Vízrajzi Évkönyv 42., 1937 (Budapest, 1938)
ősszel az ország keleti harmadában 150 mm alatt maradt az eső mennyisége. Északon és Dunántúl 200,a délnyugati határon,a Bakonyban, a Börzsönyben és a Mátrában 300 mm-nél is több eső hullott. A legtöbb csapadékot Farkasgyepün /328 mm/, a legkevesebbet Nyíregyházán /1С0 mm/ mérték. Az átlaghoz viszonyítva száraznak mutatkozott a Duna-Tisza köz© és a Gyoma-Tokaj vonaltól keletre eső rész.Nyíregyházán az átlagnak csak 69 fi-át érte el a csapadék.A Tisza fővölgyén és a Körös-Ti- sza-líaros szögletben átlag 10-20 fi-оъ csapadéktöbblet mutatkozott. A Dunántúl és az Északi-Dombosvidéken az átlagnál 20-30 ?t-kal több volt az eső. Somogybán és Baranyában, Veszprém, Győr és Komárom megyében, a főváros környékén,a Mátrában és a Börzsönyben 40 fi fölé emelkedett a csapadéktöbblet és kisebb foltokban a 60 fi-ot is meghaladta. Az átlagtól való eltérés Diósjenőn érte el tetőfokát +99 ^-kal. Az április 1-től szeptember 30-ig terjedő nyári félév csapadékviszonyait szemlélteti a 4./ alatti térképpár. Az Alföld nagyobb részén 300 mm-nél kevesebb eső hullott, sőt Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza vidékén a félévi csapadékmennyiség a 250 mm-t sem érte el. A Dunántúlnak és az Északi-DomboBvidéknek bőségesebb, általában 400, sőt 450 mm-t meghaladó esőben volt része. A Rába és a Zala, továbbá a Sajó vízgyűjtőjének felső része az 500 mm-es esővonalon belül esik, és Szombathely-Lenti vidéke 700 mm-nél is több esőt kapott /Kerca 738 mm/. Az átlaghoz viszonyítva általában kevés volt a csapadék a Duna-Tisza közének, Szabolcs vármegyének, továbbá a Nyírségnek ée, a Bodrogköznek legnagyobb részén,ahol a 30-éves átlagnak 80-90 fi-át mérték. A legszárazabb volt Kiskunhalas, Mátészalka és Sátoraljaújhely vidéke, ahol az átlagos csapadéknak csupán 74-75 fi-a hullott le.Az Alföld déli és délkeleti,és a Dunántúl legnagyobb részén,továbbá az Észa- ki-Dombosvidéten az eső mennyisége 10-30 £-kal felülmúlta az átlagot. A Sajó, a Marcal és a Zala völgyében az átlagos csapadék másfélszeresénél is több hullott.A legnagyobb volt az eltérés az átlagtól Putno- kon /+68 fi/ és a zalamegyei Bakon /+61 fi/. A csapadék időbeli eloszlásának részleteibe a napi csapadékadatokat feltüntető 5./ alatti rajz világit be. Azonnal szembetűnnek rajta azok a csapadékos időszakok,amelyek folyóink árvizeit okozták. így feltűnő március elejének csapadékbősége az ország észak és északkeleti részén /árviz a Fel- ső-Tiszán, Szamoson, Sajón és a Zagyvái/1 és a dunántúli állomásokon hullott márciusvégi-ápriliselejei csapadék /Rába-árviz/. Figyelemreméltó esős időszakok mutatkoznak még július vége felé /Dunántúl/, augusztus második felében /Dunántúl és az Északi-Dombosvidéker/ és szeptember 10-12-e közt /ismét a Dunántúl/. Az általuk előidézett áradás mérve természetes attól függ, hogy száraz talajra vagy pedig többé-kevésbbé telitett felszinre hullott-e a csapadék. A novemberi országos esőzés különösen az Északi-Dombosvidéken és a Dunántúl egyes részein volt jelentős /Sajó, Zagyva, Кароз-árviz/ és ugyancsak szembeszökő a decemberi csa padék, amely az előző havival együtt tiszai árhullámot hozott. Részletesebb tanulmányoknál természetesen további állomások adataira is szükség lesz, amelyek azonban csak kéziratos feljegyzések alakjában találhatók meg a Meteorológiai Intézetben. Rajzunk csupán durva képet ad az összefüggésekről, de hasznos támpontul szolgálhat a további vizsgálatokhoz szükséges a- nyag kiválogatásánál. Az 1937.év bővelkedett rövid idő alatt hullott rendkivüli nagy csapadékok ban /6.pont/. A nagy csapadékok területi kiterjedését szemléltető térképek sorából a fővárosban és környékén május 23-án pusztitó felhőszakadás térképét emeljük ki. Erről, továbbá az augusztus 1-i délnyugat-magyarországi felhőszakadásról a szakirodalom is megemlékezett. Figyelemmel az esetleges érdeklődőkre ideiktatjuk ezeknek a tanulmányoknak a cimét. 93 -
