A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

194

XV. ÜLÉS.

jük, ha mi török területet Európa és Törökország beleegyezése nélkül foglalunk el, hogyan képzeli igen t. barátom azt, hogy mikép követelhettük volna akkor, hogy a san-stefanói béke egy congressus elé terjesztessék? (Úgy van!) És továbbá, ha mi magunk azt mondjuk, hogy mi elfoglaljuk a török birodalom egy részét azért, mert érdekeink úgy kívánják és addig fogunk ott maradni, mig érdekeink azt szükségessé teszik, hogy képzelheti, hogy Európa azt megengedje nekünk, de egyúttal azon más hatalmasságnak, a mely elfoglalta Bulgáriát, mely legyőzte a török hatalmat, s ott is volt, ne mérjen ugyan azon mértékkel, s hogy akkor azon más hatalom tényeit el ne ismerje? Ezt Európa nem tehette volna, s azért az ily eljárásnak az lesz vala eredménye, hogy mi maradtunk volna ugyan Boszniában, a mig nekünk tetszik — a mit igy is megtehetünk, — de más is maradna a hol van, mig neki tetszik. Ez lett volna az a parallel actio, melyről Apponyi t. bizottsági tag szólott: ekkor létesült volna az osztozkodás és pedig oly módon, mely ránk nézve sem jó, sem szép, sem előnyös nem lett volna. (Úgy van!)

Ezek, t. bizottság, a két eljárás következményei között a különbségek, s én, megvallom, azt hiszem, hogy ha t. barátom valóban az én helyemen lesz vala, nem cselekedte volna azt, a mit mondott, de ha cselekedte volna, sokkal nehezebb helyzetben volna ma, mint én vagyok. Ámde ha mégis azt mondá t. barátom, hogy ez meggyőződése és ha ő ezt mondja, én annak feltétlenül hitelt adok, -- én azt csak úgy tudnám magamnak megmagyarázni, ha figyelembe veszem, a mit ő maga mondott e napokban, hogy t. i. a politika kivitelére nézve csak az ítélhet biztosan, a kinek a kezében a szálak összefolynak. És én ezt, ha szabad, egy hasonlattal kívánnám megvilágítani. A ki a kocsiban ül, az tudja és megmondhatja a czélt, a hova jutni akar; de ha maga még oly ügyesen is tud bánni a fogattal, a kocsiból azt még sem vezetheti. Miért? Már csak a kocsis miatt sem, a ki előtte ül és ki miatt a benn ülő nem látja az utat. Ennek tehát csak egy módja van : vagy arra bízni a hajtást, a ki a gyeplőt tartja, vagy helyébe ülni a bakra; mert a kocsiból igazgatni nem lehet. (Helyeslés és élénk derültség.)

Szécsen gr. t. barátom beszéde folyamában még felemlítette, hogy az occupatio azzal is iudo- koltatott, hogy Oroszország hatalmát akartuk azzal ellensúlyozni és hozzátette: nem érti, miképen lehet e lépést igy indokolni, midőn Oroszország ez ellensúlyozáshoz megadta beleegyezését. (Halljuk!) Megvallom, ezen argumentumot nem találtam egészen méltónak t. barátom emelkedett felfogásához. A mi engem illet, nem gondolom, hogy bármely nyilatkozattal, — hiszen itt vannak nyomtatva — előtérbe helyeztem volna az ily érvelést, nem azért, mert nem találtam volna alaposnak és bizonyítónak, hanem azért, mert repugnál természetemnek oly argumentumokat keresni, habár az ellenzéki támadásokkal szemben igen természetesek volnának, — melyek a küliigyminister ajkairól elhangozva, tán felesleges bajokat idézhetnének elő, vagy complicálhatnák az állam viszonyait. Nem használtam tehát ily érvet soha. De ebből azt következtetni, a mit t. barátom következtetett, hogy mert Oroszország elfogadta az occupatiót, az nincs érdekünkben, ez, t. bizottság, kissé messze menő licentia. Tegyük fel. t. bizottság, hogy a congressus mást határoz ; hogy pl. azt határozta volna, hogy nem nekünk adja át Bosznia occupatióját, hanem Oroszországnak adja át Bulgária és nem tudom Rumánia occupatióját és megtartását és mi eliez hozzájárulunk.

Kérdem, vájjon akkor gondolja-e t. barátom, hogy az orosz államférfiakat azon tény, hogy Ausztria hozzájárult, zavarba hozta volna annak végrehajtásában, hogy ezen országokat megtartsák. Azt hiszem, hogy nem ; s azt gondolom, hogy ha itt, az országban benn — mi hozzájárulván, teszem fel Bulgária átadásába Oroszország részére — azzal akarnék magunkat védeni, hogy beleegyezésünkből kiderül, hogy ez nem lehet orosz érdek, ezen argumentumot sem fogná senki elfogadni.

A tegnapi vita egyik szónoka, Simonyi Lajos báró idézte azon nyilatkozatomat, hogy azért sem mondhatta a kormány biztosan, hogy Boszniába megyünk, mert nem tudta, vájjon nem fog-e európai complicatio előtérbe lépni, és ebből a t. báró azt következteti, hogy tehát háború esetében Bosznia nem volna tartható állás, sőt ki kellene azt üríteni.

Ezzel a t. báró téves felfogásból teljesen