A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. 131 függővé, melyek solia nem teljesülhetnek, úgy hogy az annexio a lényeg s az oceupátio csak puszta czím. De felfogásom szerint van még egy ok, melynél fogva a bizottság nem bocsátkozhatik bele az átalány megszavazásába. Azt nem tagadhatja senki, hogy a pragmatica sanctio, a mely. ben a Habsburg fejedelmi ház alatt egyesült népek s országok egymás kölcsönös és közös védelmére vállalkoztak, kétoldalú szerződés fejedelem és nép között. Ha ez áll, akkor nem vonhatja senki kétségbe azt sem, hogy e kétoldalú szerződésnek bármilyen olynemü változtatása, mely a közös és kölcsönös védelem tárgyainak határait kiterjeszti, vagy szükebb körre szorítja, csak mindannyi szerződő fél beleegyezésével történhetik. S a berlini szerződés kétségkívül fokozta a monarchia államainak eme védelmi kötelezettségét és szaporította a közös és kölcsönös védelem tárgyait ; nem vonható tehát kétségbe az, hogy a szerződés érvényességéhez nem elég a fejedelem egyoldalú hozzájárulása, hanem a népek jóváhagyása is megkivántatik. Ezen jóváhagyást azonban nem adhatják meg a delegátiók, a melyek hatáskörét az 1867 : XII. t. ez. szabja meg, és a mely hatáskörben a nemzetközi szerződések fölötti intézkedés joga nem foglaltatik. Egyébiránt minő alakban fogja ezt a ház tárgyalás alá venni, e kérdés iránt az illetékes forum a parlament. Miután tehát az átalány1 alakjában javaslóit rendkívüli szükségletnek más jogalapja nincs, mint az oceupátio, s erről intézkedni a delegátiót illetékesnek nem ismerhetem el, nem fogadom el a bizottság javaslatát, hanem ajánlom a külön véleményt. ( Helyeslés.) Éber Nándor: T. orsz. bizottsáig! Én őszintén megvallom, hogy némileg csodálkoztam, midőn azt hallottam, hogy a különvélemény beadói a competentia kérdését külön vetették fel. Ezen competentia kérdése meg van ugyan említve a különvéleményben, de a meg nem szavazás oka nem ezen competentia kérdésében kerestetik, hanem másban. Engedelmet kérek, hogy ezt a külön véleményből felolvassam. (olvassa): „Elismerjük ugyan, hogy a múlt fényeinek követelményei részben elhárithatatlauok, és hogy a Boszniát es Herezegovinát megszálló hadcsapatok teljes mérvű ellátásáról gondoskodni szükséges; sőt mi sem áll távolabb szándékunktól, mint a kötelességét a haza határain túl híven teljesítő hadseregre nélkülözéseket róvni ; ellenkezőleg túlságosan drága áron megvásároltnak tekintenénk minden oly megtakarítást, a melylyel a hadcsapatok teljes karban tartása megegyeztethető nem volna. Készeknek nyilatkozunk ennélfogva minden, a hadcsapatok szükségleteire netalán megkívántaié összeget megszavazni, illetőleg e czélra fordítását utólag is jóváhagyni, mihelyt biztosítékot nyerünk arra nézve, hogy az ország érdekeinek megfelelő és megnyugtató politika fog követtetni.“ Tehát a külön vélemény nem a competentia kérdésének alapján tagadja meg a megszavazást, hanem megtagadja azért, — a mit én teljesen jogosultnak tartok az ő álláspontjukból, — mert nem egyeznek bele a követett politikába. Mit következtetek én ebből? Azt, hogy a külön vélemény beadói épen olyan kevéssé, mint a négyes albizottság jelentésének előadója, akarták vagy gondolták bármiképen a competentia kérdését érintetni ebben, mert mind a kettőnél csak azon tekintet a mérvadó, hogy itt egy meglevő szükségletről, melyet elodázni nem lehet, gondoskodni kell. Az egyesitett négy albizottság jelentése ezen kérdésnek nemcsak hogy nem praejudicál, hanem nem is érinti azt, mert azt mondja (olvassa) : „a Boszniában és Herczegovinában álló csapatok 1879-ik évi rendkivüli hadi szükségleteinek fedezésére, egyelőre, megszavaztatik 20 millió frtnyi összeg. A többi esetleges szükségletre az alkotmányos jóváhagyás, idejében kikérendő." Hogy miben praejudicál ez az illetékességi kérdésnek, azt én nem látom és igy én azt hiszem, hogy az illetékességi kérdést mindkét vélemény alapján mellőzni lehet. Apponyi Albert gr. : Nem akarok a dolog érdeméhez hozzá szólani, mert Szilágyi Dezső és Horvát Boldizsár igen t. tagtársaim e részben már bőven kifejtették a kisebbség nézeteit ; csupán Éber Nándor t. tagtársam azon megjegyzésére, hogy maga a kisebbség sem látszott egészen komolyan venni az illetékességi kérdést.
