Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)
Előadás
55 4. Özvegyek, kiknek férjeik ellenség előtt estek el. K. Özvegyek, kiknek férjeik főtiszti minőségben, ellenség előtt ellenséges fegyver vagy bárminő módon az ellenség által sebesit tettek, s később e sebek miatt közvetlenül haltak meg. 6. Özvegyek, kiknek férjeik igazolhatólag egy a kórházi szolgálatban kapott ragadós betegségben haltak meg. Hasonlókép járandó el az ideiglenes számvevők (Fouriere) és katona-orvosok özvegyeire nézve is, ha amazok az emlitettt körülmények közt vesztették éltüket. A katonai orvosokra nézve még azon különös rendelet áll fenn, hogy eféle esetekben, mint ellenség élőit elesettek tekintendők, mely esetben nem csak az özvegy, (eltekintve minden óvadék letételtől) hanem még a szabályszerű kor alatt álló gyermekek is, tekintet nélkül azok számára, ellátásban részesitendők. 7. Oly főtisztek özvegyei, kik a volt olasz hadsereg feloszlatása után már nősülten vétettek át a cs. és kir. szolgálatba. 8. Tébolyodás végett tébolydákban elhelyezett egyének családjai azon esetben, ha az illetők nyugdij illetményéből, és netán egyéb vagyonuk jövedelmeiből — élelmezésük költségeinek leszámítása után — mi sem maradna, ugyanazon ellátási élvezményt igényelhetik, mely nekik a családfő halálozásával járt volna; oly maradék esetében pedig, mely a családot illető ellátási élvezményt el nem érné, a rendszeresített ellátási élvezményre való pótlékban részesitendők. 9. Végre ellenséges fogságba került főtisztek, hadbirák, katona-orvosok, had- csapatbeli számvevők és katonai hivatalnokok családjainak a szabályszerű nyugdij meny- nyiségü tartásdij a fél lakillitménnyel együtt azon időre jár, mig a férjek vagy apák fogsága tart, illetőleg a kincstári illetménynek az utóbbiak részéről újonnan élvezése idejéig, vagy netáni haláláig. b) Az özvegy nyugdíjra a való igényének illetőleg a már utalványozott nyugdij vesztéséről. Az özvegynek nyugdíjra való igénye következő esetekben szűnik meg: 1. Ha a férj engedély nélkül ment külföldre, engedély nélkül vállalt el magán alkalmaztatást, vagy végre oly bűntényt követett el, mely rangfosztását vagy kivégeztetését vonta, vagy az esetben vonná maga után, ha előbb meg nem balt, vagy a büntetés kikerülése végett életének önmaga véget nem vetett volna. 2. Ha a férj erkölcsi hibák miatt kénytelen volt tiszti rangjáról leköszönni, és ez esetben kegyadomány gyanánt netán a teljes nyugdijt nyerte. 3. Ha lemondás utján tiszti czime megtartásával vagy a nélkül lépett ki a katonai kötelékből. 4. Ha az özvegy maga oly bűntettet követett el, mely haditörvényszéki vizsgálatot és azon nyilatkozatot vonta maga után, hogy ő nyugdíjra nem érdemes. 5. Ha az özvegy saját hibája miatt férjétől törvényesen vagy törvénykivü! elválva élt. ti. Ha az özvegy uj házasságra lép. Mi azonban vagy a nyugdij kikötése mellett az isméti özvegység esetére, vagy végkielégítés mellett, és pedig három év nyugdíj-mennyiséggel, ha nyugdijképes gyermekek nem léteznek, és 1 «/* évi mennyiséggel, ha olya iok léteznek, történhető. Az özvegy a nyugdij kikötése, vagy a végkielégítés kiszolgálása mellett nyilatkozván, választásától többé el nem térhet. Ha három év lefolyta alatt sem az egyik sem a másik iránt nem nyilatkozik, akkor úgy vétetik, mintha nyugdiját kikötötte volna. 7. Ha az özvegy egy leány nevelésre nem hivatott zárdába felvétetik, vagy más módon egészen elláttatik. 8. Ha önkényesen külföldre távozik, vagy ott a neki szabadságra engedélyezett időn túl időzik. 9. Ha nyugdiját egy éven át — az utolsó felvétel napjától számítva — fel nem veszi.
