Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)

Tartalomjegyzék

Az évi közepes vízhozamok alakulásának ábrája, éppúgy, mint az előző évben, arra enged következtetni, hogy megszűnik az aszályos időszak. Hasonlóképpen alakultak a vízhozamok az 1995. évben a bősi alvízcsa- toma betorkollása alatti Duna-szakasz egyéb állomásain is az 1995. évben.

A Rábán az 1995. évben egy jelentősebb árhullám vonult le, március első harmadában. Tetőző vízállása Szentgotthárdnál 333 cm, Körmendnél 437 cm, Sárvárnál 241 cm volt. A tetőző vízhozamok a következőképpen alakultak: Szentgotthárd: 284 m3/s, Körmend 287 nr/s, Sárvár. 254 nr/s. A folyó győri vízállásainak alakulása a közeli Duna-szakasz vízállásainak változásához hasonlított. A Rába 1995. évi árhullámának tetőző vízállásai számottevő mértékben elmaradtak az eddig észlelt legmagasabb vízállásoktól, például a szentgotthárdi 470 cm-től, a körmendi 505 cm-től, a sárvári 493 cm-től.

Az 1995. évi legalacsonyabb vízállások az említett szelvényekben a következők voltak: Szentgotthárdnál -88 cm (—103 cm), Körmendnél —8 cm (-40 cm), Sárvárnál —132 cm (—147 cm) (az eddig mért legalacsonyabb vízállások zárójelben).

Az Ipoly on az 1995. év folyamán Nógrádszakálnál és Balassagyarmatnál négy, Ipolytölgyesnél két árhullám vonult le. Tetözési vízállásuk rendre 334 cm, 389 cm és 350 cm volt. К Balassagyarmatnál átfolyt 1995. évi legnagyobb vízhozam 133 m3/s volt. A legalacsonyabb vízállás az 1995. évben (zárójelben az eddig mért legalacsonyabb vízállás) Nógrádszakálnál 35 cm (31 cm), Balassagyarmatnál —115 cm (—126 cm), Ipolytölgyesnél 86 cm (72 cm) volt.

A. Dráva 1995. évi vízállásgörbéje a megelőző évekhez hasonlóan szaporán ingadozott. A barcsi szelvényben az 1995. évi legmagasabb vízállást, 323 cm-t szeptember 18-án mérték. Ez lényegesen alacsonyabb volt, mint a szelvényben ezideig mért legmagasabb, 618 ernes vízállás. Ezen az árhullámon kívül még két olyan árhullám vonult le az 1995. évben a Dráván, amelyeknek tetözési magassága meghaladta a 200 cm-t, az egyik márciusban, tetőzése 253 cm volt, a másik júniusban, tetőzése 303 cm volt. A szeptemberi árhullám tetőzésekor 1370 m3/s vízhozam folyt le a Dráva barcsi szakaszán. Az 1995. évi barcsi legalacsonyabb vízállás-100 cm volt. Ez csak 32 cm-rel haladta meg a Barcsnál ezideig mért legalacsonyabb vízszintet, a —132 cm-t.

Az 1995. évben a Tisza magyarországi teljes szakaszán kisebb-nagyobb árhullámok sorozata vonult le. A vízszinteknek és a vízhozamoknak a tavaszi hónapokban jelentősebb, a nyári hónapokban mérsékeltebb ingadozását a tiszalöki, a kiskörei és a törökbecsei duzzasztó számottevő mértékben, jelentős hosszúságú szakaszokra kiterjedően mérsékelte. Tiszabecsnél a szeptemberi árhulám volt az évben a legmagasabb, tetözési magassága 512 cm, tetözési vízhozama 2260 m3/s volt. Tivadarnál a decemberi árhullám volt a legmagasabb, vízszintje elérte a 765 cm-t, vízhozama a 2000 m3/s-ot. Vásárosnaménynál ugyancsak a december végi árhullám volt a legmagasabb, vízszintje 843 cm, vízhozama 2820 m3/s volt.

Folyásirányban lefelé haladva a tiszalöki duzzasztó hatására a vízállások és a vízhozamok ingadozása fokozatosan csökkent. A duzzasztó alatti részen a felső szakasz árhullámainak megfelelői ismét érvényesültek, az ingadozás mértéke azonban lényegesen kisebb volt, mint a duzzasztási határ felett. A vízállásgörbék alakulása jól szemlélteti a kiskörei, valamint a törökbecsei duzzasztó mérsékelő hatását is.

Az 1995. évi legmagasabb és legalacsonyabb, valamint az eddig mért legmagasabb és legalacsonyabb vízállások a Tisza egyes szakaszain a következők voltak (az eddig mért szélső értékek zárójelben vannak): Tiszabecsnél a már említett 512 cm és -199 cm, (680 cm és -262 cm), Szolnoknál 705 cm és -208 cm (909 cm és -277 cm), Szegednél 586 cm és 81 cm (960 cm és-250 cm).

A vízhozamok 1995. évi szélső értékei az egyes szakaszokon a következők voltak: Tiszabecsnél a már említett 2260 m3/s és 46 m3/s, Szolnoknál 1450 m3/s és 101-5 O'}

m /s, Szegednél 2660 m /s és 150 m /s. Az árhullámok ellapulását és a duzzasztók vízjárást mérsékelő hatását jól szemlélteti a tiszabecsi 2260 m3/s, valamint a szegedi 2660 m3/s, 1995. évi tetözési vízhozam közötti viszonylag kicsiny különbség.

Az 1995. évi szegedi közepes vízhozamok és azok háromtagú mozgó átlagainak alakulását tekintve arra következtethetünk, hogy az 1992-ig tartó aszályos időszak fokozatosan megszűnik. Aszályos évek a múltban is voltak, esetenkénti előfordulásukról az éghajlat lényeges, hosszú időre kiterjedő változására, hacsak más körülmény nem indokolja, csak nagyon óvatosan szabad következtetni.

A tiszai vízhozamok meghatározása sokkal nehezebb, mint más vízfolyások esetében. A vízszín esése, amint azt a Vízrajzi Évkönyv 1994. évi kötetében is említettük, különösképpen a folyó középső, valamint alsó szakaszán viszonylag kicsiny és emellett a vízállások változásakor számottevő mértékben módosul (a vízhozamgörbe hurka aránylag tág). A kicsiny vízszínesése- ket a szokásosnál pontosabban kellene mérni. A lapmércével végzett mérések elkerülhetetlen hibája kisebb távolságok esetén a mérendő vízszintkülönbséggel megegyező nagyságrendű lehet. Nem elhanyagolható hatása lehet a vízmércék nullapontjának magasságmérésekor elkövethető hibának is és elfordulhat, hogy a földkéreg mozgása is befolyásolja a mércék magassági helyzetét. Az eddigi adatok szerint a kéregmozgások okozta magassági elmozdulás nagyobb lehet, mint a mérendő vízszintkülönbségek. Mindezeknek a hatásoknak a tisztázására részletes vizsgálatokat kellene végezni. Az eredmények alapján fokozható lenne a Tisza- völgy vízkészletének meghatározási pontossága.-95-