A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
18 II. ÜLÉS. (Augustus 5-én 1869.) lia nem lesz kimutatás 3—4 darabban. Ez az oka, hogy a három havi pótkezelés, ismétlem — egyetlen államban sincsen elfogadva. Elől ment e tekintetben a kormány Austriában és Magyarországban, hol egész évre terjed a pótkezelés! — Zedényi Kde: Hol?:— Ez nem áll! Weninger Vineze osztályfőnök: A fennálló szabályok szerin1, engedelmet kérek, ez igy van, én nem beszélek arról, hogy mi lesz a jövőben, de a múlt évi kezelésről ez igy áll, mert a kezelési számadásokat előbb is be lehet terjeszteni, de azért a hitel nem szűnik meg, és e tekintetben Magyarország követi más alkotmányos államok példáját, a hol egy évi pótkezelést tartottak meg. Hogy ha az átmeneti nehézségeken átestünk és a kormány látni fogja, hogy három hónapra is szorítható a pótkezelés, akkor nem fogja kímélni a számhivatalokat és maga fogja indítványozni a pótkezelési határidő megszorítását. (Felkiáltások: szavazzunk !) Elnök: H; írom vélemény nyilváníttatott: az egyik az albizottságé; a másik gróf Zichy Nándoré, mely közelebb áll ahhoz, a mennyiben csak a külügyi kiadásokra nézve kíván félévi pótkezelést engedtetni; a harmadik Tisza Lajos bihari főispáné, ki a pótkezelést átalában hat hónapra kívánja terjesztetni. Az első szavazás az albizottság véleménye fölött történik. MéltóztasSanak felállani azok, kik az albizottság véleményét elfogadják. (Megtörténik. A toll- vivők összeszámlálják a szavazókat.) Nincs többség, csak tizenhat. Már most méltóztassanak fölállani azok, kik gróf Zichy Nándor indítványát fogadják el. (Megtörténik.) Ez sem fogadtatik el. E harmadik kérdés az, hogy maradjon-e az eddigi gyakorlat t. i. a hat havi pótkezelés? Azok tehát, kik ezt elfogadják, álljanak föl. (Megtörténik. A toll- vivük összeszámlálják a szavazókat.) Itt sincs többség, ennélfogva a kérdés függőben marad s a jövő ülésben újból történik szavazás. Kajner Pál toll vivő (olvassa az albizottság! jelentés harmadik lapjának méisodik bekezdését). Weninger Vineze osztályfőnök: Csak egy kis félreértésre bátorkodom a tisztelt bizottságot figyelmeztetni: a jelentésben t. i. az áll, hogy a közös pénzügy- minister az ágiót a változó piaezi árfolyam szerint vette lel a számításba. Ez nem a közös, hanem az országos pénzügyministerre vonatkozhatik, mert a közös pénzügyministernek nincs joga az agió meghatározásába bocsátkozni s ezt nem is tévé. Zsedényi Kde: Az albizottság azért volt ily felfogásban, mert az adott felvilágosítás alkalmával csak az mondatott, hogy „a pénzügyminister“ s miután a közös pénzügyminister előterjesztése tárgyaltatott, ez alatt csakis a közös pénzügyministert vélte érthetőnek. Weninger Vineze osztályfőnök: Én részemről ismétlem, hogy ez csak tévedésen alapszik, mert a közös pénzügyminister egyátalán nem gyakorolhat befolyást arra nézve, hogy mily arányban vétessék fel az ágió az országos költségvetésbe. Zsedény i Kde: Ezen felvilágosítás következtében én azt hiszem, hogy e szavak: „ső az ágiót a változó piaezi árfolyam szerint vette fel a számításba,“ kihagyassanak. Elnök: Talán egyszerűen tudomásul lehelne venni a kormány tisztelt képviselőjének felvilágosítását. (Helyeslés.) Kajner Pál tolhivö (folytatja az albizottsági jelentés olvasását, melynek egyes pontjai a 7-ik lap 2-ik kikezdéséig t. i. a nyugdijakról szóló d) pontig, észrevétel nélkül elfogadtatnak). Weninger Vineze osztályfőnök: A d) pontra nézve vannak némi megjegyzéseim. Először is Mey- senbug báró államtitkár nyugdijából 2100 frt. azaz egész nyugdijának Vs-íla levonatván, azaz extraordi- náriumba áttétetni javasoltatik, mert az előterjesztett jegyzékben az 1838-ik év van mint a szolgálat megkezdési éve kitéve. Ezen évszámra nézve azonban hiba csúszott be a leírásnál, minthogy 1833 helyett íratott 1838 azaz a hármas helyett 8. — Meysenbug b. tettleg-már 1833-ban a drezdai követségnél szolgált 000 frtnyi fizetéssel s igy tulajdonképen csak ‘/s-da esnék azex- traordináriumba. Második megjegyzésem Isfordink követségi tanácsosra vonatkozik, kinek nyugdija egészen a fennálló szabályok értelmében álíapitatott meg. Az 1856-ik évi aprilhö 30-án Ő Felsége által jóváhagyott szabályzatban a nyugdíjazásokra nézve következők foglaltatnak: A követségeknél szolgáló tisztviselők valamint a külügyministerium tisztviselői egy harmaddal magasabb nyugdíjban részesülnek mint a milyen azoknak az átalános nyugdijszabályzat szerint járna. Szó van erről a közös pénzügyniinisterium által előterjesztett ismertetésében azon elveknek, melyek szerint a közszolgálatban levő állam tisztviselőknél s ezek családtagjainál az ellátási igények meg- állapittatnak. Ennek 3—ik lapján t. i. a 3) pont alatt ez foglaltatik: „Ő cs. s apóst. kir. Felsége eabineti irodájában és a közös kiilügyministeriumnál alkalmazott hivatalnokok és nyugdijképes szolgák özvegyei */3—al nagyobb nyugdíjban részesittetnek, mint őket férjük szolgálati* rangja vagy illetménye szerint illetné.“
