Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1940

9

nem is tehette volna. Inkább szorgalmasan készült a román nyelvvizsgákra, az idegen hatalommal kiegyezni igyekezett és nem ujjat húzni. Tudta, hogy ezzel nem adja fel a magyarságát, hanem éppen a magyarságát menti meg. Megmenti úgy, ahogy azt az erdély lélek valóságérzéke parancsolja, ahogy az erdélyi költő versében hallottuk az imént: ahogy lehet ! Ennek a valóságérzéknek persze megvan a maga történeti oka. Aki ismeri Erdély küzdelmes történetét és a nehéz erdélyi életet, akár személyes tapasztalatból, akár könyvekből, az rögtön láthatja, hogy ott van a magyarázat. Én most ezt nem fejtegetem, hanem rátérek az erdélyi léleknek egy másik tulajdonságára.

A magvar embert gyakran vádolják avval, hogy könnyen lelkesedik, de aztán, ha valami nem sikerül, akkor hamar elcsügged és kétségbe esik. Sajnos, ez a vád nem alaptalan. Viszont az erdélyi lélek igen tanulékony, de volt valami, amit sohasem tudott megtanulni, és ez a valami éppen a kétségbeesés. Pedig lett volna elég alkalma, hogy ezt megtanulja. A 17. század második felében Erdély a pusztulás és a halál országa lett. Törökök és tatárok, oláhok és egyebek versenyezve pusz- titották a falvakat és a városokat. Ebben az időben élt Hollandiában egy erdélyi nyomdászinas, Tótfalusi Kis Miklós, és élt Erdélyben egy kiváló főúr, ennek pedig Bethlen Miklós volt a neve. Jó barátságban voltak egymással. A nyomdászinas a főúr segítségével jutott ki Hollandiába. Nem tanulatlanul és nem cél nélkül ment ki oda, mert előzőleg elvégezte itthon a teológiát. A célja pedig az volt, hogy megtanulja a könyvnyomtatás magasabb művészetét, főként azért, mert szebb, Ízlésesebb betűkkel akarta kinyomtatni a Károlyi-féle magyar bibliát. A könyv- nyomtatás abban az időben nem mesterség volt. hanem művészet, akár a festészet vagy a szobrászat. És ezt a művészetet Kis Miklós néhány év alatt olyan tökéletesen elsajátította, hogy Amsterdamban nyomdát állított fel, amelynek művészi betűit Ázsiában is megcsodálták. Kis Miklós most már azt írta haza Erdélybe, hogy küldjék el a biblia kinyomtatásának a költségeit, a 3000 aranyat, és ő hozzáfog a nyomtatásához. De Erdélyt éppen akkor árasztotta el az ellenség. A pénzt elvitték hadisarcba. Bethlen Miklós szomorúan panaszolta el levelében hollandiai barátjának az ország pusztulását. De érdekes, hogy ebben a levelében még sincs csüggedés vagy kétségbeesés, hanem így biztatja Tótfalusi Kis Miklóst: „Csak lopd el Hollandiának mesterségeit és csináljunk Erdélyből egy kis Hollan-