A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. szemről mindenesetre, és legjobb mindkét rész tekintetéből az, ha csak azokra szorítkozom, a mik a kormány politikája ellen itt felhozattak. Igyekezni fogok ezt lehetőleg chronologicus rendben tenni. Mindenekelőtt Pulszky Ágost t. bizottsági tag, mint a kisebbségi vélemény előadója, kimutatandó, hogy Bosznia és Herczegovina megszállása nem lehetett a mi érdekünkben és nem volt helyes politika, — azt állította, hogy a congressust a mandatum adásában nem európai érdek vezérelte, hanem a mi kívánságunk, mert a congressuson minden egyes hatalom kijelölte az ő saját érdekeit és a többiek csatlakoztak hozzá és elfogadták. Ez állítás, t. bizottság, teljesen alaptalan s csak bizonysága annak, a mit én már tapasztaltam, hogy a ministernek módjában van vörös könyvet adni és okmányokat előterjeszteni, de nincs módjában kényszeríteni a bizottsági tagokat, hogy azokat elolvassák. {Derültség.) Tapasztaltam, most, hogy módjában van szerződést kötni, de nincs módjában, — s erre vissza fogok jönni, — arra kényszeríteni a t. bizottság tagjait, hogy annak czikkeit és a tanácskozások jegyzőkönyveit elolvassák. Mert ha végig nézzük a motivatiót, melylyel Bosznia ügye a congressuson eldöntetett, mit találunk ? Azt, hogy Anglia első ministere, Beaconsfield lord, mint előttem szólott t. barátom helyesen említette, különösen kiemelte azt, hogy ez nem angol érdek, hanem európai érdek ; Olaszország csak is akkor járult ezen megbízáshoz, midőn én azt, mint európai érdeket jeleztem, és csakis e szempontból állott hozzá; Fraucziaország azon ismeretes kijelentéssel, hogy ezt európai jellegű intézkedésnek tartja, csatlakozott az indítványhoz ; hogy Törökország nem járulhatott hozzá csupán a mi szempontunkból, hanem az ő szempontjából is, a mi reánk nézve európai szempont, az magatói értetődik. A t. bizottsági tagnak ezen állítása tehát, a mennyiben bizonyítani akarna valamit, már annyiban sem lehetne bizonyító, mert teljesen alaptalan adatokon nyugszik. Azt mondotta továbbá a t. bizottsági tag, ismét az occupatió ellen bizonyítandó — hogy azon ellentállás, melyet ott hadseregeink találtak, nem volt az alsó rétegek lázadása, hanem volt a birtokos, az aristocraticus körök természetes ellentállása. Ez, t. bizottság, nem igy van s ez ÜLÉS. 191 ' ellen fel kell szólalnom, azért, mert nem lényegtelen erre nézve a felfogás különbsége. Igenis káros volna reánk nézve, ha innen jött hangok szerint azon meggyőződés vergődnék felszínre Európában és talán azon tartományokban is, hogy csakugyan a birtokos, a conservativ osztály, a józan rész volt az, a mely ellentállást fejtett ki irányunkban , nem pedig az alsó népréteg, a mint azt a tények ma már tökéletesen igazolják. Mondom, rectificálnom kell a tényállást már azért is, mert a t. képviselő ur állítása természetes nyomatékkai bir a tekintetben, hogy ő Boszniában volt és igy azt mondhatják, hogy jobban r ismerheti a helyzetet, mint a kormány. En azonban sokszor tapasztaltam azt, hogy legkevésbbé tud valamely cselekvényt bizonyos átalános szempontból megítélni az, ki e cselekvés részleteiben benne volt. Ha arról van szó, hogy egy völgyben mi történik, azt gondolják az emberek, hogy az ott lakóktól kell azt megkérdezni, mert azok legjobban tudják ; én ellenben azt állítom, hogy jobb attól kérdezni, a ki a parton állott, mert onnan biztosabban tekinthet be, mint a másik. {Élénk helyeslés.) Ha tehát e tekintetben csalódott a t. képviselő ur, én csak egy módon tudom azt kimagyarázni, azzal t. i., hogy mint bátor, vitéz katona {Derültség.) nem tekintette, hogy ki áll vele szemben. {Derültség.) Boszniában, mondá tovább a t. szónok, csak szláv elem van, mely határainkon kívül volt, és mi voltunk azok, kik azt szükség nélkül bevontuk. Már, kérem azon tény, hogy a szláv elem kívül volt, nem áll; nagyon is belől volt ; határainkon. Éreztük azt, hogy határainkon belül van, az által, hogy százezreit a menekülteknek kellett fenntartanunk ; éreztük az által, hogy az onnét keletkezett keleti mozgalmak első irányban bennünket érintettek; éreztük, hogy a legjobb igyekezettel el nem érhettük a pacificatiót. Ezt, mondom, kellett éreznünk és kellett, hogy átlássuk, ha csak a térképre nézünk, hogy az occupatio előtt is e tér már határaink által körül volt foglalva, s úgyszólván határainkon belül volt ; csakhogy — és ez lényeges különbség — akkor mások parancsoltak neki, most pedig a mi kezünk alatt van. Tehát nem áll, hogy mi vontunk volna be I
