A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
11G XI. ÜLÉS. (Augustus 20-án 1809.) ták intézték Europa sorsát, legyen szabad a genuai és velenczei köztársaságokra hivatkoznom. A népek felszabadítását hirdető l'ranczia köztársaság a múlt század végén e semlegességüket a legszigorúbban megőrzött, de hadierejöket rendben tar- tani elmulasztott két köztársaságot előbb megsarczolta, aztán mindenéből kifosztotta, végre pedig egészen megsemmisítette, \ elenczét pedig épen csere portéka gyanánt oda dobta egy absolut államnak. Franczia- országban azóta dynastia és kormányforma többször változott, de N elencze függetlenségét és önállóságát többé vissza nem nyerte. A kiilbéke egyik feltétele tehát tisztelt bizottság az, hogy az azt háborgatót visszautasítani meg legyen a szükséges véderő. De van a külbékének még egy másik igen fontos és nélkülözhetetlen feltétele, t. i. a belbéke és egyetértés. Es épen e szempontból úgy a dynastia, mind az állam érdekétől áthatva, kötöttük mi meg 1807-ben a kiegvezkedési szerződést, és jogi alapon újjá szerveztük, hogy ne mondjam újra alkottuk az osztrák-magyar monarchiát egy tényleges állapot, az úgynevezett centrálisált osztrák birodalom helyébe, melynek sem történelmi jogosultsága, sem életképessége nem volt, s mely épen ezért annyi veszélynek és szenvedésnek volt kútforrása. Valljuk be őszintén, hogy mindkét oldalon sokan voltak, kik azért, hogy a kiegyezés létre hozassák épen leg- kedvenczebb eszméik egy részét hozták áldozatul. Az áldozat kölcsönös volt, meghoztuk azt mindannyian, mert igy kívánta ezt a közérdek. És épen ezért igen kellemetlenül hat rám, midőn akár egyik, akár másik oldalról a monarchia két állama között különleges sőt ellentétes érdekekről hallok beszélni. Nem csodálom, ha azok szólnak igy, kik kancsal szemmel nézik virágzásnak indult alkotmányosságunkat, kik talán nyíltan be sem vallható terveik keresztül vitelére ezt is egy jó eszköznek tartják. De meg nem foghatom azt. ha azok, kiknek sem alkotmányosságukban sem hazafiasságukban kétkednem nem szabad, és kétkedni nem szeretnék, ha mondom, ezek minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a monarchia két állama között irigykedést és féltékenységet keltsenek, s köztük a visszavonás konkolyát hintegessék, a helyett, hogy rá állanának jó hiszeműleg és utógondolat nélkül azon alapra, melyen egyszer vala- hára sikerült találkoznunk, s melyet megvédeni tartozunk. (Helyeslés.) En tisztelt bizottság mint a magyar országgyűlés többsége küldötteinek egyike, kötelesnek tartom magamat itten határozottan kinyilatkoztatni, hogy mi rendületlenül állunk az (J Felsége által esküvel megpecsételt 1807-iki XII. t. ez. alapján s a mint azt kellene tapasztalnunk, hogy bizonyos oldalról helytelen felfogásból, olyanok által, kik talán számot sem vetettek magokkal, minő hordereje lehetne eljárásuknak, magok törvényben biztosított jogaink vonatnának kétségbe: avagy a magyar korona országainak törvény által biztosított kétségtelen tulajdon területe feletti rendelkezésben illetéktelen közegek akarnának beavatkozni: az esetben tréfát nem értenénk, s valamint kötelességünknek tartottuk az alapot, melyre állottunk az egyik oldalról a jövő megtámadások ellenében védelmezni, úgy bizonyosan határozottan visszafogjuk tudni utasítani a másik oldalról mind azokat, kik a magyar korona országainak jogait csorbítani akarnák. És épen ez lesz azon mód. melyen a monarchiát minden újabb ráz- kodtatástól megfogjuk óvni. Ne ámítsuk magunkat, ne keserítsük egymást. Itt ellentétes érdekek nincsenek, azokat mesterségesen kellene elő idézni, ez pedig egyik fél érdekében sincs. A monarchia egyik államának területén az alkotmányosság teljes keresztül vitelére tett minden lépés, felfogásom szerint, csak az összes monarchia alkotmányos alapokon való fenállhatásának biztositéka. Ha mi hátunkat egymásnak vetjük, mindenfelé arczczal fordulhatunk s azon esetben igenis képesek leszünk a monarchiát megvédeni. Ez esetben senki sem fogja tanácsosnak tartani a mi köreinket zavarni. ( Helyeslés.) Az adóterhen könnyíteni szerintem a vagyonos- ság emelése által lehet leghelyessebben, s hogy mi befolyással volt erre nézve csak maga azon remény is, hogy a kiegyezkedés folytán normalis és békés viszonyok fognak a monarchiában előállani, ezt bizonyítja a lefolyt két év. Nem akarom hosszabban fárasztani a tisztelt bizottság figyelmét annak elősorolásával, hogy a vállalkozási szellem, ipar és kereskedés n.ily fokban emelkedett e két év alatt. Tökéletesen elég erre nézve, hogy ha a pénzpiaczokon a különböző évekbei: megfordult évi összegeket egymással összevetjük. Ezt bizonyítja a vámjövedelmek összege is, ugyanis mig 1867-ben hét milliót tett, addig 1868-ban már tizenkét millióra rúgott és mint körülbelül tudom ez évben még jóval többre lehet számítani. Mi legyen a hadsereg badiláboni létszáma, ezt meghatározni mint már volt szerencsém mondani, télünk nem függ s ehhez nem szólhatunk — de igenis hozzá szólhatunk és kötelességünk megvizsgálni azt, vájjon azon létszámnak szükség esetében előállít— hatására békelábon mily számú hadsereget kell tartani. E részben ismét adatokkal leszek kénytelen a tisztelt bizottság figyelmét fárasztani, a mennyiben a dolgot minden esetre összehasonlítás által lehet legbiztosabban és legjobban felderittetni; a miért is üsz- szeállitottam az arányt, melyben más államokban a békeláb a hadiláb létszámához áll. Ezen arány a következő : Francziaországban a békeláb a haddábhoz úgy áll, mint 100:200; Poroszország úgy, mint 100:340: Oroszországban úgy mint 100:200:
