A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
120 XI. ÜLÉS. (Augustus 20-áu 1809.) igy ón azon meggyőződésben vagyok tisztelt bizottság, bogy e részről veszély bennünket szinten nem lényégét. " De tegyük fel, hogy csakugyan fenyeget az ; ekkor két alternativa áll a monarchia előtt, vagy kisebb sereggel egy dicsőséges barczban eshetik el, és ez csak lehető eset, mert ha egy sereg nem oly nagy is, mindenesetre kétes, vájjon meg fog-e veretni, tehát az eset csak elő állhat, de nem bizonyos. Vagy — és bizonyos előttem azon másik eset, — mely szerint ha a budget e téren évenként nagyobbodik, akkor azon kívül, hogy rálépünk azon útra, melyet ez előtt lü—20 évvel kárhoztattunk; mondom, ha a hadügyi budget ily roppant mérvben szaporodik, akkor előttem tiszta dolog az, hogy a monarchia még mielőtt ellenséget látna, önmagában kénytelen leend összeros- kadni. És igy a kettő közt könnyű a választás. I la én egy bizonyos rosszat látok magam előtt, és egy bizonytalant, akkor ha kell csak inkább választom a bizonytalant, különösen ha eliez azon kényelmes előny járul, hogy kevesebbe is kerül. Ezek tisztelt bizottság nézeteim e tárgyban, melyek folytán meggyőződésem az, hogy e részben változásnak kell történnie. Azt mondják más részről, hogy a törvény korlátái és kerete közt a sereget leszállítani nem lehet. E részben azt állítom, hogy ha ez csakugyan igy volna, kötelességünk nekünk figyelmeztetni a közönséget, az országot és különösen a törvényhozást arra, hogy annak idején bölcs belátása szerint intézkedjék, ez okból bátor leszek én magam s több társam nevében egy interpellate terjeszteni a hadügyminis- terium elé. Még nehány szóm van a tisztek fizetésére nézve. A tisztek fizetésének felemelése nem tagadom, hogy körünkhöz tartozik, — nem tagadom, hogy ezt csakugyan megérdemlik, mert hisz ki ne tudná, hogy a sereg tisztjei minden csatánál valódi hősökként szerepeltek a világ előtt, és igy szó sincs róla, hogy a fizetésemelés indokolt ne volna: de megvallom én szerettem volna, ha a körülmények nem alakulnak oly módon, hogy a delegatió kénytelen ferde helyzetbe jöni a törvényhozás irányában. Mert hogy áll a dolog? Van egy törvény a magyar törvények közt, mely a honvédelemről szól, a 19. §. t. i. azt mondja: „A hadsereg tiszti és legénységi szolgálati tartama alatt béke idején úgy mint hadi készület és háború idején ugyanazon illetékben részesülnek, melyekben a hadseregbeliek.“ Ezt ha igy vesszük, magában véve, úgy látszik helyzetünket kényelmetlenné nem teszi, de méltóztassanak meggondolni, hogy midőn mi itt elhatározzuk a tisztek fizetésének felemelését azon §-ban, ugyanazt, — merem mondani — kénytelen a törvényhozás tenni, mind a magyar, mind az itteni honvédelemnél, mert ugyan ily §. van az itteni védtörvényekben is. Mi következik ebből? Az, hogy directe a delegatió nyomást gyakorol az országgyűlésre, mert az országgyűlések nem mondhatják ezen czim következtében, hogy ők a honvédség fizetését fel nem emelik. Meglehet, hogy midőn e czikk hozatott, ez az illető törvényhozás figyelmét kikerülte, de megvallom, hogy e részben igen szeretném, ha legalább annyi történnék, hogy ha ily nevezetes fontos kérdéseket akar a közös ministerium a delegatió elé terjeszteni, jelentsebe azt, elébb az országgyűlésnek, akkora delegatió ily visszás helyzetbe nem fog jönni, s igy legalább irányadója, nem mondom utasítása, mert ez törvény szerint nem állhat, legalább irány adója volna a delegatiónak, s e szerint sokkal könyebben végezhetnénk. Mondom szeretem vala, ha ily helyzetbe nem jöttünk volna, de ezen most már változtatni nem lehet. És igy tisztelt bizottság én is azon véleményben vagyok, melyben Beust gr. volt, midőn azt mondá, hogy itt benn kell a szövetségeseket keresnünk. Én is azt mondom, hogy szövetkezzünk ha lehet, iparkodjunk mindenkor és minden áron oda hatni, hogy ezen roppant budget a mennyire lehetséges szállíttassák le, mert attól félek, hogy sok ideig fogunk készülni, és midőn az ellenség valóban szemben álland velünk, akkor már annyira ki leszünk merülve, hogy a védelem majdnem lehetetlenné lesz. Bátor vagyok az interpellate előterjeszteni, és mindezek nyomán csak azt bátorkodom még kifejezni, hogy én részemről ugyan elfogadom az előterjesztett jelentést a tárgyalás alapjául, hanem az illető pontoknál, a mennyiben szükségesnek tartandom, módosításomat elő fogom adni. (Helyeslés.) Kajiter Pál toll vivő (oleassa a beadott inter- pellatiót): „Tekintve azon körülményt, hogy már a múlt évi s e szerint az idei budget is, az uj védtörvény alapján lett beterjesztve; tekintve továbbá azon aggodalmas körülményt, hogy a hadügyi budget a helyett, hogy kisebbednék, minden évben szaporodik: alólir- tak tisztelettel kérdik a közös hadügyministert, vájjon az átalakítás akár a sereg béke létszámának állandósítását, akár a szerkezetet, akár az administratiót tekintve, a hadügyministerium részéről teljesen bevég- zettnek tekinthető-e? Ha nem, — mily arányban? mennyi idő alatt fog ez megtörténni? és mily mérvű megtakarításokat lehet e részben várni? Kelt Bécsben, 1869. augustus 26-án. Fodróczy Sándor s. k., Bogovics s. k., Jancsó István s. k., Hervoics István s. k., Horváth Péter s. k., Bánó József s. k., Wächter Frigyes s, k., Horváth János
