Vízrajzi Évkönyv 44., 1939 (Budapest, 1940)
fontos csapadékviszonyoknak és a hajózást érdekló kisvizkittizési adatoknak nyilvántartásán kívül folytatta az Intézet a Dunavölgy többi államából beérkező vízrajzi adatanyag gyűjtését és rendezését is. Jelentős rendkívüli munkát okozott Kárpátalja vízmércéinek törzskönyvezése és adatainak a hazai nyilvántartásoknak megfelelő rendszerezése. A vizrajzi adatok feldolgozása és közreadása, - mint a múltban is, - három módon történt: 1. / A nemzeti és nemzetközi rádiós vizjelző szolgálat keretében, ill. a Magyar Távirati Iroda utján a sajtóban kiadott helyzetjelentés és 2 állomásra /:Budapest és Szeged:/ vonatkozó 24 órás vizái- láselőrejelzés alakjában, 2. / a naponta kiadott kőnyomatos "Napi vizjárási térkép"-eken és "A Duna, Tisza és mellékfolyóinak vízállása1* cimü táblázatos kimutatáson és 3. / a Vizrajzi Évkönyv keretében. Az Évkönyv 159 vízmérce észlelési anyagát közli, közülük 59 fontosabbét részletes feldolgozásban. 70 állomás anyaga részben hiányos, részben kevésbé fontos; ezért ezt az anyagot az Évkönyv nem tartalmazza, az kéziratban áll az érdeklődők rendelkezésére. /:Lásd a vízmércék kimutatásának megjegyzéseit.:/ Az év folyamán átépült a Tisza polgári és tiszadorogmai vízmércéje, pótolta az Intézet a Talabor elpusztult csománfalvai vízmércéjét és az Orsz.Öntözésügyi Hivatal kérésére uj mércét állított a » Tarac folyón Paszicsnánál. Kiaebb-nagyobb javítások történtek még további 17 vízmércén. A Bodrog sárospataki vízmércéjének О-pontját a javitás alkalmával 26 cm-rel lejjebb kellett helyezni, hogy a leolvasott vízállások a többi mérce adatéval összhangban legyenek. Ezért a sárospataki vizmérce 0-pontmagassá- ga 1939 szeptember 1-étól 92'54 ra /V.O./, A Koppány-patak 1938-ban elpusztult regölyi vízmércéjét az Intézet nem állította helyre, mert közelében nem lévén lakott hely, az észlelés amugyis nehézségekkel járt. Terv készült a Tisza tiszadobi vízmércéjének átépítésére»továbbá egy,a Taracon létesítendő rajzoló vizmérceállomásra vonatkozóan is. Az év folyamán az Intézet a vizmérceészlelői szolgálatban uj, korszerűbb nyomtatványokat vezetett be; igy pl. az addig 21 x 34 cm méretű jegyzőkönyvet jobban hordható 10 x 21 cm méretű füzet váltotta fel. A havi vízállásjelentések részére az Intézet póetai díjkedvezményt biztosított /:levél helyett nyomtatványként kezeli őket a pósta:/, továbbá ezekre és az észlelőknek kiosztott jelentő-lapokra megszerezte a postai dijak kézbesítéskor való utólagos lerovásának kedvezményét. A jelentő-levelezőlapok bevezetésének eredményekében az észlelők és az Intézet közötti kapcsolat szorosabbá vált, a legkisebb vizmércerongálódásról is azonnal tudomást szerzünk. Az uj rendszernek szükségszerű folyománya, hogy a havi vizálláskimutatások most már nem a folyam- és kultúrmérnöki hivatalokon keresztül, hanem közvetlenül érkeznek az Intézethez s ott történik a másolati példányok szétosztása az érdekelt hivatalok között. A vizjelző szolgálat működésében lényeges fejlődést jelentett Kárpátalja visszacsatolása. Az uj Szlovákiával is hamarosan megállapodás létesült a vizrajzi adatok kölcsönös kicserélésére vonatkozóan. Viszont Romániával mind nehezebben ment az együttműködés. Az európai háború megindulása után a Németbirodalom megszüntette az időjárási adatok és hójelentések kiadását. 2. MEDERNYILVÁNTARTÁS. Az Orsz. Öntözésügyi Hivatal felkérésére és költségére az Intézet kiterjesztette a Tisza tisza- dada-balsai szakaszáról 1936-ban készült felvételt Balsától Veresmartig. Tiszakarád és Balsa között a felvétel a hullámtér domborzati viszonyaira is kiterjedt. A mérési eredmények feldolgozása még az ősz folyamán megindult. Májusban az Intézet egyik mérnöke a Sió csatornázandó szakaszén végzett felvételeket
