Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1940

34 számára egyugyanazon időben tartották meg, mégpedig a fi­úk számára március 21-22-én, a leányok számára pedig ápri­lis 4-5 én. A fiúk között Bónyai Sándor, Csepregi Béla és dr. Kékén András lelkészek végezték az igehírdetői szolgálatot. Nagy elfoglaltságuk között is készségesen vállalt önzetlen mun­kájukért mindhármuknak ezen az utón is hálás köszönetét mondunk. Hasonló hálával gondolunk azokra is, akik a leá­nyok csendes napjain vállalták és végezték a magvető mun­kát : Frenyóné, dr. Várally Lenkére, Takács János lelkészre és közismert költőnőnkre, Turmezei Erzsébet diakonissza test­vérünkre. Mind a fiúk, mind a leányok csendes napjain külön foglalkoztunk a kisebbekkel és külön a serdültebb ifjúsággal. A fiúk csendes napjainak a végén tanárok és tanulók együtt járultak az Ur oltárához. Résztvettek az iskola tanárai és tanulói az orosházi evan­gélikus gyülekezet evangélizációján is (márc. 3—8), amelven az ifjúsági munkában áldásosán működő vendágelőadók há­rom napon át az ifjúsággal külön alkalmakon foglalkoztak. Itt szintén külön voltak a fiúk és leányok. Az ifjúság vallásos nevelését az Ifjúsági Luther Szövet­ség mellett áldásosán támogatták még az intézet tanárai által önkéntes buzgósággal megszervezett és rendszeresített biblia­órák, melyeket Frenyó László és Zoltai István tanárok a Bib­lia és mindennapi élet eleven összekapcsolására igyekeztek felhasználni. Az ifjúság fogékony tagjai résztvettek a pünkösdi ünne­pek alkalmával rendezett K. I. E. konferencián is, amelyen a tanári kar is jelen volt és néhány tagja a bibliaórák vezetése által szolgálatot is végzett. Az a keresztyénség. amelyet az iskola a magáénak vall, nem mozog légüres térben, hanem ezen a sokszor megpróbált magyar földön jelöli ki a hívő ember magatartását. Ezért ma­gában foglalja a hazafiúi kötelessség tudatának a kiterjeszté­sét és elmélyítését is. Ennek a felébresztésére a tanári kar megragadott minden alkalmit. Az iskola nevelő munkájával a legszorosabb kapcsolatban volt az álmagyar kultúra kiszorítá­sára és az igazi magyar kultúra meggyökereztetésére irányuló törekvés. Az énektanár munkáján kívül Zoltai István tanár vezetésével rendszeres összejöveteleken tanulmányozta és gya­korolta az ifjúság jelentős része a magyar népdalnak megmen­tett kincseit. A két felső osztály tanulói délutáni összejövete­

Next

/
Oldalképek
Tartalom