A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

a ki a mi pénzügyeinket ismeri, egyszersmind meggyőződhetik arról is, hogy Magyarország pénzügyei mekkora deficitet mutatnak, hogy a deficit évenkint 15—20 millió írttal növeltessék, mert Magyarország pénzügyei nem birják meg, s következik először a pénzügyek megzavarodása és aztán a végleges összeomlás. Én, t. bizottság, midőn az occupatio ellen felszólalok, nem azért teszem ezt, mintha attól tartanék, hogy e tartományokat végleg meg fog­juk tartani. Mi nem fogjuk megtartani, nem fogjuk meg­tarthatni, hanem felszólalok azért, mert attól félek, hogy lehetőleg soká fogják folytatni a jelen politikát, mely az országnak roppant áldozataiba fog kerülni, mely az ország anyagi helyzetét meg fogja rontani. A mi e helyzetet illeti, a mi álláspontunk most előnyösebb, mint az előbbi delegatióé volt, mert mint említettem, az esemé­nyek előbbre is mentek, és azon véres drámának, melynek szemtanúi voltunk a közel múltban kele­ten, első felvonása előtt a függöny legördült. A külügyminister ur párhuzamot vont egy Ízben arra nézve, milyen volt a monarchia állása akkor, midőn a külügyi vezetést átvette, és milyen a monarchia állása jelenleg. Kimondom, hogy ezen párhuzam nem üt ki az igen t. kül­ügyminister ur előnyére. Milyen volt a helyzet akkor, midőn a külügyminister ur átvette az ügyeket ? Akkor a határokon nyugalom és béke volt, most nagy háború folyt le és igen sok pusz­títás követtetett el, s ezt megelőzőleg, midőn a nyugtalanságok kiütöttek és midőn a háború készülőben volt, mielőtt mi részt vettünk a hábo­rúban, átalános bizalmatlanság uralkodott nem­csak nálunk, hanem Európa ažon államaiban, melyek velünk határosak. Ennek eredménye az, hogy a vállalkozási kedv megszűnt, az ipar és a kereskedelem szőkébb korlátok között mozgott. Miliárdokra megy a kár, melyet az állam egye­sek és az állam károsulásával ez utón szenve­dett, s azon kár, melynek következtében ezen nyugtalansag folytán az átalános fejlődés meg­gátol íatott. Az mondatik ezen állításom ellenében, hogy a világeseményeket nem lehetett megállásra birni, a ki ellenében áll vala, azt a világesemények eltiporták volna. Erre megjegyzem, hogy egy államnak, mely nagyhatalom, nem az a feladata, hogy a világeseményeket hagyja folyni és aztán a külügyminister azzal mentse magát, hogy nem birt ellentállni ; mert nézetem szerint külügyi kormányzatnak az a feladata, hogy a világese­ményeknek bizonyos tekintetben oly irányt adjon, mely az illető államra nézve előnyös. De fájda­lom, nemcsak hogy nem történt semmi arra nézve, hogy a világeseményeket, melyek a mi helyzetünkre káros befolyást gyakorolnak, meg­gátoljuk, ellenkezőleg azon káros befolyás hatása még növeltetett. Én nem akarok arról szólani, hogy a mi feladatunk lett volna-e Törökország integritását megvédeni, kimondom határozottan véleményemet, hogy nem kellett volna lehetővé tenni, hogy Törökország ellenfele által bátran megtámadtat- hassék és ennek következtében határozottan igen káros eljárásnak tartom azt, hogy azon hármas császári szövetség megköttetett, a melynek, — mint tegnap emlittetett — roszkedvű részesei vagyunk és a mely miatt a mi kezünk bizonyos tekintetben megköttetett. Sőt ellenkezőleg, azt mondják, hogy ime a berlini congressus ered­ménye az, hogy a san-stefanói béke azon pontjai, melyek reánk nagyon károsak voltak, némi tekintetben változtatás alá jöttek. Erre nézve megjegyzem, hogy a legnagyobb hibának tartom, hogy oly politika követtetett, a mely politika eredménye bennünket a san-stefanói békére vezetett. (Helyeslések.) T. bizottság! Ki kell mondanom azt, hogy nem teljesült az, a mit a külügyminister ur mon­dott, t. i. ő kibocsátott egy nyilatkozatot, a mely bejárta a világot, mint egy szárnyas szó, t. i. a status quo amélioré. Ha összehasonlítjuk a jelent a múlttal, akkor ennek ellenkezője tűnik ki; ha egy pillantást vetünk azon birodalomra, a mely előbb létezett és a melynek népei meglehetős nyugalomban éltek egymás mellett, különösen ha külföldről nem bujtogatták, vagy jóakaratulag nem pacificálták őket, (Derültség) ott most véres háború folyt le. Ott, hol középszerű jólét ural­kodott azelőtt, ott kipusztitott városok, leégett falvak, üres házak, megnépesitett temetők vannak, hol ezer meg ezer család földönfutóvá lett ; mindamellett mi is hozzájárulván ha nem is azon nagy háborúhoz, mert annak nevezni nem lehet, ÜLÉS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom