A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XII. ÜLÉS. (Augustus 27-én 18G9.) 139 lennek bizonyuló alkotmányos ellenőrzés helyett annak legalább valami Surrogat urnát életbe lehessen léptetni. Az elmondottak által azon keretet ama közt óhajtottam kijelelni, melynek határát jelen állásomban túllépnem nem szabad, de a melynek határain belől működnöm, pedig eredménnyel működnöm nemcsak szabad, de azt tennem feladatom és igy kötelességem is. Előadásomban különös figyelmet kívánok fordítani a határőrvidéknek pénzügyi és államjövedelmeinek kezelésére és ezekre vonatkozólag némely adatokat is kívánok előterjeszteni. A határőrvidék pénzügyi kezelésének rendszere több ízben, még pedig igen lényeges változásokon ment át, és bátran merem állítani, hogy abból a mit ma elérni óhajtunk, némely tekintetben igen sok, még pedig az 1848. epochalis időszak előtt is, és az után is már létezett. Annak pénzügyi kezelése igen természetesen ezelőtt nem lehetett alárendelve a magyar pénzügyministernek, mivel ez ezelőtt nem is létezett; de a határőrvidéknek javadalmai és jövedelmeinek kezelése az i 8-48—ik év előtt a Budán székelő magyar király kamarának közvetlen közbejöttével a császári- az imperialis-kamarának volt alárendelve, utóbb pedig 1848 után az onnan származó állam jövedelmek nagy részben, az osztrák birodalom pénz- ügyministerének alárendelt központi pénztárakba folytak. Kutforrásukat találják ezen állapotok a még II. Ferencz császár alatt 1828. és 1829. években kelt legmagasabb előkészítő kibocsájtványokban; nevezetesen pedig végkép el lön határozva a dolog az 1834. november 22-ről, valamint az 1841. év január 11-ről szóló legmagasabb rescriptumok által. Meg kell vallani, hogy az addig létezett rendszerben lényeges változást tett az 1860. év február 12-én kelt rescriptum. Bátran lehet mondani, hogy ezen legmagasabb parancs tökéletesen szakított a múlttal, a midőn akkor azon ideig a határőrvidéken működött polgári közegeket rendeltetésük helyéből egyszerűen kiparancsolta, minden államvagyon és jövedelem kezelés pedig kizárólag a katonai közegekre lön bízva. E parancs — nincs benne kétség — tényleges állapotot idézett elő, mely azonban erejét teljesen elveszté azon perczben, melyben felséges Urunk koronás királyunk a mindaddig kizárólag gyakorlott jogokat, népeivel megosztani legfelsőbb állam alapelvnek pedig magát a jog alapot legkegyel- mesebben elismerni méltóztatott. E téren állunk ma, e tér nemcsak megingatja, de teljesen tarthatatlanná teszi a most idézett február 12-iki legmagasabb rendeletnek következményeit. Mely egyébiránt nagy részben különben is igen nagy változásokon ment át. Így nevezetesen a vámjövedelmek, valamint az összes birodalomban úgy a határőrvidéken is a kiKÖZOSÜGYl BIZ. NAPLÓ. egyenlítési törvény erejénél fogva a közös ügyekre megkivántató fedezetet képezik. Ezek tehát az 1867. törvénynek életbe léptetése óta uj destinatiót nyertek. Ugyan ez áll a só- és dohány-állarojövedékekre nézve, nem különben a lottóra és bélyegre nézve is, a melyek meg 1867. évben átadattak a magyar pénzügyministernek és ugyan annak közegei által kezeltetnek. Az előadottak bőven bizonyítják, mily lényeges változásokon ment át a határőrvidék államjövedelmeinek kezelése, de még azoknak rendeltetése is: legyen szabad az eredményekre vonatkozó némely adatokat elő adnom. (Halljuk!) Az előttünk fekvő hadügyéri előirányzatnak 31. lapján a határőrvidéknek a közvitető adóból származó összes jövedelme 179.000 frtra számittatik. Hogy némely összehasonlítást lehessen tenni, úgy vélem nem lesz felesleges a rendelkezésemre álló egyéb kiforrásokhoz folyamodni. Ily kiforrást találok az osztrák-magyar birodalomnak ez év elején megjelent statistikai évkönyvében, mely minden tekintetben teljes hitelességgel bir; ugyan ezen évkönyben azt találom, hogy a határőrvidéknek közvetítő adói 1866. évben 238.568 forinttal vannak felszámítva. Legyen szabad e két számot egymással összehasonlítanom és az összehasonlításból a szükséges következményeket vonnom. Tudva lévő dolog, hogy már 1863-ben az egész osztrák-magyar birodalomban minden irányban és annak minden egyes részletében igenis észrevehető stagnatio állott be, mely valóságos fínanczialis derou- teban találta tetőpontját; ezen már létező calamitások- hoz hozzájöttek az 1866. évben igen szerencsétlenül vitt háborúnak következményei. Hogy azon évben a határőrvidéknek indirect jövedelmei igen silányak lehettek, annálfogva is feltehető, mert azon évben a határőrvidéki katonaság a csatatérekre volt rendelve s igy a fogyasztók számának már ezért is tetemesen apadnia kellett. Azóta lényegesen megváltozott minden viszony, a monarchiának mind két része — azt lehet mondani — nem csak nem szállt, de még a legvérmesebb reményeket felülmúló lendületet vett s jóllétének előmenetele nemcsak a nagyobb városokra szorítkozott, de valódi rohammal elárasztotta az egész birodalmat és annak minden egyes részeibe kivétel nélkül behatott; ezen előmenetel természetszerűen csak jótékonyan hatott az indirect adóknak növelésére, a melyek sok helyen az előbbenihez képest kétannyi magasságra rúgtak és a melyekről bátran el lehet mondani, hogy mindenütt gyarapodtak, stationariusok pedig nem maradtak sehol, és annál kevésbé fogytak. Hogy magyarázható tehát ama körülmény, hogy ily átalános és kivétel nélküli prosperitás közt az indirekt adók épen csak a határőrvidéken — összehasonlítván a 1866-ki évnek eredményei az idei elei— 18
