A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
132 XIII. ÜLÉS. kell megjegyzést tennem. Hogy a kisebbség tagadó szavazatát arra is alapítja, bátor vagyok a különvélemény harmadik alineájára figyelmeztetni, mely azt mondja, hogy még akkor is, ha túl tehetnek magunkat ezen kételyeken, kénytelenek volnánk érdemlege« okokból is megtagadni a megszavazást. A mit ő felolvasott, az vonatkozik arra az eljárásra, a melyet követni fogunk, ha a bizottság túl teszi magát ezen kételyeken. Ezt csupán a mi eljárásunk igazolására voltam kénytelen elmondani. Elnök: Miután szólásra senki sincs feljegyezve, felteszem a kérdést és pedig következőképen. (Halljuk !) A t. országos bizottság a tárgyalás alatt levő tárgyat, t. i. az egyesitett albizottság jelentését a bizottság törvényes hatáskörén belöl elsőnek tekinti-e: igen vagy nem? Azon urak, kik hatáskörén belől levőnek tekintik, azaz feljogosulva hiszik magukat, igennel fognak szavazni. Méltóztassanak tehát felállni azok, a kik a tárgyat a bizottság hatáskörén belől levőuek tekintik. ( Megtörténik.) A többség hatáskörén belől levőnek tekinti e kérdést, e szerint folytatjuk a tárgyalást. Szécsen Antal gr.: T. országos bizottság! (Halljuk!) A külügyi albizottság előadója megemlítette, hogy a külügyi politika kérdéseire nem akar kiterjeszkedni ; mindazonáltal azon indokok, melyeket nézetének támogatására felhozott, nagy részben a külügyi politika kérdései körül forogtak. Nézetem szerint, a mai napirend tárgyát képező kérdéseknél a külügyi politika megítélését mellőzni egyátalában nem lehet A külügyi viták alkalmával mindenki által elismertetik és hangsúly oztatik, főleg complicált külügyi situatiókkal szemben, a külügyminister állásának nehézsége és kényes volta. De nemcsak a külügyministerre nézve kényes az ily vita, hanem kényes természetű az mindenkire, a ki egy részről elő akarja adni észrevételeit, ellenvetéseit, a melyek netalán a külügyi vezérlet ellen felhozhatók ; de másrészről még sem akarja szem elől téveszteni a monarchia nemzetközi érdekeit, melyek minden véleménykülönbségen és pártérdekeken fölül állanak, a ki a maga részéről nem felejti el, hogy a külügyi vita folyamában elejtett szó és kifejtett nézet némelykor oly visszhangra talál, a melynek hatása semmi arányban sem áll annak jelentőségével, a ki ezen szót kimondta, vagy nézetét kifejezte. r En tehát, midőn magam részéről ezen kérdéseknek megbeszélését megközelitem, teszem ezt nem annyira azon aggodalom benyomása alatt, hogy előadásom ezen tekintetek bénító befolyása alatt állhatna, mint inkább azért, hogy nézeteim kifejtésének erélyesebb hangsúlyozása, egyik vagy másik irányban oly érdekeket veszélyeztetne, a melyeket a magam részéről minden alkalommal első sorba helyezni szoktam. (Helyeslés.) Nem tagadhatom mindazonáltal, t. országos bizottság, hogy ezen kérdés az én fölfogásom szerint nem ítéltetnék meg teljes fontosságában, ha az csak külügyi kérdésnek tekintetnék. A mi a fennforgó kérdés valódi jelentőségét képezi, az. véleményem szerint, abban rejlik, hogy ezen kérdés fejlődése által a külügyi körülmények és aggodalmak visszahatnak belügyi viszonyainkra és belügyi viszonyaink ziláltsága bizonyos hatással van a külügyek vezérletére és az actió jelentőségére. Csak egyet jegyzek meg, és ez az, hogy a bírálat kiindulási pontjainak tetszés szerinti választása igen alkalmas eszköz lehet a polémiának a megtámadásra vagy a védelemnek ; de a kérdések komoly kifejtésére és méltatására nem vezet, így, ha egyrészől kiindulási pontul csak a san- stefanói béke vétetik, és ennek eredményei hason- littatnak össze azokkal, melyek a berlini congressus által elérettek, és ha hangsúlyoztatik, hogy ezek mennyire kedvezők, úgy hogy azoknak előre való jóslása egy szédelgő Optimismus színét viselte volna magán : akkor talán megengedik a t. orsz. bizottság tagjai, hogy ha kiinduláspontul az ellenkező, t. i. a török birodalom integritásának és a statusquo ameliorénak szempontja vétetnék és azzal hasonlittatnék össze a létrejött alakulás, a mely Rumania és Szerbia függetlenségének, Szerbia és Montenegro területi nagyobbodásának, egy suzerain Bulgária és egy autonom Kelet- Rumelia megállapítását foglalja magában, annak azon időben történt megjóslása a szédelgő pessi- mismus nevét érdemelte s nyerte volna. ( Helyeslés.) Azt azért hozom fel, mert azt hiszem, hogy ezen két példának ellentétbe helyezése meggyőző módon tünteti ki azt, hogy az ily kérdések meg-
