A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
134 XIII. ÜLÉS. és igy nem lehet csodálkozni azon, hogy ezen hatalmi körökkel rögtön megbarátkozui nem tudnak. És itt legyen szabad egy megjegyzést tennem. Azt hiszem, senki sem tagadhatja, hogy azóta, hogy a közvélemény hazánkban a keleti kérdéssel foglalkozik, az eseményeknek és magának kormányunk politikájának következtében is az ország nagy többsége — mellőzve bizonyos nemzetiségi aspiratiókat — érdekeink védelmét főleg a török birodalom épségébe helyezte, s a menynyiben ezen épség fenntartható nem lett volna, azoknak védelmét főleg a Duna mentében, Rumá- niában, Bulgáriában és a fekete tenger partjain kereste. Nem állítom, hogy ezen nézet feltétlenül helyes, sőt megengedem, hogy a változott hatalmi viszonyok, az események fejlődése, főleg pedig a közlekedési eszközök új módozatai és természete által jelentékenyen változhattak. De valóban azt, hogy minden beható felvilágosítás és minden kellő vezérlet nélkül az emberek a maguk többségében azon eszmemenettől eltérjenek, melyhez 50 esztendőn át hozzászóltak, és annak helyébe egyszerűen és rögtön Savoyai Jenő és Hunyady János nézeteihez és eszmemenetéhez térjenek vissza, ezt követelni valóban, keserű csalódások veszélye nélkül nem lehet. (Elénk helyeslés.) Már most t. bizottság, méltóztassanak megengedni, van egy ismeretes franczia mondat, mely azt állítja: azon szó „kormányozni“ annyit tesz, mint „előrelátni.“ Bátorkodom ezt a magam részéről megbőviteni és azt mondom, hogy azon szó: „alkotmányosan kormányozni“ annyit tesz, mint „vezérelni.“ [Helyeslés.) Átlátom, hogy ezen vezetésnek vannak nehézségei; léteznek nehézségek, melyek a mi egész állami szervezetünkben és gépezetében rejlenek; de midőn nehézségről szólok, nem szólok lehetetlenségről, s meg vagyok győződve, hogy azok is, a kik a kormány eljárását helyesnek tartják, nem fogják tagadhatni, hogy más alapon állanánk, ha e tekintetben minden megkiséreltetett volna, hogy necsak a szavazatok többsége szereztettessék meg, hanem egyszersmind kellő felvilágosítás utján a közérzületnek oly hangulata biztosíttatott volna, mely a szavazatok többségének az átalános meggyőződés és határozott nézet szentesitését adta volna. (Helyeslés.) Azon csalódás, melyet megemlíteni bátorkodtam, kiterjed némileg az orosz-török háborúra is. Nem fogok a t. bizottság figyelmével visszaélni; (Halljuk!) nem fogom felidézni mindazokat, a miket egy korábbi delegatióban a lehető vagy lehetetlen politikára nézve megemlitettem ; nem szólok arról, a mit ugyanakkor mondottam arra nézve, hogy vagy a szerződésekre támaszkodva, Törökország védelmét kellett volna föladatául kitűzni, vagy oly politikát követni, mely nagyszabású, habár veszélyes lett volna ; mely látván, hogy nem lehet fenntartani Törökországot, az események és érzelmek vezérletét maga vette volna kezébe ; nem szólok a harmadik eshetőségről, mely az egyedül helyes volt, t. i. a létező viszonyok közt megóvni a neutralitást és biztosítékot szerezni az iránt, hogy a mi érdekeink kellőleg tiszteletben fognak tartatni. Mi az utolsót illeti, alapos okom van hinni, hogy igenis ily biztosíték kerestetett és meg is adatott. Hogy helyesen voltak-e ezen biztosítékok formulázva, mily kiterjedésben vétettek minden fél részéről tekintetbe, ezen kérdésre nézve, bármily érdekes lehetne is a bizottságra nézve, kizárandónak vélem a vitatkozást, mert azt hiszem, hogy nem létezik kül ügy minister, a ki a kérdés ezen részére az államérdek veszélyeztetése nélkül e pillanatban felvilágosítást adhatna. (Helyeslés.) Részemről a san-stefanoi békekötés és a háború tekintetében — ismét azon csalódással találkoztam volt, melyet előbb a kérdések egész természetére nézve jeleztem. A háború eredményeit, a háború menetét előrelátni nem lehetett ; hanem, hogy azon arányban, melyben ezen háború áldozatai növekednek, a harcz árának és jutalmának is növekednie kellett, hogy minden veszteség, mely a háborúba keveredett hatalmakat anyagilag sújtotta, nem érhetett fel a moralis hatással, melyet az egyikre és a másikra a háború hősies viselésének gyakorolnia kellett: erre nézve mindig tisztában voltam és azért azon meglepetésekben, a melyeket sokakban a san-stefanoi béke fölkeltett, ezen meglepetésben — mondom — nem osztoztam. Mielőtt a eongressusra térnék át, kötelességemnek ismerem, hogy a hazánkban némely részről hangoztatott, bizonyos nemzetközi állításokra nézve, ellenvetésemet, és illetőleg óvásomat
