A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
115 XI. ÜLÉS. (Augustus 26-án I860.) Bittó István: Szívesen beleegyezem, hogy felesleges helyett „nélkülözhető“ tétessék. (Helyeslés!) Kinök: Kik Bittó István tagtársunk határozati javaslatát pártolják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a hadügyi albizottságnak a hadügy- ministerium költségvetésére vonatkozó jelentésének tárgyalása *). Tisza Lajos: Most az átalános tárgyalás előtt el volna határozandó, hogy az albizottság jelentése felolvasottnak tekintetik-e? (Felőleásottnak tekintjük!) Kinök: Méltóztatnak belenyugodni, hogy felolvasottnak tekintessék? (Igen!) Méltóztassanak tehát azok, kik átalánosságban a tárgyhoz szólani kívánnak, ezt megtenni. Bánó József: Tisztelt bizottság! ....... Biijanovics Sándor tollvivö: Kérem Tisza Lajos van elébb felírva. Tisza Lajos: Tisztelt bizottság! Én nem szólottám először, mert azt hittem, hogy az előadó ur, kit mindenesetre az elsőség megilletne, akar szólani az átalános vitához, de miután ő utoljára tartotta fel magának a szót, bátor leszek nézeteimet röviden előadni. Helyzetünk, mint a magyar országgyűlés küldötteinek helyzete, igen kényes és nagy felelősség súlya nyugszik rajtunk; mert mig egy felöl anyagi helyzetünk hozza magával, hogy minden fillért meggazdálkodni igyekezzünk, addig más oldalról épen az állam helyesen felfogott érdeke követeli, hogy annak biztonsági eszközei megszerzésére s megtarthatására módot nyújtsunk, miután különben könnyen úgy találnánk járni mint azon fösvény, ki megvonván magától az egészség és élet fentartására szükségeseket is, vagyonát néhány fillérrel gyarapította ugyan, de annak élvezetében folytonos betegeskedés által gátoltatott, s csak hamar bekövetkezett halála folytán vagyonában idegenek osztakoztak. Takarékosság és önfentartás tehát azon két eszme, melynek szemeink előtt kell lebegnie a költség előirányzat tárgyalásánál. Az összeg, mely tőlünk követeltetik, valóban felette nagy és igen is szükséges azt megfontolnunk: nem tudnók-e azt némileg apasztani. Azonban legyünk tisztában magunkkal arra nézve, hogy azon esetben, ha az állandó hadsereg létszámában tetemes leszállítást nem eszközölhetünk, azon esetben mondom, nagyobb mérvű megtakarításra alig lehet kilátás, miután az, mi az albizottság jelentésében is ajánltatik, t. i. egyes tételeknél pár százaléknak levonása, annyi mint egy csepp viz az Óceánból. A hadseregnek létszáma tulajdon törvényhozásunk, mint illetékes közeg által állapitatott meg, s ebbe nekünk beleszólani nem is lehet. Ha azonban ennek daczára némileg a hadsereg létszámára is kiterjeszkedni bátorkodom, teszem ezt azért, mert sok oldalról azon panasz hallatszik, hogy hadseregünk felette nagy, hogy annak leszállítását követeli egyfelől anyagi helyzetünk, de követeli másfelől saját biztonságunk is, mert az általunk annyira igényelt és szükségelt béke fentartásának legbiztosabb garantiája épen az volna, hogy a magyar-osztrák monarchia lefegyverkeznék s ez által igyekeznék Európának bebizonyítani azt, hogy a múlt emlékeivel szakított, hogy veszélyes szövetségesek keresésében nem jár, hogy semleges politikát fog követni minden irányban és minden eshetőség közt, miután ez által volna elvéve más államoknak minden ürügye arra, hogy bele köthessenek egyik vagy másik esetben a monarchiába, másfelől pedig a meggazdálkodott összegek folytán az adót is leszál ithatná s igy az adózók terhén is igen könny it— hetne. Ezen okoskodás annyira kellemesen hangzik, hogy bocsánatot kell kérnem, ha ellenkező nézetem előadására pár perczet igénybe veszek. Az, hogy nagy vagy kicsiny-e a hadsereg, mivel a nagynak és kicsinynek fogalma mindig viszonyos, leginkább megítélhető azon adatokból, melyeket a többi európai államok hadseregeiről megszerezni igyekeztem. Ha ezeket összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy Francziaországban 648.257 a hadakozók száma, az Észak-németszövetségben a déli államokkal kötött szerződés folytán meghaladja azaz egy milliót,Oroszországban hasonlókép meghalad egy milliót, Olaszországban 495.000, Törökországban 268.000 s igy tovább, mig minálunk a hadszervezetben megállapított 800.000-nyi létszámhoz képest 712.000—750.000- ig terjed. Ha tehát ezen adatokat viszonyítjuk, azt látjuk, hogy a mi hadseregünk nem túlságos nagy, és azért én megvallom azt tartom, hogy addig mig a többi államok ezen hadseregeket fentartják épen az osztrák-magyar monarchia legkevésbé az, mely a lefegyverzést megkezdheti,mert osztozom ugyanazon nézetben, hogy békére van szüksége, osztozom abban is, hogy bizonyos eshetőségek között az államra nézve a semlegesség politikája előnyös, de azt hiszem, hogy még egy államot sem mentett meg a semlegesség elvének puszta kimondása, ha nem voh egyszersmind hatalma visszautasítani azokat, kik ezen politikáját tiszteletben tartani nem akarták. Mert ez esetben a politikai morálra való hivatkozás annyit ér mint jégeső ellen a harangozás. Felhozhatom e tekintetben Lengyelország példáját, vagy ha azon kifogás tétetnék, hogy ez azon időben történt, mikor még nem az öntudatra jutott nemzetek, hanem egyes autokra°) Lásd az Irományok 20. számát. KÖZÖSÜGYI BIZ. NAPLÓ. IS
