A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
121 XT. ÜLÉS. (Angi s. k., Thury Sámuel s. k., Rudnay István s. k., Pász- télyi János s. k., Házmán Ferencz s. k., Ivacskovics György s. k.. Petrovay Ákos s. k., Ernuszt Kelemen s. k., Gróf Wenkheim Frigyes s. k., Török Dániel s. k., Bujanovics Sándor s. k., Hertelendy Kálmán s. k., Pap József s. k., Wahrmann Mór s. k., Szügy ény i László s. k.“ Rudnay István: Midőn tegnap értekezletet tartottunk, akkor még azon összegekre nézve, melyeket az albizottság jelentésében előterjeszt, megvallom nem voltam kellőleg tájékozva, mert nem volt időm conbi- nálni magát a jelentést, nem volt időm combinálni azt a régi költségvetéssel, mióta azonban utána számítva, azon meggyőződésre jutottam, hogy azon tételek, melyeket Bánó tisztelt tagtársam kiemelt, csakugyan állnak. Én részemről a javaslatba hozott összegeket számítottam össze s e számítás szerint ezen összeg 78,704.437 frtot. tesz, leszámittatván a hadsereg bevételei, melyek 3.720.862 írtra rúgnak, kéretik államjavadalmazás 74,983.375 írt., miután én nem vagyok arról meggyőződve, hogy azon pénztárakban pénz van; de ha volna is, e teher nem szűnnék meg, mert hiszen nem okvetetlenül szükséges, hogy azon pénztári maradványok ide fordittassanak, mintsem, hogy productiv czélokra használtatnának. — mivel továbbá tudom, hogy a fedezendő többlet 8,450.000 frt. az indemnitáson kivid, melyhez hahozzászámoljuk a tengerészet rendkívüli költségvetésében megszavazott összeget, összesen bizonyára megfogja haladni a i0.000.000 frtot: bátorságot veszek magamnak ez okból annak kijelentésére, hogy én pénzügyeink nyomasztó állapotában nem látom lehetségesnek azt, hogy az államra ily roppant tehertöbbletet rójunk. Bátor leszek már most Tisza Lajos bizottsági tag urnák némelyeket válaszolni. Tökéletesen osztozom azon véleményében, hogy az önfentartás kötelessége jő itt számításba, és én szintén hajlandó vagyok önfentartásunk védelmére megszavazni annyit, a mennyi szükségeltetik, de többet semmi esetre nem. En megvallom, nem tartom lehetetlennek azt, hogy a létszám leszállittassék békében. Tökéletesen igaza van a tisztelt főispán urnák, hogy a törvényhozás a létszámot megállapította, de szabadságolás által lehetne a tettleges létszámot kevesbíteni. Én tehát tekintve azt, hogy az országban az idén átalában rosz- szabb termés volt, mint tavaly, nagyon kívánatosnak tartanám, ha szabadságolások által megtakarittatnék oly összeg, melyet a népnek fizetni csakugyan bajos lenne. Én osztozom Bánó tagtársunknak azon meggyőződésében, hogy a megelégedett haza megfogja védeni magát. 11a elégedetlenséget támasztunk az országban, elégedetlen polgárok bizonyára nem fogják megvédeni a hazát. stus 26-án 1869.) Én mindezeknél fogva a jelentést átalában elfogadom, de fentartom magamnak az egyes tételeknél észrevételeimet előadhatni. Éber Nándor előadó: Nem volt szándékom felszólalni az előadott megjegyzésekre, de oly sötét színben festették némely szónokok helyzetünket a hadügyi budgettel szemben, hogy ha nem is fénypontokat felmutatni, de legalább nehány fekete pontot eltörölni igyekezem. Annyi bizonyos, hogy a hadügyre ez idén ismét többet kell megszavaznunk mint tavaly. De én nem látok semmi összefüggést ezen combina- tióban, mely az 1868-ik indemnityt, a 1809-iki póthitelt a jelenlegi előirányzat megszavazásánál akarja számba venni. Most fel kell tennünk, nem lévén bebizonyítva. hogy a hadügyminister szükség nélkül lépte át a budgetben megszavazott összegeket, — hogy a póthitel ezen évre azért kéretik, mert az előirányzatban fölvett tételek nem voltak helyesen kiszámítva; hasonlót kell feltennünk az 1868-ik-ra megállapított budgetről is, és igy azt hiszem, hogy a kérdést nem lehet a jelen előirányzatnál tekintetbe venni; hanem inkább módról kell gondoskodni, mely az irányban határozott eljárást állapit meg. Ez azonban nem mi hozzánk, hanem a törvényhozás elé tartozik. Nekünk meg kell bírálnunk ez előirányzatot és e tekintetben úgy hiszem méltányosoknak kell lennünk. Azon szerencsétlen helyzetben voltunk a bizottságban. hogy egy részről a budgetnek megszorítása kivántatott, más részről azon nézet merült föl, hogy azt megszorítani egyátalában nem lehet. Mindkét félnek némileg igaza volt. Az elsők számokkal álltak elő s összehasonlították a jelen budgetet az 1868-kival. Ha összehasonlítjuk e két budgetet, azt fogjuk találni, hogy az 1868—1869-ig az első tételnél 467.135 frt. takarittatott meg. A második tételnél a város-, tér- és várparancsnokságok költségei 251.295 írtról 175.773 írtra szállíttattak le. Az élelmezési raktárnál 113.956 frt. vonatik le A tüzérségi hadszerügynél 123.884 forint, a mi összesen 1.170.111 forintot tesz. Csak a főbb rovatokat vontam ki, mert vannak kisebb rovatok is, melyeknél 1,200.000 forintra mennek a megtakarítások. Mit tapasztalunk az ellátási ügynél? 1868-ban 9,311.957 frt., 1869-ben 10,521.643 frt. volt előirányozva és igy 1,209.684 írttal több. Mindazon meg- takaritások ugyanis, melyek a rendes állomásokon eszközöltettek, áttétettek az ellátási rovatba. Ezt elkerülni nem is volt lehetséges, mert a személyzetet elbocsájtani nem lehet, hanem nyugdijaztatván, annak költségei az ellátási rovatban foglaltatnak. De ezen rovatban foglalt összeg 1869-re sem volt elégséges. Epen erre kértek tőlünk póthitelt, minek következtében az ellátási rovat költsége 1,700.000 Írttal
