A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

II. ÜLÉS (Angustus 6-én 1869.) i<) Isfordinknak mint az albizottság kimutatja, az átalános nyugdíj szabályzat szerint 1.676 frtnyi nyug­díj járna: ehhez hozzáadva a követségi tisztviselőket megillető egy harmadot, azaz 626 frtot, kijön a 2.100 frttal felszámított egész nyugdíj. Szintígy áll a dolog Weiss követségi tanácsosra nézve, ennek szabályszerű nyugdijából is csak azon egy harmad vonatott le az albizottság által, mely őtet az idézett szabály szerint, mint követségi tisztvi­selőt illeti s ezért 1.260 frtnyi nyugdija egészen a szabályok szerint utalványoztatott. Zscdenyi Kde: A Meysenbug b. tekintetében adott felvilágosítás nyomán ezt csakugyan egy nyol- ezaddal több illeti, mint a mennyit az albizottság levont. Azonban az Isfordinkra nézve mondottakkal nem érthetek egyet, azt méltoztatott t. i. mondani, hogy 1866-ben bocsátatott ki azon szabályzat. Weninger Vineze osztályfőnök: Nem 66-ben hanem 1866-ban. Zsedényi Kde: De azon ismertetésben mely azon veket tartalmazza, melyek szerint a közszolgálatban levő államtisztviselőknél s ezek családtagjainál az ellátási igények megállapittatnak, a nyugdíj illetmé­nyek nyolcz időszaki részre vannak beosztva, s ennél­fogva az 1866-iki szabályra, mint korábbira, nem lebet hivatkozni ezen elosztást rendelő későbbi szabályzat ellenében s pedig annál kevésbbé, mert a felolvasott pont az özvegyekről, nem pedig a külügyministerium- nál szolgáló tanácsosokról, tehát férfiakról szól, (Ellenmondás) legalább ez tisztán ki nem vehető. Weniuger Vineze osztályfőnök: Az 1866. évi szabályzat határozottan kimondja, hogy azon nyugdíj, mely a külügyministeriunmál alkalmazott vagy a kö­vetségeknél levő hivatalnokoknakjár, mindenkor a fen- álló szabályok szerint szabatik meg és abhoz csatolandó még egy harmad, mely kedvezményben 0 Felsége rendelete következtében részesülnek, tehát tulajdon­képen ez által szolgálati idejük van megrövidítve s ez már régen fenálló szabályok szerint is igy van. Klnük: Kérem méltóztatnak elfogadni, hogy \\ eninger osztályfőnök ur felvilágosítása szerint miután Meysenbug b. szolgálati éveire nézve hiba fordult elő, Isfordink és Weiss követségi tanácsosokra nézve pedig a nyugdíjazás szabályszerűen történt, az albizottság e részbeni jelentése ahoz képest megváltoz- tattassék? (Nem!) tellát fenmarad azon határozat, hogy a bizottság által levonat ni javasolt nyugdíj összegek a rendkívüli szükséglet költségvetésébe álli- tandők. Rajner Pál tollvivő (olvasna a Crivelli grófné nyugdijára vonatkozó pontot). Ilethlen Farkasgr.: Tisztelt bizottság! A mint én tudom, Crivelli grófné kiment a birodalomból és vég­kép Olaszországban telepedett le. Kérdeni ennélfogva a tisztelt külügyminis- teriumot, hogy oly egyén, ki hosszabb idő óta kiköl­tözött vagy végkép elhagyta a birodalmat s Ő Felsé­gének többé nem alattvalója, húzhat-e a fenálló szabályok értelmében nyugdijt vagy nem? Orczy Béla b. osztályfőnök: Bátorkodom a tisztelt bizottsági tagot figyelmeztetni, hogy hasonló kérdés már igen sokszor fordult elé, nevezetesen az Olaszor­szágban lakó tisztekre nézve és mindannyiszor kimon­datott, hogy a külföldi lakás a nyugdíj kiszolgáltatá­sára nézve semmi különbséget nem tesz, (3 Felsége kegyelméből a katonai szolgálat után járó nvugdij az illetőknek lakjanak bár a magyar-osztrák birodalomban, vagy a külföldön, tettleg minden különbség nélkül kifizettetik. Bethlen Karkas gr.: Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy egy oly külföldre ment nyugdíjas, ki megszűnt az osztrák-magyar állam polgára lenni, ettől többé nyugdijt nem húzhat. De ha egyátalán külföldön tartózkodó egyén nyugdijt húz, azon kérdés merül föl. hogy hol fizeti jövedelmi adóját? T Orczy Béla b. osztályfőnök: En azt tartom, hogy jövedelmi adóját mindenkinek ott kell fizetnie, a hol lakik. (Helyeslés.) Károlyi György gr.: Hisz úgy is lehúzzák a fize­tés kiszolgáltatásakor. Bethlen Karkas gr.: Az én nézetein szerint az, ki nem polgára ezen birodalomnak, ettől nyugdijt sem élvezhet. Petrovay Ákos : Előttem szóló bizottsági tag meg­nyugtatására bátor vagyok fölhozni, hogy először nyugdijt átalában tettleg teljesített szolgálatokért ád az állam, tett szolgálatok diját pedig nem lehet meg­vonni senkitől, bár hová költözzék is. De hivatkozom továbbá arra, hogy még azon állampolgárok is, kik az absolut idő alatt külföldre mentek és különböző kormá­nyok által nyugdijakkal láttattak el, most ismét beköl­tözvén az államba, még mindig húzzák a külföldi kor­mányok által tett szolgálatok jutalmául engedélyezett nyugdijakat. E tekintetben tehát az egyes államok kö­zött tökéletes viszonosság uralkodik. Ezeknél fogva én mindenesetre a nyugdijak meghagyása mellett szava­zok. (Helyeslés.) Klnök: Ennélfogva határozatként kimondhatom, hogy az albizottság javaslata elfogadtatott. (Helyesles.) Bajner Pál toll vivő (folytatja az olvasást bezá­rólag Hock báró özvegyének nyugdijára vonatkozó pontig.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom