A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. 143 a monarchiábau és a civilisait államokban már fönnállanak. Mert, hogy török igazságszolgáltatás, török közigazgatás, török rendőri szolgálat, török közoktatási rendszer, török pénzkezelés mellett e két tartomány valaha assimilálbató legyen, az azt hiszem, merő illusió. Aztán szintén természetszerűleg oda kell törekednie az igen t. közös kormánynak, hogy Bosznia és Herczegovina jövedelmezzen, hogy pedig ezen tartományok jövedelmezhessenek, igen természetes, hogy tetemes befektetéseket kell tenni. Már pedig minden befektetés természete az, hogy csak időmultán gyümölcsözik, és kamatozik. Ha a t. kormány nem akar befektetéseket tenni, akkor Bosznia és Herczegovina soha sem fog jövedelmezni ; ha pedig befektetéseket fog tenni, akkor igenis fognak jövedelmezni, de a jövedelmek nem fognak a befektetések arányában fokozódni. Ezért azt hinni, hogy országutak, hidak, vasutak, vizszabályozási műveletek, posta- és távirda-hivatalok folytonos szaporítása, a jelenkor színvonalán álló adórendszer, rendszeres adókezelés, telekkönyvelés, az ipar. földmívelés és kereskedelem számokban kifejezhető támogatása, középületek emelése és egyéb számtalan culturalis kiadások mellőzése esetén Bosznia és Herczegovina jövedelmezni fognak, ez szintén merő illusio. Az előterjesztésekből világos, hogy az igen t. kormány abban is reménykedik, hogy a rendkívüli hadi kiadások fokonkint tetemesen apaszthatok lesznek. Előreláthatólag az idők folyamában az ellenkezőről fog az igen t. kormány meggyőződni. Előreláthatólag épen az idők folyamában több oly kiadás és investitio szükségessége fog felmerülni, melyekre talán az igen t. kormány most nem is gondol, vagy talán melyekről hallgat. így pl. a stratégiai pontok megerősítése, várak, kaszárnyák, katonai kórházak, lovardák, raktárak és több efféle dolgok, részint mint rendkívüli költségek, részint mint póthitelek, nagy szerepet fognak játszani a jövő delegatiókban, s fényes argumentatiókra szolgáltatnak majd alkalmat az igen t. többségi előadóknak a monarchia védképességének, határai teljes biztosításának és a szükségelt kiadások mellőzhetlenségének érdekében. Továbbá a bosnyákok nyugtalan természete szintén jelentékeny akadályokat fog gördíteni a hadsereg kivonhatása elé; azután a szomszédok sem annyira megbízhatók, hogy azoknak folytonos figyelemmel tartása feleslegessé válhatnék. Mindezen okoknál fogva merem állitni, hogy azt hinni, hogy a rendkívüli hadi kiadás apasztható, vagy hogy a szükséges investitiók mellőzhetők lesznek, szintén merő illusio. Itt mellékesen egy körülményre bátorkodom az igen t. bizottság figyelmét felhívni. (Halljuk!) Kérdem én, mi történik pl. a bosnyák fiatalsággal? Ki fog-e rájuk is terjesztetni az átalános védkötelezettség? Lehet-e alapos kilátásunk arra, hogy a közös hadsereg létszáma nehány bosnyák sor-gyalogezreddel, vadász-zászlóalylyal és honvéd dandárral fog szaporittatni ? Én vállalkozom arra, hogy az igen t. közös kormány nevében arra igennel válaszoljak. Igaz ugyan, hogy a t. közös kormány nagy gyengédséget tanúsított mindig a bosnyákok iránt, kivált ha azok nem valának mohamedánok. A menekülteket éveken át napidíjakban részesítette, Vassics konzulnak pénzösszegeket küldött aranyokban, hogy Szera- jevóban korteskedhessek az osztrák-magyar régimé érdekében és más tekintetben is — nem akarom elősorolni a részleteket — nagy előzékenységet tanúsított a bosnyákok iránt. De én nem hiszem hogy e gyöngédség annyira menne, hogy a bosnyák ifjakat felmentené az átalános védkötelezettség alól. Sőt merem állítani, hogy ezen ifjak mielőbb a katonai fegyelem áldásaiban fognak részesittetni, nehogy more patrio a nyári saison alatt a hegyekbe menekülve, egyes csapatokba sorakozva fenyegethessék a rendezett culturállam alapfeltételeit. Tekintettel ezen figyelemreméltó körülményre, azt hinni, hogy a t. közös kormány által esetleg beterjesztendő hadügyi költségvetés, a hadsereg szükségszerű és természetszerű emelkedése folytán — a mint az indokolás végén olvasható lesz — a kiadási rovatban nem fog emelkedéseket felmutatni : ez szerintem szintén merő illusio. De ha mindezek daczára remélhető volna, hogy Bosznia és Herczegovina valaha a monarchia testévé és vérévé fog válni, és hogy lakói nem fognak kifelé gravi tálai, akkor az occupatio az igen t. kormány álláspontjából némileg igazolható és alaposan indokolható lenne. No de szerintem ez épen nem remélhető. Azt hinni, hogy
