A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
142 XIV. ÜLÉS. ; egész olasz félszigetet. Daczára annak, hogy ezen két tartomány bőven, igen bőven jövedelmezett, a ráfordított költséget sohasem volt képes teljesen fedezni. Állandóan egy nagy hadsereget kellett ott tartani, várakat építeni, melyek sok milliót nyeltek el; befektetéseket tenni, melyeknek költségei a többi országok és tartományok népeit izgatták; koronként háborút kellett viselni, lázadásokat elnyomni, a mely műveletek költségei megrontoíták az állam hitelét és pénzügyeit. Daczára annak, hogy ezen két tartomány absor- beálta a monarchia katonai és anyagi erejének nagy részét, ngyannyira, hogy a többi országok és tartományok anyagi érdekei kisebb-nagyobb mértékben elhanyagoltattak ; daczára annak, hogy ezen két tartomány mindig előnyben részesitte- tett a többi országok és tartományok rovására : Lombardia és Velencze mindig idegen föld maradt, lakói sohasem érezték magokat otthon Ausztriában. Lombardia és Velencze birtoklása a monarchiának sohasem emelte erejét és hatalmát; Lombardia és Velencze birtoklása állandóan bénította a monarchia actio képességét és folytonosan súlyos áldozatok hozatalának kút- forrása volt. Két nagy háború után Ausztria elvesztette e két tartományt. Ezen két hadjárat elvesztése kétségtelenül nagy csapás volt a birodalomra nézve; de merném állítani, hogy a többi országok ér-tartományok népei, midőn az elvesztett csaták miatt a keserűség és a vesztett csatákban elvérzett liarczosok feletti fájdalomérzetben hullatott kényeikét letörölték az arczukról, egyszersmind szabadon lélekzettek fel azon tudatban : hogy a monarchia most már egy nagy tehertől megszabadult és örömmel üdvözölték ő Felségének azon magasztos tettét, a mely szabadságot és alkotmányt adott népeinek és felszabadította mindkét országot az absolutismus bilincsei alól. Több mint 12 év múlt el a köuiggratzi csata óta, több mint 11 éve annak, hogy az új közjogi alap megteremtetett. Nem akarom állítani, hogy mindazon remények, melyek ez új közjogi alap inaugurálásához fűződtek, teljesedésbe mentek. A pénzügyi helyzet javulása sem felel meg talán a várakozásnak ; de azt hiszem, nem túlzók, midőn azt állítom, hogy e 11 év alatt a monarchia benső consolidatiója nagy haladást tett, hogy a közjogi alap ellenségei napról-napra fogytak, a nemzetiségi agitatiók napról-napra gyengültek, s kilátások mutatkoztak arra, hogy a deficitek apaszthatok lesznek mindkét államban. Egyszer csak a monarchia hadai megindultak, s oocupáltak két tartományt : Boszniát és Herczegovinát. Meglehet, — én nem tudom, — talán kárpótlásul Lombardia és Velencze elvesztéséért. Területre ezen két tartományjóval nagyobb, mint Lombardia és Velencze, a lakosság száma azonban körülbelől ugv aránylik, mint 1:4-hez, a jövedelmek pedig úgy aránylanak, mint 1 : a 20-hoz vagy 25-höz. Ezen két tartománynak, melynek megszerzésére büszkén tekint a közös kormány, melyet a monarchia annectálni készül jogilag és te’ek- könyvileg, minthogy a birtokbavétel már úgy is végrehajtatott, occupatiója kerül — beszéljünk kerekszámban és minimális összegben, — 100 millió forintba. A jövő évre praeliminál a t. kormány igen sovány indokolással 33.560,000 frtot. Annyi azonban a felette sovány indokolásban mégis jeleztetik. hogy a rendkívüli hadügyi kiadások apaszthatok lesznek, s talán 1880-ban azokhoz már Bosznia is hozzá fog járulni, sőt meglehet az is, hogy 1880-ban már Bosznia az összes kiadásokat fedezi. Meglehet, hogy talán titokban az igen t. közös kormány abban is reménykedik, hogy a Boszniába befektetett tőkét, s annak kamatait talán Bosznia fogja törleszteni ; meglehet, reménykedik abban is, hogy akkor, ha majd az annexio végrehajtatik, a török állam-adósságból elvállalandó részlet tőkéjét és kamatait szintén Bosznia fogja fizetni. Meglehet az is, hogy a t. közös kormány a Boszniában elszórt pénzmagot úgy tekinti, mint az elvetett buzamagot, mely kikel, megnő, megérik, s 10, talán több magot is ad a szorgalmas gazdának. Én tartok attól, hogy a t. közös kormány sokféle irányban, illusiókban ringatja magát. Ha már a t. közös kormáuy megbarátkozott azon eszmével, hogy Boszniát meg kell tartani, azaz annectálni kell, akkor egyszersmind oda is kell törekednie, hogy e két tartományt az osztrák-magyar monarchiában meghonosítsa, annak organismusába beilleszsze. Hogy pedig a teljes assimilatió elérethessék, akkor oda is k^ll törekednie, szükségszeníleg, hogy Boszniában mindazon intézmények létesittessenek, melyek
