A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. Clés. 153 fogva, sem tartom azt előnyösnek, hogy egy monarchiában, melynek két alkotmányosan kormányzott állama van, oly terület is| létezzék, j a mely katonai kormányzat alatt állva, alkotmányosan nem kormányozíatik. Erre nézve jogosultnak tartom azoknak kívánságát — és én is óhajtom azt — hogy azon rendkívüli állapot, mennél fogva a magyar koronának egyik területe még ma sem kormá- nyoztatik alkotmányosan, minél előbb szűnjék meg. Tudom azt, hogy igen t. horvát képviselőtársaink és átalában horvát testvéreink óhajtják azt, hogy a horvát katonai határőrvidék polgáro- sittassék. Én jogosultnak tartom ezen kívánságot, de figyelmeztetem őket arra, hogy azon esetben, ha a monarchiához egy nagyobb terület csatol- tatik, a mely szintén katonai kormányzat alatt van, akkor az ő kívánságuk sokkal nehezebben lesz teljesíthető, mert sokkal nehezebben lehet assi- milálui a nagyobb tettet, mint jelenleg a kisebbet. A külügyminister ur összehasonlította a múltban történtekkel Bosznia és Herczegovina occupátióját s nézetem szerint igen helyesen cselekedett, midőn az 1859-ki és 1866-ki eseményekkel hasonlította össze, utána tévén, hogy akkor volt nagy háborúnk és tartományokat vesztettünk ; most nem volt háborúnk és nyertünk tartományokat. A mi azt illeti, hogy háború nem volt-e, ehhez már némi kétely fér, volt és hogy mibe került ez a háború, azt csekélynek tekinteni nem lehet, mely 100 millióba, és azon állítólagos 766 halottba került. Egyébiránt nem hallgathatom el, hogy én e 766 halottat úgy tekintem, mint ama bizonyos tábornokét, kinek minden csatában csak egy halottja volt, és azt hiszem, hogy sokkal többre megy ottani veszteségünk, kivált, ha tekintetbe veszszük, hogy hányán haltak meg sebeik, és hányán betegség következtében. Ismétlem, helyesen tett a külügyminister ur, midőn az occupátiót az 1859. és 1866-ki eseményekkel hasonlította össze, mert az occupátió csakis ily hasonlatot áll ki, csak is ily catastrophákkal összehasonlítva tűnik fel az occupátió, ha nem is jónak, de legalább kevésbbé rosznak. Ha valakitől azt kérdik : válaszszon, mit akar, a lábát vágják-e le inkább, vagy hogy orbánczot kapjon ; minden esetre ez A közösügyi országos bizottság naplója 1878. utóbbit fogja választani, mert az orbáncztól senki sem lett, sem kevésbbé szép, sem kevésbbé ép, Bosznia és Herczegovina megneveli ugyan a monarchia területét, de nem egyéb az, mint egy daganat, mely az egészséges térfogást megrontja, megnehezíti. De mindezek után, t. orsz. bizottság, kitnou- dóm egész őszintén abbeli nézetemet, hogy bármit beszéljünk is mi itt, ellenzékiek, de utána teszem, hogy bár mit beszéljenek önök, a többség tagjai is, azért a politika folytattatni fog, mert az életben azt tapasztaljuk, hogy a legjobb és legokosabb emberek is nagyobb konoksággal ragaszkodnak rögeszméikhez, mint legokosabb és leghelyesebb nézeteikhez. De azért, mert azt hiszem, hogy e politika folytattatni fog, azt bátor vág) ok kétségbe vonni, hogy czélját el is éri, mert, vagy lesz háború, vagy háború fog fenyegetni minket s akkor nem fogjuk megtarthatni e tartományokat — és itt figyelmeztetem a külügyminister urat egy igen helyes mondására, midőn indokolta, miért nem lehetett Boszniát occupálni a congressus előtt, mondván: azért, mert nem voltunk biztosak, háború lesz-e, vagy béke, és ha háború lesz vala, akkor összpontosítani kellett volna a monarchia összes erejét, hogy magunkat megvédjük, s ekkor a sereg egy részét nem lehetett volna nélkülözni. Tökéletesen igaza van az igen t. külügyminister urnák s mondását ide alkalmazom, mert, ha háború lesz5 nem hagyhatjuk a sereg egy részét a világ ezen zugában, hanem szükséges lesz a monarchia megvédése végett összes erőnket összpontosítani s talán egészen más oldalra, mert az csak nem képzelhető, hogy a világ-háború Európának épen ezen zugában menjen végbe, hanem szükségünk lesz teregiinkre, összes seregünkre, hogy azt másutt alkalmazzuk és hogy az másutt szolgáljon. Ha pedig nem lesz háború, hanem béke, ez esetben azt hiszem, a monarchia mindkét állama fog törekedni, hogy ha az államháztartásban nem is az egyensúlyt elérje, — mert hiszen, sajnos, attól távolabb vagyunk most épen Bősz da és Herczegovina occupátiója következtében, mint azelőtt, — hanem, hogy legalább megközelítsük. Ausztria, — megvallom, nincs mit szégyelni benne — sokkal vagyonosabb mint mi, és köny- nyebbeu elérheti a pénzügyi egyensúlyt, hanem
