Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)

Előadás

kiterjesztetnek, háború esetén a felszerelés szükségleténél a legtetemesb beszerzési források hiányoznának.

A székérészeti szer-czikkek és kellékek beszerzésére nézve az előbbi majdnem átalános mód t. i. az árverési tárgyalások elrendezése mellőztetett, s jelenleg a szükséges szekerészeti szerek és kellékek megszerzése egészben s nagyban kevés kivétellel kézbeli megvásárlás és ajánlat utján történik.

Ezen uj beszerzési mód igen jutányosnak mutatkozik s jövőben is fenn fog tartatni.

<■) A tüzérségi szer tekintetében.

A tüzérségi hadszer ügy kezeléséhez szükséges tárgyak legczélszerübb beszerzési módjának kitudása czéljából a hadügyministerium egyetértve az illető szak-ministeriu- mokkal, enquéte-bizottmányok e tárgyban! működését Bécsben és Pesten kieszközölte.

Az említett két, kormány — de különösen katonai-közigazgatási és műtüzérségi közegekből álló bizottmány mellé még polgári szakértők is adattak és tevékenységük alapjául liasontartalmu emlékiratokkal láttattak el, melyekben az eddigi beszerzési módok taglalva és néhány a tüzérségi hadszer eddigi beszerzése helyessége vagy czélszerübb módok szüksége feletti kérdések foglalva voltak.

Mindkét bizottmány ép most terjesztette tanácskozásának eredményét a hadügyministerium elé, mely is az illető javaslatok beható megfontolásán működvén, minden e részben vett gyakorlati intéseknek, ezen kezelési ágazat javítására, készséggel meg fog felelni.

d) A ruházati és felszerelési ügy tekintetében.

A katonai ruha és hadiszerelet beszerzésére nézve már 1868-ban őszkor összehívott enquéte a ruházati bizottmányok mellőzhetését és a magánipar utján leendő megszerzés czélszerüségét javasolta.

Az eddigi áruszerzési rendszer, eltekintve annak egyéb hiányaitól, már azon okból sem volt fenntartható, mert ezen rendszer a hadsereg teljes harczképességétrendkívüli pénzösszegek engedélyezése nélkül lehetetlenné tette.

A katonai közigazgatás kényszerítve volt, csak épen a legégetőbb szükség esetében a hadi-állapothoz szükséges ezikkeket sietve megszerezni a nélkül, hogy a minőségre és a költségre a kellő figyelem fordittathatott volna.

Ezen megszerzési rendszernek természetes és elkerülhetetlen következménye ily esetekben az volt, hogy az oly sürgősen szükségelt ruhák a legtetemesb költségek és a minőségre nézve legnagyobb engedékenység daczára csak igen későn, sőt közönségesen csak a békekötés után szereztethettek be.

De még békeidején sem számíthatott a hadügyministerium a rendes szükséglet jókori beszerzésére, miután a szerződési pontok, bár mennyire is voltak szigorúak, a beszol- gáltatási határidők biztosítására nézve még sem feleltek meg. A katonai közigazgatás a gyártásban és a készítésben közbenjött sokféle esetek által, kényszerítve volta beszol- gáltatási határnapokat ismételve elhalasztani azért, hogy a szükségelt ruhákat csak egyátalában megkaphassa.

A hadügyministerium, áthatva azon szükségtől, hogy ezen előrenemlátható következményekkel járó hiányon gyorsan és tüzetesen kell segiteni, s támaszkodva a szak- bizottmány javaslatára, elhatározá, miszerint az eddigi rendszer mellőzésével egy társasági vállalat életbe léptessék, mely jó és szilárd műveleteket s gyors teljesítést minden körülmények közt biztosit.

Ezen szükség a delegátióknak is 1868-ik év november havában elüadatván, ezek részéről elismertetett; a magyar országgyűlés delegátiója e részben határozatot is hozott, melylyel különösen azon szándék helyeseltelik, miszerint elegendő pénzzel ellátott társáig alakittassék azon kötelezettséggel, hogy Budán, Brünnben és Grátzban legnagyobb tehetségerővel működő telepeket létesítsen.

A hadügyministerium ennélfogva nyilvá nos kihirdetések utján a belföldi iparosokat ilynemű társasági vállalat alakítására felszólítván, az e részben beérkezett ajánlatok bi-