A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
192 XV. ÜLÉS. határainkba egy szláv elemet, mely határainkban nem volt ; de állana az igenis akkor, ha azon politikát követte volna a kormány, melyet az ellenzéki lapok hónapokon keresztül oly nagy hévvel vitattak, és melynek tegnap Ernuszt képviselő' ur volt ékes hirdetője, mondván : hogy, ha csak határaink biztosításáról volt szó, miért nem kebleztiik be egyúttal Szerbiát és Montenegrót is? Ez esetben, t. országos bizottság, csakugyan bekebeleztünk volna határainkba oly elemeket, melyek ott nem voltak, de azon kívül tettünk volna mást is: követtük volna a legferdébb, legszerencsétlenebb politikát, melyet követni lehet. Tegnap volt már szerencsém mondani, hogy Bosznia és líerczegovina lakosságának egy része mohamedánok, mely nekünk köszönheti, hogy vallása és birtoka oltalmaztatni fog, a másik keresztyén, mely nekünk tulajdonítja bizonyos visszás állapotoktól való szabadulását. Itt tehát két elem van, mely e monarchiának csak hálá- datossággal fog tartozni. De nézzük, áll-e ugyanez azon másik politika szempontjából is? Szerbia is szláv, de független állam, mely alkotmányt és nemzeti fejlődést élvezett, és ez állam népe soha sem fogná megbocsátani, bármilyen kicsi legyen, hogy mi vettük el azon függetlenségét, melyet annakidején a török uralom ellen, és mondhatjuk, némileg orosz segedelem mellett vívott ki. Két elem hálája helyett tehát egy osztatlan elem örök ellenzését nyertük volna. így áll a dolog Montenegróval is. Kérdem tehát, helyes politika volna-e épen azon szempontból, melyet annyiszor hoznak föl a kormán} ellenében, t. i., hogy a balkánfélszigeten idegen hatalom befolyását emeli túlsúlyra, — helyes politika volna-e szükség nélkül, erőszakosan és mesterségesen a sympathiákat mind oly irányba fordítani és intézni, a mely semmiesetre sem lehet a miénk ? Mondom, a legszerencsétlenebb és legügyetlenebb politika volna az egész keleti kérdés szempontjából. Mert ha az etnographicus helyzetet tekintjük, tudjuk, hogy a Balkán-félszigeten levő és keletkező országok, még a szlávok is, mint Szerbia, Montenegro, Bulgária, egymás iránt kevés sympathiával, de rivalitással viseltetnek és hogy érdekeik közt talán bizonyos ellentét uralkodik már azért is. mert ambitiójuk tárgyai majdnem ugyanazok. Hozzájárul még a rumán és a görög elem létezése, a mely bizonyos irányban anti-szláv. Már most mi lenne az oly politikának, milyent Ernuszt képv. ur ajánlott, természetes eredménye? Az, hogy a foglalásainktól és az elnyomatástól való félelem érzete mesterségesen egyeztetné és egységre kényszerítené mi ellenünk mindazokat, a kik ma egymástól távolabb állnak, mint egyenként mi tőlünk. Ekkor aztán fölidéztük volna a szláv veszedelmet, mely Boszniában nem rejlik ; a dolognak pénzügyi részét e mellett nem is akarom említeni. Azt elfelejti az ellenzék kideríteni, hogy lett volna-e és mennyivel lett volna ezen politika olcsóbb annál a foglalásnál, a mely, meglehet, hogy most drágának mondható, de nem oly drága, hogy a monarchia — ha érdeke követeli — azt el ne viselhetné; én azt hiszem, hogy amaz politikailag káros, de pénz tekintetében mindenesetre sokkal drágább lett volna, talán oly drága, hogy lehetetlen volna a mostani viszonyok között azt elviselni. Áttérek t. barátom Szécsen Antal gróf előadására. (Halljuk!) A nemes gróf szokott állam- férfiúi higgadtságával és emelkedett látköréből tárgyalta a napirenden levő kérdéseket, s én különösen azért tartozom neki köszönettel, mert nem maradt a tagadó critica terén, hanem átment a positiv térre. Jelezte egy oldalról, hogy miben nem ért velem egyet — sőt azt talán még erősebben is nuancirozta, mint mások — de elmondotta positiv irányban azt is, hogy a politika egy bizonyos részletére nézve mikép cselekedett volna ő az én helyemen. Jellemző az mindenesetre, t. bizottság, hogy az első szónok, a ki nem csupán a critica terén marad, hanem a positiv térre lép, velem elvileg, t. i. az occupatio érdemére nézve egyetért. T. barátom t. i., ha jól emlékszem szavaira, azt mondja, hogy ő igenis közel áll azon meggyőződéshez, hogy Bosznia és Herczegovina occupa- tiója mind politikai, mind katonai szempontból a monarchia érdekében volt. A mire nézve tőlem eltér, az a mód. Én azt gondoltam s azt gondolom, hogy helyes módja volt ezen occupatió- nak, azt egy európai szerződés utján, melyhez Törökország is hozzájárult, La úgy tetszik,
