Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1942
6 lősség meglétének .jeleit, ámde az anyagi áldozatok elniaradnak, nyilvánvaló, hogy csak látszatfejelősségrő 1 van szó. Igen sokán családjukra való hivatkozással mentik magukat önmaguk «előtt, pedig aki a közért áldoz, a közösséget «ellősli'ti, gazdagítja, az éppen a minden «embernek, minden magyarnak, így a maga utódainak is védelmet, termőbb életet, boldogulást jelentő nagy- magyar egységet erősiti. S ha áldozatok hiányában ez az egység tönkremegy, a közöny, a yeile való nemtörődés folytán, eltermó- ketlenül. «1 nemesebb (növények, az igazi tehetségek nem boldogulnak, ellenben a gyom akár hatalmasra is mégnő. Tehát mind az egyén, mind 'utódai termőbb életének biztosítása szempontjából a leghelyesebb, de egyúttal a legszebb, legnemesebb is a, közért való áldozathozatal. Az emberek ezt az áldozathozatalt rendszerint mindenre szokták érteni, — hi,sz igy elintézhető szóval, öndicsérettel, vagy mások által való dícsértetéssel — csak éppen anyaigi javak, pénz, vagyon kulturális intézményeknek való juttatására nem akarják vonatkoztatni. Pedig a közért igazán sokat fáradó ember munkásságának belső, teljes értékét éppen az ál- dozathozafalnak ez a neme jelenti. Dicsőség és anyagi előnyök hajhászásának vádja érheti könnyen a «nyílt színen küzdő szereplőket, a nagy «erőpróbát, a nagy megméretést a közérdekért, kulturális célokért a magyarság életének lényegét, értelmét k.:- teljesitő és «egység-befogó «intézményekért önként vállalt áldozat- hozatalok, és pedig k-inek-kinek vagyoni helyzete szerint "Való anyagi áldozathozatalok jelentik. Igen sokan a kulturális intézményekkel való csekély törődést,, az anyagi támogatások, nagy áldozathozata'ok hiányát szinte kétségbeesve nézték, nemcsak nálunk, de másutt is az országban. Hiszen olyanok, kiktől méltán elvárhatná a magyar haza, mind életükben mind hala ukban megfeledkeztek a közintézménye v, iskolák, a magyar kultúra segítéséről. Milyen szép szokás volt aZ régen, hogy az ősök akár életükben, akár végrendelepieg elhalálozásuk utánra jelentős alapítványokat hagytak elsősorban is iskolákra, közintézményekre. Legrégibb intézményeink, igen sok szép fejlődésre v.sszafcMntő iskolánk ilyen nemesteikü áldozat- készségnek köszönheti léteiét. Ezeknek köszönhettük a magyar kultúra felvirágzását, sőt, mivel kultúránk magyar jellegét, a magyar lelkialkat sajátos formáit ápolták, igen sokat köszönhetünk nekik abból, hogy magyarok vagyunk, aZok ma«radhattunk. Voltak helyek, vidékek, ahol tehetősebb, gazdagabb emberek nem is tudták a nélkül örök álomra hajtani fejüket, hogy jelentős adományt. alapítványt ne hagytak volna valamelyik iskolára, köz- intézményre. A magyarság nemcsak a csatatereken viyj,a a maga élethalálharcát. A magyar boldogulásért, előrehaladásért, a magyar szellem minél teljesebb érvényesüléséért a békeévek hétköznapjaiban is éppenúgy folyik a harc. Ha a magyarságnak az a rendeltetése, hogy a benne lévő mély emberi, magyar értékeket kitermelje
