője áll, mert mint egy legújabban előfordult esetben is constatáltatott, ez a szerződés szerint ki van zárva. Az egész érvelés tehát — pedig ez volt az ellenzék által a magyar képviselőlníz elé terjesztett felirati javaslatoknak is egyik főalapja — teljesen hamis föltevéseken nyugszik. Átment a t. bizottsági tag ur a belpolitika terére ie. Mondotta azt, bog) a magyar kormány nem támogattatik meggyőződéssel a magyar parlament kebelében, a külpolitika terén és más téren sem. Én megvallom, soha sem tudtam helyesnek tartani azt, midőn valamely kormányt oly téren támadnák meg, a honnan ő ki van 1 zárva és a mily helytelennek tartottam részemről azt, hogy a külpolitika ott támadtatott meg, a hol a külügyminister jelen nincsen, ép oly J kevéssé ismerhetem el tökéletesen helyesnek azt, hogy belpolitikai kérdésben itt történjék támadás. Átalában, ha keresem az okot, a mely a t. szónokot e kitérésre vezette, azt hiszem, hogy7 megtalálom magyarázatát sok dolognak, a mely az ő előadásaiban bizonyos homályt idéz elő : s e magyarázat abban rejlik, hogy a t. bizottsági tag néha, midőn belpolitikáról beszél, külpolitikára gondol, és midőn külpolitikáról beszél, akkor a belpolitika lebeg előtte. [Derültség) Az igen t. bizottsági tag, ismétlem, alakilag igen szép beszédben ezáfolta politikámat, és ha a tények ugyr engedelmeskednének akaratának, mint a szavak, teljesen legyőzve is érezuém magamat. De ez nincsen úgy. A t. bizottsági tag sokkal nagyobb szónoki tehetséggel bir ugyan mint én, s több idővel rendelkezik eszméit szoros lánczolatba fűzni s ékes szavakba ölteni; de épen, mert ezen köny- nyűség rendelkezésére áll, azt gondolom, hogy néha fölösleges veszélyeknek teszi ki magát. Szólott ugyanis a t. bizottsági tag ur a congressus előtti időben is, még pedig — és ezt talán specialitásának tartja — egy bizonyos cas- sandrai hangon, vésztjóslólag nemcsak a kormány politikája, hanem a mi jövendőnk felől is. A múlt évben, jun. 2-án, a congressus előestéjén, szóról szóra ezt mondotta a t. bizottsági tag ur : „Anglia, mondom, egy férfias elhatározással az ismert Salisbury-féle jegyzék által kitűzte ama politikának lobogóját, melyet az imént jellemezni iparkodtam ; ama politikának, a mely a keleti kérdést a maga egészében mintegy nagyhatalmi kérdést fogja fel, kimondván azt, hogy a san-stefanoi békepoutoknak nem egyik, vagy másik része az, hanem ezen egyezmény a maga egészében, a maga szelleme által való és várható hatásában az, mely ellen tiltakoznia kell ; és kijelentvén egyúttal azt is, hogy a congressusra csak azon feltétel alatt hajlandó elmenni, ha el-
