A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. 173 Ezen bárom kérdésre nézve engedje meg a t. országos bizottság, hogy jelenlétében mintegy hangosan elmélkedjem, mert ezen elmélkedésnek resultátuma fog szavazatom indokolásául szolgálni. (Halljuk!) Az első kérdés tehát az volna : mi volt tulajdonkép alapeszméje keleti politikánknak? Erre ma a választ első sorban már a tények adták. A tények rövid foglalata az: hogy az orosz befolyást befészkelni engedtük a balkán- félsziget keleti részébe, Bulgáriába, s ez által a vele összefüggő Szerbiába is, és hogy viszont mi magunknak a balkánfélsziget szélső nyugati részében, mintegy zálogul oecupáltuk Boszniát és Herczegovinát. Akár adjuk meg ennek azt a nevet, akár keressünk arra más kitételt, ez mást, mint a befolyásnak, vagy ha úgy tetszik, a hatalmi állásnak megosztását nem jelenti. Es ha a tény ez iránt kétséget engedett volna, világosan constatálta azt tegnap a t. kormány politikáját védő férfiak egyik legjeleseb- bike, úgy észbeli adományokban, mint ékesszó- lásban, valamint magas állásban egyik legkiválóbbika: a kalocsai érsek ő nmlga a kiről csak mégsem teheti föl senki, hogy ő egy politikát védelmezzen a nélkül, hogy annak jelentőségét és horderejűt felfogná, aki pedig nekünk világosan megmagyarázta, hogy Oroszország Bosznia megszállásába azért nyugodott bele, mert cserébe átengedtük neki Bulgáriát. Haynald Lajos: Nem úgy mondtam! Apponyi Albert gr, : De ha még a nagyméltóságú kalocsai érsek ur magyarázatát sem tartanám teljesen authenticusnak, hivatkoz- hatom egy más, még közvetlenebb kútforrásra ebbeli felfogásom megerősítésére. Ez a kútforrás pedig nem más, mint a t. kiiliigyminister ur maga. A t. kiilUgyminister ur ugyanis az osztrák delegatio albizottságában tartott beszédében, melv köztünk kiosztatott és az ő kijelentése szerint hivatalos közleménynek tekinthető, midőn kifejti, hogy a berlini congressus nem csupán az európai érdekeket, de egyszersmind a magyar-osztrák monarchia specialis érdekeit is szemügyre vette, ebbeli felfogását hosszasabb fejtegetéssel indokolja, mely feltalálható a köztünk kiosztott nyomtatvány 10-ik lapján és a Il ik lap elején. Ennek pedig rövid kivonata az : hogy Montenegróval és Szerbiával szemben katonai positiónk úgy a szárazföldim, mint a tengeren, teljesen megóvatott, hogy a közlekedési rendszer a balkáufélsziget egész nyugati részén úgy stratégiai, mint kereskedelmi szempontokból egészen a mi rendelkezésünk alá bocsáttatott; holott részint érdekeinket a balkánfélsziget keleti részeiben az által tartja megóvottaknak, hogy az ottani új államok, t. i. Bulgária és Szerbia, kereskedelmi szempontból a török birodalomnak irányunkban létezett kötelezettségének örökségébe léptek, s hogy a Dunának szabadsága, mint kereskedelmi arteria fenntartatott. De a stratégiai o uralom biztosításáról, a Dunának mint stratégiai akadálynak fenntartásáról, azon feltétlen uralomról, melyet magunknak a közlekedési vonalak felett a balkánfélsziget nyugati részeiben követeltünk, egy szó sincs; sőt egy helyütt világosan megmondja azt is, hogy Szerbia nagyobbodását Novi Bazár és Mitrovicza felől, keletnek Bulgáriának fordítottuk, hol — szavait idézem a t. kiiliigyminister urnák — „hol az stratégiai és kereskedelmi körünket nem érinti.“ Tehát Szerbiának azon nagyobbodása, mely a balkánfélsziget keleti része felé van irányozva, a kiiliigyminister ur nyilatkozata szerint stratégiai és kereskedelmi körünket nem érinti. Meg van tehát jelölve magának a kiiliigyminister urnák előadásában azon verticális vonal valahol a balkánfélszigetnek egy ideális pontján, körű belől közepén, s meg van téve a megkülönböztetés annak nyugati része közt, hol a hatalom minden eszközét feltétlenül magunknak biztosítani akarjuk, és a keleti részek közt, hol megelégszünk azzal, a mit végre minden európai állammal szemben kívánunk : a közlekedési és kereskedési szabadsággal. Tisztán áll tehát előttem, hogy külpolitikánk vezéreszméje az osztozkodás.a parallel actio. S ha ez kétségbe vouatik, ha ezen kifejezés vissza- utasittatik, ez rám csak oly benyomást tesz, mint Molière „Bourgeois Gentil’ homme“, czímü darabjában azon régi nemes ember, a ki szegény sorsra jutván, posztókereskedést űzött, de azt találta, hogy derogál neki az ily polgári kereset- mód, s valahányszor azt mondták neki, hogy posztókereskedő, azt válaszolta: „én posztó- kereskedő? A világért sem! Én csak a külön
