Vízrajzi Évkönyv 87., 1982 (Budapest, 1983)
Tartalomjegyzék
e/ TALAJVÍZÁLLÁSOK A talajvíz szintek 1982. évi alakulásáról а В. fejezet З.а. jelű táblázata és 3. b. és 3.c. jelű ábrája táj ékoztat. Az 1981. december 1. és 1982. február 28. közötti télen lehullott csapadék mennyisége adecembe- ri sok csapadék következtében az ország területének legnagyobb részén meghaladta a sokévi átlagos értéket. Januárban és februárban az időjárás igen hideg volt. Ennek az igen hideg időjárásnak a következtében átéli csapadék a talajvizállásokat számottevő mértékben nem befolyásolta, azok jobbára az elmúlt év viszonylag száraz őszi hónapjaiban alakultak olymódon, hogy az országnak a Tápió, a Zagyva és a Tisza vonalától é- szakra, valamint keletre fekvő területein sok helyen 100 cm-t meghaladó mértékben a sokévi átlagérték felettiek voltak, a Duna-Tisza közének a Tápió-Zagyva vonalától délre levő nagyrészén pedig helyenként 150 cm-t meghaladó mértékben a sokévi átlagnál alacsonyabbak voltak. A dunántúli sik területeken mind az átlagosnál alacsonyabb, mind pedig annál magasabb talajvizszintek fordultak elő. A tavaszi csapadék mennyisége az ország területének legnagyobb részén kisebb volt a sokévi átlagnál. A márciusi, átlagosnál melegebb, az áprilisi hűvös, valamint a májusi enyhe időjárás és az átlagosnál kevesebb csapadék következtében a tavasz folyamán növekedett azoknak a területeknek a nagysága,amelyeken a talajvizszint alacsonyabb volt a sokévi átlagnál. Ezek a területek legnagyobbrészt a Duna-Tisza közén, a Dunántúlnak a Dunához csatlakozó sik vidékein, valamint az ország északi részén voltak. A nyári hónapokban a csapadék mennyisége az ország legnagyobb részén az átlag feletti, a hőmérséklet pedig az átlagérték körüli volt, csupán júniusban volt az átlagosnál kissé melegebb. Mindezek következtében az átlagosnál alacsonyabb talajvíz állású területek nagysága júliusig növekedett, augusztusban kissé csökkent. Az átlagosnál magasabb talajvizállásu területek legnagyobb része ebben a hónapban is a Tisza vonalától keletre, az átlagosnál alacsonyabb talajvizállásu területek pedig főképpen attól nyugatra voltak, de az országnak a Tiszától nyugatra levő részein is helyenként meghaladta a talajvizállás a sokévi átlagot. Az ősz folyamán lehullott csapadék mennyisége az ország területének 90 %-án az átlagosnál kisebb volt. Az ősz nemcsak szárazabb, de melegebb is volt az átlagosnál. Az átlagosnál kevesebb csapadék, valamint magasabb hőmérsékletek hatására a talajban tárolt vízmennyiség az ősz folyamán tovább csökkent; az átlagosnál alacsonyabb talajvizállásu területek nagysága növekedett és csökkent a talajvizszint az átlagosnál magasabb talajvizállásu területeken is. Az említettek összefoglalásaképpen megállapítható, hogy az 1982. év folyamán a talajvizszint aDu- nántulnak a Dunához csatlakozó sik területein, a Nyugat-Dunántúl egy részén, valamint a Duna-Tisza közének legnagyobb részén a sokévi átlagnál jobbára alacsonyabb, a Tiszántúlon pedig annál magasabb volt. Bár egyes területeken időszakosan kismértékben emelkedett a talajvizszint, változásának általános irányzata az ország síkvidéki területeit tekintve az év folyamán általában csökkenő volt. f/ A MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZINTJÉNEK ALAKULÁSA Az Évkönyvben — hasonlóan az előző évi kötethez — feltüntettük a fontosabb mélyfúrású kutaktárgy- évi vizszintjeit is /В. fejezet, 3. d. jelű táblázat/. Részben a tárgyévi,még inkább azonban a Vízrajzi Intézetben tárolt, korábbi évekre vonatkozó adatok összehasonlítása alapján arra következtethetünk, hogy főképpen a nagyobb vízmüvek /Kecskemét, Szeged, Debrecen város vízmüvei/, valamint a gyöngyösvisontaikülszíni fejtés környezetében levő mélyfúrású kutak /rétegvizkutak/ vizszintjeinek a korábbi években észlelt süllyedése a kutak legtöbbjének az esetében a tárgyévben is folytatódott. Ez a vizszintsüllyedés nem korlátozódott az egyes kutak környezetére, hanem kiterjedt csaknem az egész Alföld mélyebben fekvő víztartó rétegeire. A vizszintsüllyedés mértéke a mélyebben fekvő rétegekben ebben az évben is, éppúgy, mint a megelőzőben, nagyobb volt, mint a kisebb mélységű rétegeket megcsapoló kutak esetében. Azokon a területeken, amelyeken a rétegvizek kitermelésének fokozódása megszűnt, vagy a kitermelés mértéke csökkent, a viz- szintek süllyedése is mérséklődött /mint például Debrecen környékén/. A vizszintváltozásokat okozó emberi beavatkozások és természeti tényezők következményei ebbenaz évben is — éppúgy, mint a megelőzőben — nehezen választhatók szét, de feltételezhető, hogy a tárgyéviviz- szintcsökkenések okai természetes hatások is lehetnek, mivel a vizszintsüllyedés olyan kutak esetében is észlelhető volt, amelyek a nagyobb mértékű vízkivételektől távol vannak /mint például a Bükkalján levő kutak/. A tárgyévfolyamán a megelőző évekhez viszonyítva a karsztkutak vizszintje is süllyedt /В. fejezet, 3.d. jelű táblázat/. A regionális vizszintsüllyedés a Dunántúli Középhegység egész területére kiterjedt, kivéve a Balatonfelvidék kőzettanilag elkülönülő sávját. g/ A FORRÁSOK VÍZHOZAMÁNAK ALAKULÁSA Az 1981. évben felülvizsgáltuk és úgy módosítottuk a források vízhozamának mérési hálózatát, hogy — 99 —
