A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

180 XV. ÜLÉS. látom az eszközök megválasztásában a monar­chiának népeivel szemben folytatott, ma is létező és nem remediálható kétszínűségét. (Mozgás.) Ily tapasztalatok után. t. országos bizottság, én magamat önmagam előtt erkölcsileg igazolt­nak tartom, ha ily külügyi politikával szemben az ellenzéki fegyverek legélesebbjét alkalmazom, és erkölcsileg igazoltnak tartom magamat akkor is, ha a külpolitika ellen való küzdelemnek min­den egyéb politikai törekvést alárendelek. És most nem marad egyéb hátra, t. orsz bizottság, mint hogy megköszönjem a türelmet, melylyel előadásom hosszúságát, és a türelmessé- get, melylyel annak a t. többség nézetével bizo­nyosan ellentétes tartalmát meghallgatni szívesek voltak. Mindkét irányban mintegy mentségemül, végzem beszédemet azon szavakkal, melyekkel a múlt század egy kiváló parlamenti nagysága, midőn az amerikai megadóztatás kérdése képezte az angol parlament tengeri kígyóját, mint a bosz­niai kérdés a miénket, erre vonatkozó leghíresebb beszédjét megkezdte: „Egyetértek“ — úgymond Burke — „előttem szólott t. tagtársunkkal abban, hogy ezen tárgy nem új e házban ; a háznak igen nagy kellemetlenségére, ezen nemzetnek igen nagy kárára és ezen birodalomnak igen nagy veszélyére. Nincs thema, melylyel következete­sebben kellene foglalkoznunk. Hosszú időkön át, ülésszakról ülésszakra végig korbácsoltatnak az alkalmi érvelések és pillanatnyi kisegitők ezen nyomorúságos küzdelem circulusán. Bizonyára már főfájást, és bizonyára már csömört okoz nekünk ez a tárgy. Az inventio ki van merítve, a tapasztalat megvonta Ítéletét; ámde a makacs­ság még nincsen legyőzve“; — azon makacsság, te­szem hozzá en, mely tovább akar folytatni egy ol} politikát, mely a monarchia összes népei közt őszinte erkölcsi támaszt nem talál ; de azon makacssag sem, t. orsz. bizottság, ha úgy akar­ják nevezni, mely ezen politika elleni küzdelem­ben nem fog lankadni, és nem fog nyugodni add'g, mig küldői bizalmának megfelelve, az al­kotmány os eszközök egész tárházát alkalmazásba nem hozta. (Helyeslések.) Ily értelemben és ezen indokolással, hozzájárulok a Pulszky t. bizott- s ,gi tag ui áltál ben} ujtott kisebbségi vélemény­hez. (Helyeslések.) Román Miron metropolita-érsek : Tisztelt országos bizottság! A főkérdés, mely fölött a vita folyamatban van, s melyhez magam is hozzá szólni kívánok, t. i. Bosznia és Herczegovina török tartományok megszállása, különféle felfo­gások tárgyát képezi. Különféle szempontokból, különféle érdekekre való tekintettel lehet azt szemügyre venni és ugyanaz különféle vélemény - nyilvánításokra szolgáltathat anyagot ; de a helyes megoldást mindenesetre csak elősegítheti az : ha kellő tárgyismeret mellett meg van minden rész­ről a jóakarat és őszinteség és ezekhez még a higgadt és komoly megfontolás ; ellenben a mondva csinált ellenzékeskedés, — hogy ne mondjam gáncsoskodás a bevégzett tényekkel szemben, kivált ha ez személyeskedésekben culminál, a kedélyek hullámzásán kivitl alig képes egyebet eredményezni, mint azt, hogy az úgyis nem egészen tisztázott helyzet még inkább bebonyolit- tassék. (Úgy van!) Ezeknek előrebocsátása után a vita tárgyát közelebbről érintve, constatálni akarom mindenek­előtt az e tárgyban nyilvánuló közhangulatot, melylyel nekünk mindenesetre számolnunk kell; és erre nézve talán a köztapasztal ásnak adok kifejezést, midőn azt mondom : hogy a magyar közvélemény, különösen az alsóbb körökben, határozott ellenszenvvel viseltetik az érdeklett megszállás ellen ; s itt a magyar közvélemény alatt, melyre én leginkább reflectálok, nem értem csupán a tulajdonképeni magyar faj érzületét, hanem értem átalában a hazánkban egy egységes állammá összeforrt valamennyi nemzetiségnek egy­irányú gondolkozását. S ezt én alanyilag véve igen természetes­nek találom, mert eltekintve attól, hogy a speci­ficus magyar faj saját érdekeit látja veszélyez­tetve, valahányszor a vele bizonyos rokonságban levő török faj existentiájában vagy csak hatalmi állásában is megtáraadtatik : hazánk összes népes­sége, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, mélyen érzi azon vér- és pénzbeli áldozatok súlyát, melyeket az említett török tartományok megszállása már eddig is igényelt, és jogosult aggodalommal tekint a jövőbe azon talán még nagyobb áldozatok elé, melyek ugyan e czélra elkerülhetők nem lesznek ; méh beli aggodalomra , a tői ténelemnek már átadott legújabb tényeken

Next

/
Oldalképek
Tartalom