Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1940
10 Pozsonyban egyszerre csak azt látták, hogy a haladás ellenzőinek évtizedek óta oly szívós hadfala megbomlik, lerakja a fegyvert s belátja, hogy a jobbágyságot nem 72 esztendő, de egy nap alatt is fel tudják szabadítani azok, akik a nemzet javára a saját kiváltságaikról is le tudnak mondani. A gyors változást persze nem a Talpra magyar kinyomtatása okozta; a Múzeum előtt lefolyó népgyülés Pozsonyba érve, ártatlan rendőri hirré törpült, amelytől még a rendőrkapitány is nyugodtan alhatott. De érkezett körítésül más hír is. A pozsonyi rendi táblán — senki sem tudta, honnan és miképpen — az a vészhir kezdett szájról - szájra szállni, hogy Petőfi százezer paraszttal áll Rákos mezején. Erről a hírről Petőfi is tudott azzal a különbséggel, hogy ő nem 100.000 csupán 40 000 parasztról tud; március 24-én ezt írja naplójába: „A tekintetes karok és rendek, s a méltóságos s nem t'om miféle főrendek azt a hirt kapták, hogv Petőfi Sándor a Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40.000 paraszttal egyetemben s ezen kellemetes meglepetés indította őket azon nagy lelkűségre, hogy az úrbért eltörölték.“ Ebben persze van Petőfire valló költői túlzás, de annyit a történetírás is elismer, hogy Kossuthék munkáját valóban ez a rémhír könnyítette meg. Rákos, ahol egykor az igazságos Mátyást választotta meg királyának a nem. zet, nem jó emlékeket ébresztett a saját önző érdekeiket s Bécs még önzőbb érdekeit szolgáló politikusokban. És a 100- illetve 40.0D0 fegyveres magyar a pesti vásár miatt nem volt egészen legenda. A még egyszer emlékezetessé váló Rákoson, ha nem is fegyveres fölkelésre, de valóban tízezres tömegekben táborozott a nép, az igazi nemzet. A rémhír könnyen valósággá válhatott - volna. Nem rémhír volt, hanem figyelmeztetés, melyet hálistennek még mindenki idejében megértett. Ezt a figyelmeztetést egy költő küldte az ország sorsának intézőihez, egy költő, aki bátran ki mert állni mindig a népért, S egy versen át ő sugározta szét az ország minden részébe, hogy van erő ebben a nemzetben a megújhodásra. Rákosról ezer meg ezer ember vitte szét a márciusi eszméket az ország minden sarkába. Egy egész hadsereg alakult át lelkes követté. Ezzel magyarázható a márciusi eszmék gyors elterjedése. De ennél sokkal mélyebb tanulságot is lehet vonnunk az eddigiekből, — ezt márt inkább nagyobbaknak beszélem — azt, hogy nem lehet szellemi mozgalmat sem tömeg nélkül csinálni. 1848 március 15-ét az szépíti meg örökre szemünkben, hogy
