A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

115 XI. ÜLÉS. (Augustus 26-án I860.) Bittó István: Szívesen beleegyezem, hogy feles­leges helyett „nélkülözhető“ tétessék. (Helyeslés!) Kinök: Kik Bittó István tagtársunk határozati javaslatát pártolják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) A többség elfogadta. Következik a hadügyi albizottságnak a hadügy- ministerium költségvetésére vonatkozó jelentésének tárgyalása *). Tisza Lajos: Most az átalános tárgyalás előtt el volna határozandó, hogy az albizottság jelentése fel­olvasottnak tekintetik-e? (Felőleásottnak tekintjük!) Kinök: Méltóztatnak belenyugodni, hogy felol­vasottnak tekintessék? (Igen!) Méltóztassanak tehát azok, kik átalánosságban a tárgyhoz szólani kívánnak, ezt megtenni. Bánó József: Tisztelt bizottság! ....... Biijanovics Sándor tollvivö: Kérem Tisza Lajos van elébb felírva. Tisza Lajos: Tisztelt bizottság! Én nem szólot­tám először, mert azt hittem, hogy az előadó ur, kit mindenesetre az elsőség megilletne, akar szólani az átalános vitához, de miután ő utoljára tartotta fel ma­gának a szót, bátor leszek nézeteimet röviden előadni. Helyzetünk, mint a magyar országgyűlés kül­dötteinek helyzete, igen kényes és nagy felelősség súlya nyugszik rajtunk; mert mig egy felöl anyagi helyzetünk hozza magával, hogy minden fillért meg­gazdálkodni igyekezzünk, addig más oldalról épen az állam helyesen felfogott érdeke követeli, hogy annak biztonsági eszközei megszerzésére s megtarthatására módot nyújtsunk, miután különben könnyen úgy talál­nánk járni mint azon fösvény, ki megvonván magától az egészség és élet fentartására szükségeseket is, vagyonát néhány fillérrel gyarapította ugyan, de annak élvezetében folytonos betegeskedés által gátoltatott, s csak hamar bekövetkezett halála folytán vagyonában idegenek osztakoztak. Takarékosság és önfentartás tehát azon két esz­me, melynek szemeink előtt kell lebegnie a költség elő­irányzat tárgyalásánál. Az összeg, mely tőlünk követeltetik, valóban felette nagy és igen is szükséges azt megfontolnunk: nem tudnók-e azt némileg apasztani. Azonban legyünk tisztában magunkkal arra nézve, hogy azon esetben, ha az állandó hadsereg létszámában tetemes leszállí­tást nem eszközölhetünk, azon esetben mondom, nagyobb mérvű megtakarításra alig lehet kilátás, mi­után az, mi az albizottság jelentésében is ajánltatik, t. i. egyes tételeknél pár százaléknak levonása, annyi mint egy csepp viz az Óceánból. A hadseregnek létszáma tulajdon törvényhozá­sunk, mint illetékes közeg által állapitatott meg, s ebbe nekünk beleszólani nem is lehet. Ha azonban ennek daczára némileg a hadsereg létszámára is ki­terjeszkedni bátorkodom, teszem ezt azért, mert sok oldalról azon panasz hallatszik, hogy hadseregünk fe­lette nagy, hogy annak leszállítását követeli egyfelől anyagi helyzetünk, de követeli másfelől saját bizton­ságunk is, mert az általunk annyira igényelt és szük­ségelt béke fentartásának legbiztosabb garantiája épen az volna, hogy a magyar-osztrák monarchia lefegyver­keznék s ez által igyekeznék Európának bebizonyítani azt, hogy a múlt emlékeivel szakított, hogy veszélyes szövetségesek keresésében nem jár, hogy semleges politikát fog követni minden irányban és minden es­hetőség közt, miután ez által volna elvéve más álla­moknak minden ürügye arra, hogy bele köthessenek egyik vagy másik esetben a monarchiába, másfelől pedig a meggazdálkodott összegek folytán az adót is leszál ithatná s igy az adózók terhén is igen könny it— hetne. Ezen okoskodás annyira kellemesen hangzik, hogy bocsánatot kell kérnem, ha ellenkező nézetem előadására pár perczet igénybe veszek. Az, hogy nagy vagy kicsiny-e a hadsereg, mivel a nagynak és kicsinynek fogalma mindig viszonyos, leginkább megítélhető azon adatokból, melyeket a többi európai államok hadseregeiről megszerezni igyekez­tem. Ha ezeket összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy Francziaországban 648.257 a hadakozók száma, az Észak-németszövetségben a déli államokkal kötött szerződés folytán meghaladja azaz egy milliót,Orosz­országban hasonlókép meghalad egy milliót, Olasz­országban 495.000, Törökországban 268.000 s igy tovább, mig minálunk a hadszervezetben megállapított 800.000-nyi létszámhoz képest 712.000—750.000- ig terjed. Ha tehát ezen adatokat viszonyítjuk, azt látjuk, hogy a mi hadseregünk nem túlságos nagy, és azért én megvallom azt tartom, hogy addig mig a többi államok ezen hadseregeket fentartják épen az osz­trák-magyar monarchia legkevésbé az, mely a lefegy­verzést megkezdheti,mert osztozom ugyanazon nézet­ben, hogy békére van szüksége, osztozom abban is, hogy bizonyos eshetőségek között az államra nézve a semlegesség politikája előnyös, de azt hiszem, hogy még egy államot sem mentett meg a semlegesség el­vének puszta kimondása, ha nem voh egyszersmind hatalma visszautasítani azokat, kik ezen politikáját tiszteletben tartani nem akarták. Mert ez esetben a politikai morálra való hivatkozás annyit ér mint jég­eső ellen a harangozás. Felhozhatom e tekintetben Lengyelország példáját, vagy ha azon kifogás tétet­nék, hogy ez azon időben történt, mikor még nem az öntudatra jutott nemzetek, hanem egyes autokra­°) Lásd az Irományok 20. számát. KÖZÖSÜGYI BIZ. NAPLÓ. IS

Next

/
Oldalképek
Tartalom