A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
a ki a mi pénzügyeinket ismeri, egyszersmind meggyőződhetik arról is, hogy Magyarország pénzügyei mekkora deficitet mutatnak, hogy a deficit évenkint 15—20 millió írttal növeltessék, mert Magyarország pénzügyei nem birják meg, s következik először a pénzügyek megzavarodása és aztán a végleges összeomlás. Én, t. bizottság, midőn az occupatio ellen felszólalok, nem azért teszem ezt, mintha attól tartanék, hogy e tartományokat végleg meg fogjuk tartani. Mi nem fogjuk megtartani, nem fogjuk megtarthatni, hanem felszólalok azért, mert attól félek, hogy lehetőleg soká fogják folytatni a jelen politikát, mely az országnak roppant áldozataiba fog kerülni, mely az ország anyagi helyzetét meg fogja rontani. A mi e helyzetet illeti, a mi álláspontunk most előnyösebb, mint az előbbi delegatióé volt, mert mint említettem, az események előbbre is mentek, és azon véres drámának, melynek szemtanúi voltunk a közel múltban keleten, első felvonása előtt a függöny legördült. A külügyminister ur párhuzamot vont egy Ízben arra nézve, milyen volt a monarchia állása akkor, midőn a külügyi vezetést átvette, és milyen a monarchia állása jelenleg. Kimondom, hogy ezen párhuzam nem üt ki az igen t. külügyminister ur előnyére. Milyen volt a helyzet akkor, midőn a külügyminister ur átvette az ügyeket ? Akkor a határokon nyugalom és béke volt, most nagy háború folyt le és igen sok pusztítás követtetett el, s ezt megelőzőleg, midőn a nyugtalanságok kiütöttek és midőn a háború készülőben volt, mielőtt mi részt vettünk a háborúban, átalános bizalmatlanság uralkodott nemcsak nálunk, hanem Európa ažon államaiban, melyek velünk határosak. Ennek eredménye az, hogy a vállalkozási kedv megszűnt, az ipar és a kereskedelem szőkébb korlátok között mozgott. Miliárdokra megy a kár, melyet az állam egyesek és az állam károsulásával ez utón szenvedett, s azon kár, melynek következtében ezen nyugtalansag folytán az átalános fejlődés meggátol íatott. Az mondatik ezen állításom ellenében, hogy a világeseményeket nem lehetett megállásra birni, a ki ellenében áll vala, azt a világesemények eltiporták volna. Erre megjegyzem, hogy egy államnak, mely nagyhatalom, nem az a feladata, hogy a világeseményeket hagyja folyni és aztán a külügyminister azzal mentse magát, hogy nem birt ellentállni ; mert nézetem szerint külügyi kormányzatnak az a feladata, hogy a világeseményeknek bizonyos tekintetben oly irányt adjon, mely az illető államra nézve előnyös. De fájdalom, nemcsak hogy nem történt semmi arra nézve, hogy a világeseményeket, melyek a mi helyzetünkre káros befolyást gyakorolnak, meggátoljuk, ellenkezőleg azon káros befolyás hatása még növeltetett. Én nem akarok arról szólani, hogy a mi feladatunk lett volna-e Törökország integritását megvédeni, kimondom határozottan véleményemet, hogy nem kellett volna lehetővé tenni, hogy Törökország ellenfele által bátran megtámadtat- hassék és ennek következtében határozottan igen káros eljárásnak tartom azt, hogy azon hármas császári szövetség megköttetett, a melynek, — mint tegnap emlittetett — roszkedvű részesei vagyunk és a mely miatt a mi kezünk bizonyos tekintetben megköttetett. Sőt ellenkezőleg, azt mondják, hogy ime a berlini congressus eredménye az, hogy a san-stefanói béke azon pontjai, melyek reánk nagyon károsak voltak, némi tekintetben változtatás alá jöttek. Erre nézve megjegyzem, hogy a legnagyobb hibának tartom, hogy oly politika követtetett, a mely politika eredménye bennünket a san-stefanói békére vezetett. (Helyeslések.) T. bizottság! Ki kell mondanom azt, hogy nem teljesült az, a mit a külügyminister ur mondott, t. i. ő kibocsátott egy nyilatkozatot, a mely bejárta a világot, mint egy szárnyas szó, t. i. a status quo amélioré. Ha összehasonlítjuk a jelent a múlttal, akkor ennek ellenkezője tűnik ki; ha egy pillantást vetünk azon birodalomra, a mely előbb létezett és a melynek népei meglehetős nyugalomban éltek egymás mellett, különösen ha külföldről nem bujtogatták, vagy jóakaratulag nem pacificálták őket, (Derültség) ott most véres háború folyt le. Ott, hol középszerű jólét uralkodott azelőtt, ott kipusztitott városok, leégett falvak, üres házak, megnépesitett temetők vannak, hol ezer meg ezer család földönfutóvá lett ; mindamellett mi is hozzájárulván ha nem is azon nagy háborúhoz, mert annak nevezni nem lehet, ÜLÉS.
