A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XV. ÜLÉS. 195 téves conclusióra jutott. Más tény az, melyet én említettem és a mely abból állott, hogy egy európai háború lehető' előestéjén, azaz annak kezdetén magunkat annak is, hogy egyúttal a török fanatisraussal Boszniában megküzdjiink, ki­tenni, politikai s katonai hiba lett volna; és más az, a mit a t. báró ur állit, hogy most, midőn mi vagyunk a szorosok urai, midőn mi vagyunk a stra­tégiai pontokon elhelyezve, midőn az administratio s minden egyéb biztossági eszköz kezünkben van, háború esetén e tartományokat ki kellene ürí­teni. A különbség e kettő közt kiderül abból, hogy mily ellenállásra találtak a mi seregeink az insurrectió részéről. Mikor be kellett jinenni, akkor elég volt az ellenállás a legnagyobb kato­nai erő feltartóztatására legalább egy bizonyos ideig; mig ma mindazon előnyök, melyek a föl­kelők kezeiben voltak, a mi kezeinkben vannak. Tehát távol attól, — és ez lényeges dolog, — hogy más irányban fejlődő háború esetén ki kel­lene Boszniát üríteni, inkább úgy áll a dolog, hogy ha beteljesülnének mindazok, a mik ez irányban mondattak, — mit nem reményiek, és nem hiszek, — sa láthatáron bizonyos idő múlva háború volna észlelhető, akkor, ha mi Boszniá­ban és Herczegoviuában már nem volnánk, igenis azonnal oda kellene mennünk, még pedig azért, hogy legalább ezen oldalról, vagyis a nyugati oldalról katonailag biztosítva legyenek monar­chiánk érdekei, hogy onnan minden támadás és diversio lehetetlen legyen. Tehát épen ellenke­zője következik annak, a mit a t. bizottsági tag ur mondott ; s azon argumentum nem az occupatio ellen, hanem mellette szól. Áttérek Apponyi gr. ő méltósága mai beszé­dére. A t. gróf ur igen szép, alakjában igen fényes beszéde az én szerencsémre épen mint a képviselőház elé terjesztett felirata is, melyre tán visszatérek, egy vádban culminál. Szerinte a kormány összes politikájából egy tény magaslik ki és ez a tény az, hogy a kormány orosz politikát csinált és az az orosz érdekeket segí­tette elő. ( Apponyi Albert gr. tagadóiéig int.) Annál jobb tehát, ha megtért, (Derültség.) mert ez volt leg­alább eddig az ellenzék minden agitationális fegyve­rének és mostani beszédjének is az éle ; erre építette ő egész beszédjét és ezzel együtt elesik az egész beszéd tartalma. Már most t. bizottság, mindenki meg fogja engedni, hogy mikor nem csak azt kell kimu­tatni, hogy valamely politika az állam érdeké­ben van, melynek érdekét a kormánynak fenn kell tartania, hanem azt is, hogy azon politika másnak kárára van, — különösen akkor, midőn még egy végrehajtatlan szerződésről van szó s az állam érdeke azt kívánja, hogy ez végre­hajtassák : — akkor, mondom, az, ki legkevésbbé szólhat szabadon ez irányban, épen a külügy minister. Bizonyíthatja ő azt, és én igyekeztem is bebizonyítani, hogy ez a politika az állam érdekében van, de őt arra a térre terelni, hogy bizonyítsa, hogy más államnak ártalmára van, olyan dolog, melytől úgy hiszem, az ellenzék­nek is tartózkodnia kellene. Hogy tartózkodott-e ettől a t. bizottsági tag, ennek megítélését rá, és a t. bizottságra bizom. De van egy joga minden ministernek és e nélkül az ő helyzete felette szomorú volna, t. i. hogy parlamentaris országokban legalább az ellenzék támadásai ellen magát védhesse, és azokat megczáfolhassa, és ez ád alkalmat politi­káját is rectificálni. Az igen t. képviselő ur úgy nyilatkozott, hogy parallel actio, osztozkodás stb., ez az osztrák-magyar politika czélja. Hogy ezt mire alapítja, nem tudom, de mai érveire alig akarnék kiterjeszkedni ; mert felette csekélyek azok, mi­ket ma felhozott. Kiemelte ő egyik beszédemből, hogy én a Dunát nem mint stratégiai vonalat érintettem. Hiszen kérem, az én feladatom nem is az volt, a Dunának minden szempontból leírását adni. {Mozgás.) Szólt egy másik kijelentésemről is, a hol én azt mondottam, hogy Szerbia határa vissza­tolatott azon a határon túl, a melyen a mi stra­tégiai és kereskedelmi érdekeinket érinti. Mit ér­tettem ez által, azt mindenki tudja : t. i. Szer­biának volt átadva a san-stefanoi béke által Novi-Bazár és a congressus tőle ezt elvétté, mert az elvágta volna kereskedelmi utunkat és adott neki helyette Bulgária területéből egy darabot. Hogyan lehetett ebből következtetni a többi keleti érdekek föladását, a parallel-actiot és osztozkodást, ezt megvallom, nem értem. Ha a berlini szerződést tekintem, abból a mi abban foglaltatik, hogy t. i. Bulgária két ­25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom