Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)
Előadás
zottmányilag történt megvizsgálása után egy társaságot szemelt ki, s annak a szóban levő beszerzéseket öt év tartamára adta át. Az ezen társaság által szerződésileg magára válalt kötelezettségek biztosítanak arról, a) hogy a ruhák, hadi szereletek és ágynemüeknek évi folyó szükséglete az állandó hadsereg resjére kellő minőségben, olcsón és jókor beszereztetik ; b) hogy a még hiányzó hadikészletek rendkívüli pénzösszegek engedélyezése nélkül beszereztetnek; c) hogy háború esetén a háború által elhasznált czikkek gyorsan és jókor pótoltatnak ; d) hogy meghatározott helyeken készítési telepek alakíttatnak, melyek által a kincstár terhelése nélkül a készítési képesség nem csak béke idején, hanem különösen háború esetére teljesen van biztosítva. Az uj rendszer ezen négy főpontja képezi a kötött szerződés alapvonalait; hozzájárul még a társaságnak azon lényeges kötelezettsége, hogy a saját nyers termesztményi készleteket, a gyártást egészen a kész czikkekig, valamint a nevezetesebb ruhaneinüek- nck elkészítését a katonai ellenőrzésnek kimutatni tartozik, mi által a hadügyministerium mindig biztosan előre tudhatja, mennyi s minő beszolgáltatásokra és mely időpontra feltétlenül számíthat. Ezen alapvonalok jellemzik az elfogadott uj beszerzési elvet, melynek előnyei az eddigi rendszerhez képest szembetűnők. A hadügyministerium egvébbiránt ezen áruszerzési vállalat életbeléptetésénél a szándékainak pontos foganatosítására szükséges biztosítékokat figyelembe tartotta s ennélfogva azon véleményben van, hogy ezen uj ruházatbeszerzés által úgy a hadsereg és a kincstár érdekeinek, mint a delegátiók e részbeni kívánalmainak teljes mérvben eleget tett. 2. A birodalmi tanács delegátiójának határozatai szerint a katona helyettesítési alapnak, úgy szinte a rokkant- s kórház alap törzsvagyona s jelen tőkéje számolási mérleg alapján, valamint a katonai közigazgatás alatt álló többi közalapok különféle ágazatai és részei szerint, az 1870-ik előirányzatnál kimutatandók s ezeknek kezelése alkotmányiig tárgyalandó. A magyar országgyűlés delegátiója tekintettel arra, hogy alkotmányos kormány alatt a hadügyministerium nem rendelkezhet egy alapról a nélkül, hogy ennek mire fordításáról az alkotmányos testületnek ne számoljon, — azt kívánta, hogy a múlt években megváltási dijakból származott 34.000.000 frtnyi helyettesítési alapnak, valamint az átalános rokkant- s kórház alap jövedelmei, melyek jelenleg a költségvetésben nem fordulnak elő, ugyszinte az illető kiadásokról szóló kimutatások jövőben az előirányzatba vétessenek be, az alapok pedig a közös pénz ügy m ini s te ri u innak pénzügyi kezelés végett adassanak át. Hogy a két delegátió ezen kívánalmainak meg legyen felelve, a hadügyministerium kezelése alatt álló összes alapokról minden különbség nélkül, vájjon tartoznak-e a közalapokhoz vagy magán alapítványoknak tekintendők-e, 1868-ik évről szóló rendszerű számolási mérlegek szerkesztettek, melyeknek főeredményei az 1870-ik évi előirányzathoz csatolt két kimutatásban tartalmazvák. Hivatkozással ezen kimutatásokra a hadügyministerium az egyes alapok rendelte tése s kezelési állapota iránt következőt bátorkodik előadni. A. Kimutatás. A helyettesítési alap. Ezen alap 1861. év márczius 1-jén lépett életbe. A mostani alaptőke nagyobb részben a közös hadseregben és a hadi tengerészeiben szolgáló helyettesek tulajdona, s csak azoknak teljes végkielégítése után lesz szám szerint kimutatható azon-tőke maradék összege, melynek kamatjaiból a háromévi sorhad szolgálaton felül önkéntesen szolgáló altisztek a véderőről szóló törvény 37. §-ában biztosított anyagi kedvezményekben részesittetnek.
