A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. 179 volna, és ebben a mi támaszunkra számítottak, és miként az egyes mozzanatok következtében tanúsított rósz kedvünk folytán arra számíthattak is, bennünk a megbízhatatlanság példányképeit látták ; hogy szóval egész Európában mindenkinek bizalmát el kellett veszítenünk. És ha ezzel szemben a t. külügyminister ur utal a berlini congressusra, és utal arra, hogy semminemű kérdés körül oly egyhangúság még nem mutatkozott, mint azon kérdésekre nézve, melyek a magyar-osztrák érdekeket érintik, én arra csak azt vagyok bátor válaszolni : qui nimium probat, nihil probat. Ha a külügyminister ur azt tudná bebizonyítani, hogy bizonyos érdekkörök igenis ellenezték azt, a mit ő a berlini congressuson keresztül vinni akart, hanem, hogy más hatalmasabb érdek - köröket actióba hozva sikerült neki, ezt az ellenállást legyőzni, akkor azt mondanám én is, hogy a monarchia ma támaszkodik erős szövetségekre .... Andrássy Gyula közös külügyi» mister : Mutatkozik az ereje ! Apponyi Albert gr.: De midőn a külügyminister azt mondja, hogy a mit mi akartunk, azt mindenki akarta, azt mindenki pártolta : akkor kénytelen vagyok a következő okoskodásra jőni. Minthogy a hatalmak közt létezik különbözet, sőt prononcirozott ellentétes érdekek vannak, az az európai positio, mely az ellentétes érdekek szempontjából egyaránt támasz- tatik, az újra nem lehet más, mint kétértelműség. Es azon a kisebb téren, t. országos bizottság, a melyre keleti actiónk végső analysisében összezsugorodik, a balkánfélsziget nyugati részén, hasonló kétértelműség jellemzi politikánkat. Szerbiával és Montenegróval szemben a mi actiónk lefolyása az volt, hogy mi ezen országokat biztattuk, hogy mi ezen országokban az ambitiót felköltöttíik, felidéztük, azoknak kielégítését azonban bizonyos ponton megakasztottuk ; úgy, hogy ma ezek igen jól tudják, micsoda befolyással érték el azt ma, és a mit ezen túl elérhetnek, már azt a mi befolyásunkkal semmi esetre sem, hanem csak más tényezők befolyásával érhetik el, a mi pedig azokat természetszerűen nem a mi, de azon más tényezők karjaiba hajtják. Hát Boszniában ? Boszniában senki sem tudja, hogy kicsoda tulajdonkép souverain je, a mint azt kiemelte Szécsen Antal gr. oly kimeritőleg, hogy arra újra visszatérni nem szükséges. Csak ki kell emelnem, hogy itt is, mint mindenütt, a mi positiónk signaturája : a kétértelműség. De tekintsük az eljárást az ország és a monarchia alkotmányos factoraival szemben. Nem akarok itt visszatérni a múltakra, nem akarom újra feleleveniteni azt a szerintem a magyar országgyűlésen lefolyt viták által végleg eldöntött kérdést, vájjon őszintén, vagy kétszínűéi jár-e el úgy a közös- mint a magyar kormány az alkotmányos tényezőkkel szemben eddig. De micsoda helyzetben áll a közös kormány ezen tényezőkkel szemben ma? Az ő politikája a magyar parlamentben támogattatik, vagyis, hogy helyesebben szóljak, tűretik, mert a többség által sem támogattatik. hanem csak tűretik, —■ mert ezen többség egy része azt hiszi, hogy az holmi délszláv aspirátiók és agglo- raeratiók megakadályozására van irányozva. De ez a támogatás nem volna elég, hogy tovább lehessen vinni alkotmányosan az eddigi politikát. Szükséges annak kiegészitése, úgy a magyar sz. korona területén, mint a monarchia másik felében meg oly elemek hozzájárulása, a melyek ezt a politikát azért támogatják, mert abban ugyanezen álmodozások és aspiratiok megvalósítását látják — vagy legalább remélik. Kérdem , t. uraim, elvállalják-e önök a solidaritást ezen aspiratiókért, elvállalják az obli- gót ezen követelések kielégítéséért? Már most, t. országos bizottság, oly támogatás, mely két egymással ellentétes felfogásból nyeretik egyidejűleg, újra nem más, mint a legnagyobb kétszinűség. Akár kifelé nézzek tehát, akár befelé, akár az európai hatalmakhoz, akár a délkeleti apróbb szomszédainkhoz, akár a monarchia népeihez való viszonyát tekintsem, kormánypolitikánknak, egyebet, mint kétértelműséget és kétszínűséget sehol sem látok. (Nyugtalanság.) Hogy tehát reasummáljam azokat, miket szavazatom indokolására elmondanom kellett, látom a nemzetközi jog és erkölcsi tan terén a legdurvább, vagy ha úgy tetszik, a legsubtili- sabb elvtelenséget, — látom monarchiánk úgy erkölcsi mint hatalmi és bennsŐ néperőbeli Dt- I alapjának veszélyeztetését, megkáros’tác-át,
