A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII ÜLÉS. 133 Ítélésében a politikának átalános menetét és összességét kell szem előtt tartani. Egy politika, a mely kezdettől fogva öntudatosnak vallotta magát, nem igényelheti a maga eljárásának megítélését más szempontból, mint hogy annak egyes lépései és előbbi czélzatai a létező pillanatnyi eredményekkel hasonlittassanak össze. Részemről azt tartom, hogy a politikai situatio roppant nehézségekkel jár. Eltekintve minden egyes államférfi politikai vezérletétől, voltak bizonyos hátrányok, melyek a situatióban magában feküdtek, s melyek nézetem szerint senki által sem voltak elkerülhetők. Ezen nehézségek iránt a beneficium inventariit a legbővebb mértékben vagyok kész a külügyminister javára megadni ; de ezen mél- i tányos tekintet nem zárhatja ki abbeli meggyőződésemnek hangsúlyozását, hogy a kormány téves utón járt, midőn előre nem látta, hogy azon pillanatban, midőn a keleti kérdés egyes részletei a szoros szerződési jog keretén kívül kezdenek kezeltetni, egyszersmind megindult az egész keleti kérdés napirendre tűzésének egyen- getése összes nehézségeivel és rejtélyeivel. Ezen tévedésben és csalódásban osztoztak a mi kormányunkkal a többi európai kormányok is, midőn a párisi szerződés alapjaitól eltértek, és igy előidéztek oly kérdést, a melynek megnyugtató megoldását óhajtom, de alig hiszem, hogy a létező generatio megérje. A külügyminister t. barátom által követett politikának egyik episodját, a boszniai reformjegyzéket az előttünk fekvő közlésben maga állítja előtérbe; és igy azt hiszem, igazolható eljárás, ha ezen episódra visszatérek. A boszniai reformjegyzék egyik tanúságát képezi azon irányzatnak, a mely az európai hatalmakat az első lépéstől kezdve a berlini memorandumon és a konstantinápolyi conferentián keresztül egészen a san-stefanói békéig és a berlini congressusig vezette, t. i. hogy ezen kérdés kezelésében magukat szorosan a szerződési joghoz tartani és azt követni kötelességöknek nem ismerték. A boszniai reformjegyzék maga is mellőzése a párisi szerződés 8. §-ának, a mely annak legfontosabb elvi meghatározását foglalja magában, mely a külhatalmaknak beavatkozását a török birodalom alattvalói és a szultán közt fennforgó belli gyekbe j akármely feltétel alatt határozottan kizárja ; és | azon pillanatban, a melyben a hatalmak ez elvtől eltértek, a keleti kérdésnek minden nehézségével és veszélyeivel együtt folyamatba kellett jönnie. Történtek ily eltérések már előbb is; történtek Syriában, a Libanonban, Krétában ; de azt gondolom, senki sem tagadhatja, hogy az európai politikai helyzetre nézve az, a mi a Libanonban, vagy Syriában történt, nem bir azon döntő, gyakorlati jelentőséggel, melynek akkor keletkeznie kellett, midőn ugyanazon eljárás az európai török birodalom tartományaiban követ- I tetett. A londoni conferentia elfogadta és jóváhagyta a párisi szerződési jog egy fontos garan- ! tiájának megszüntetését, melyet Oroszország önállóan kezdeményezett volt ; de egyszersmind egy átalános elvi garantiát állított fel, mely elvi biztositékot azonban sokan, és őszintén megvallom. magam is némileg illusoriusnak, és hatástalannak tekintettek, mely azonban mégis azon jelentőséggel birt, hogy a párisi szerződés védel- mezésében Anglia fellépésének alapul szolgált és maga a berlini congressus is arra építette az új rendezések jogczímét. Véleményem szerint a boszniai reformjegyzék nehézségeit 'és káros behatását főleg az által látom jelezve, hogy a külügyminister ur saját nyilatkozata szerint Törökország azon jegyzéket és a kívánté reformokat elfogadta, de hogy mi nem voltunk képesek minden rábeszélésünk daczára azok elfogadására bírni a felkelőket, — mi annál természetesebb volt, mert azon felkelők más állam hatalmi köréhez közelebb állottak, mint a mienkhez : bizonyítékát látom ebben annak, hogy nemcsak Törökország nem volt annak idejében többé ur a maga területén, hanem találkozott egyszersmind más hatalmak hatalmi körével azon birodalom és azon ország határain belől, melyet a szerződések és a létező viszonyok alapján neki kellett volna kormányoznia. Ezen kitétel: „hatalmi kör“, a diplomatiai szótárnak újabbkori vívmánya. Az avatatlanok gyanítják, hogy jelenleg a nagyhatalmasságoknak elvileg és elméletileg bizonyos hatalmi körök vannak kiszabva, még oly országokban is, a melyek mások által kormá- nyoztatnak. Hogy melyek ezen hatalmi körök, i ezt csak a későbbi események által tudják meg
