A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
172 XV. Clé*. XV. Ü L É S. 1878. (leczember 14-én. Szláry olisöklHc alatt. Tárgyai : Folytatfatik az egyesült (négyes) albizottság jelentésének tárgyalása a boszniai és her- czegoviuai megszállás nyomán 1879-re felmerült rendkívüli szükséglet iránt. A közös kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., Hoffmann Lipót b., Orczy Béla b., Maywald K. tbh., Mérey Sándor. A magyar kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Bedekovics Kálmán b., Szende Béla, Wenckheim Béla b. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Baross Gábor jegyző ur fogja vezetni. b el fog olvastatni a múlt ülés jegyzőkönyve. Baross Gábor jegyző' (olvassa a. deczember 13-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: A jegyzőkönyv ellen észrevétel nem tétetvén, azt meghitelesitettnek jelentem ki. Következik a napirend : a négyes albizottságnak, Bosznia és Herczegovina megszállása folytán az 1879 ik évre felmerült rendkívüli hadi szükséglet előirányzatáról szóló jelentése feletti tárgyalásnak folytatása. A javaslat mellett szólókat jegyzi Baross Gábor, az ellene szólókat gr. Zichy F. Viktor. Apponyi Albert gr.: T. országos bizott- gás! Midőn oly kisebbségi véleményhez járulok / hozzá, mely magukban véve alig kétségbevon- , hatólag szükséges költségeket a politikai bizalmatlanság alapján tagad meg, érzem, hogy ezzel azon parlamenti eszközöknek, melyek ellenzékeknek egyátalában rendelkezésére állanak, legszél- sőbbikét, legélesebbikét használom. r Érzem, hogy egy igen komoly lépéshez járulok, mely szoros indokolást kiván. Elhatározás élőit fel kellett magam előtt vetnem a következő kérdéseket: mi tulajdonkép a külügyeink jelenlegi vezetője által követett politikának, jelesen keleti politikájának, vezéreszméje, vagy legalább az általa mozgásba hozott vagy mozgásba indulni engedett erők resultánsa? Másodszor: mit kelljen ezen külpolitikai alapeszméről tartanunk, a monarchia európai hivatásának, hatalmi állásának, népei benső erőfokozatának, szóval összes létalapjainak szempontjából? S miután a válasz, melyet e második kérdésre magamnak adui kénytelen voltam, megnyugtató nem volt, mint harmadik kérdést kellett önmagam előtt fölvetnem: minő indokolások, vagy esetleg mentségek találhatók a dolgok menetében, és a keresztülvitel eszközlésében arra nézve, hogy politikánk ilyen és nem más irányban vezettetik ?
