A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
130 XIII. ÜLÉS. ságon ejtett sérelmek orvoslása sokkal nehezebb, mert ezek megmérgezik a közérzületet, megrendítik a polgárokban a bizalmat alkotmányos intézményeink iránt, s ez oly baj, melynek következményei előre ki nem számíthatók. Csodálom, hogy a competentia kérdésére nézve kételyek forognak fenn. Én úgy látom, hogy a t. országos bizottság e kérdésre nézve már praecedenst állított fel. melytől a következetlenség hibája nélkül, a jelen esetben sem térhet el. Ezen praecedenst felállította a hadügyi rendes költségvetés tárgyalásakor, midőn kimondotta egy határozatban, hogy a költségek megszavazását azon feltételhez köti, hogy a törvényhozás továbbra is kitérjeszsze a véderőről szóló törvény hatályát, mely törvény jelenleg fennáll és mely a költségelőirányzat összeállításánál és tárgyalásánál kiinduló pontul és alapul szolgált. Ez által a t. országos bizottság elismerte, hogy a jogalapot megadni, t. i. a véderőt és a véderő létszámát meghatározni a törvényhozás feladata és az országos bizottság csak azon véderő és azon létszám számára szavazhatja meg a költségeket, melyeket a törvényhozás már elfogadott és megállapított. E praecedens alkalmazásának az én felfogásom szerint helye van a jelen esetben is. Itt ugyan nem rendes költségelőirányzatról van szó, hanem rendkívüli költségekről — de akár az előirányzat alapján, akár pedig átalány alakjában, az teljesen mindegy — ismétlem azon rendkívüli költségekről van szó, melyeket az ország határán kívül alkalmazott occupáló hadsereg ellátása követel Az indok tehát itt az occupatióban fekszik, de ez indokot a törvényhozás még nem fogadta el és ez által az indok még nem vált oly törvényes jogalappá, a mely feljogositná az országos bizottságot azon rendkívüli költség megszavazására. Máskép állana a dolog, t. országos bizottság, ha jure belli, és durante bello tartanók elfoglalva Boszniát és Herczegovinát. Ekkor az elfoglalás jogalapja, a jus belli, a hadüzenet volna. E jog fennáll addig, mig a háború tart, ellenben megszűnik azon pillanatban, a mint a háború békekötés által befejeztetik. Ha az elfoglalt tar- tományokat a békekötés után is birtokban akarjuk tartani, ennek jogalapja nem a háború joga, nem a jus belli, hanem a békekötés. Ekkor a katonai occupátio politikai occupatióvá vált. így állana a dolog még azon esetben is, ha Boszniát és Herczegovinát a háború jogánál fogva foglaltuk volna el. Ámde e felfogás ellen épen a küliigyminister ur tiltakozik. Szerinte Bosznia és Herczegovina elfoglalása nem hir háború jellegével, hanem az occupatio jogezímét és jogalapját a berlini szerződés és az abban foglalt mandatum adja meg. E jogalap felett tehát előbb határozni kell és a jogalap fölötti határozatra illetékes forum nem a delegátio, hanem a két államnak törvény- hozása. Vegyünk fel egy analog esetet. Például a monarchia kormányai jónak, vagy szükségesnek látják, bizonyos czélra, pl. nagyobb bűnösök deportátiójára az oezeán egy távol eső szigetét nemzetközi szerződés utján, akár örök időkre, akár bizonyos időtartamra megszerezni. A szigetnek elfoglalása, védelme és a fegyenczek őrizete jelentékeny hadcsapatok átszállítását igényli és ez a költségelőirányzatban rendkívüli szükségletet támaszt. Kérdem, a t. bizottság illetékesnek foguá-e magát tartani a költségek megszavazására, még mielőtt azok jogalapját megadná a törvényhozás a sziget megszerzésének elfogadása által? E kérdésre nem hiszem, hogy bárki is „igen“-nel felelhetne. Ép úgy vagyunk Bosznia és Herczegovina occupatiójának költségeivel. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a végleges annexió esetében a törvényhozás jóváhagyása igényeltetnék. Eu nem értem tehát, mivel indokolhatnák azt, hogy az ideiglenes annexio — mert az occupatio nem más, mint ez — a törvényhozás jóváhagyását nélkülözheti. A birtoklás ideiglenessége az alkotmányos jogok tekintetéből nem változtat a helyzeten, mindkettőnek jogalapja a békeszerződés ; sőt az ideiglenes occupatio politikai tekintetekből néha nagyobb veszélyekkel és komolyabb aggodalmakkal járhat, mint a végleges annexio s ez alatt sem értünk oly birlalást, mely örök időkre tartana. Annál kevésbé értem tehát a distinctiót, minthogy az occupátio tartama nincs bizonyos meghatározott időhöz kötve, s minthogy a t. kiil- ügyminister ur többszöri nyilatkozatában az occupátio megszüntetését oly feltételektől tette
