Vízrajzi Évkönyv 37., 1932 (Budapest, 1933)
Az összes magyar területen elhelyezett fixpontoknak úgy a vízrajzi, mint az országos szintezési hálózat alapsikjára vonatkoztatott magassági adatai rendelkezésre állanak. Ezeket tartalmazó kimutatást az érdekelt hivataloknak és társulatoknak meg is küldöttük. 2. / HIDROLÓGIAI CSOPORT. A hidrológiai csoport tevékenységének súlypontja ez évben is a Balatónnal kapcsolatos tanulmányokra, továbbá észlelésekre és felvételekre esett. Összefoglaló tanulmányt készített a csoport a legutóbbi tiz év alatt végzett balatoni méréseiről és észleléseiről; ezek alapján tárgyalta e tanulmány a tó vizét tápláló és elvonó tényezőkből vonható következtetéseket, továbbá megállapította a Balatonnak jelenleg ез a közel jövőben szükséges évi szabályozási vizszinét. Elkészítette a Balatont tápláló tiz jelentékenyebb pataknak vizállásgrafikonjait az előző öt é- vi észlelések alapján, valamint e patakok vizmennyiséggörbéit az elmúlt öt év szárnymérései alapján. A siófoki fenékgát alatti vizmércére vonatkoztatott vizmennyiséggörbe kiegészítése céljából ez év folyamán is végzett méréseket. Gyűjtötte és nyilvántartotta ez évben is a m.kir.Meteorologiai Intézetnek főleg a Dalatonvidéki csapadékodra vonatkozó adatait. Az országos csapadékállomésok fenntartása érdekében nevezett Intézettel ez évben is együttműködött. A Vízrajzi Intézet hidrológiai megfigyeléseit az 1932 évben a Fehér vármegyében fekvő Velencei tóra - mint az országnak a Balaton és Fertő után következő legnagyobb tavára - is kiterjesztette, illetve a tó rendszeres megfigyelésére az előkészületeket megtette. Ezen célból a tavon részletesebb mélységméréseket hajtott végre s a tó vizsziningadozásának meg- figyelhetése végett Velence községnél /a Földrajzi Intézet közbejöttével/ egy vízmércét helyezett el. A tó helyszinraj-zát - mely az Állami Térképészeti Intézet 1929 évi repülő fényképfelvétele alapján készült - valamint hosszelvényét, keresztszelvényeit, nemkülönben a Dinnyés község határában /a diny- nyés-kajtori lecsapoló társulat főcsatornájának felső végpontjában/ épült zsilipes bukógát keresztszelvényét s végül a velencei vízmércén a legutóbbi másfél év /1931 jul 1-től 1932 december 31./óta jegyzett vízállások grafikonját egy, a jelen Évkönyvhöz csatolt rajzmellékleten mutatjuk be. A tó középvizállása - a másfél év óta jegyzett vízállásokból megállapithatólag - ezidőszerint mintegy +30 cm a velencei vízmérce О-pontja felett. Ezen vízállásra vannak vonatkoztatva a tófenéknek a helyszinrajzon feltünteti 0‘5, 1*0, 1*5, 2*0 és 2*3 m-es rétegvonalai. A tó területe a +30 cm középvizállásnál mintegy 26 ksf, hossza mintegy 10*5 km, szélessége pedig 2*7 illetve 3*2 km. A viz mélysége a partok közelében fokozatosan csökken. A víztükör mintegy 40 % terjedelemben kisebb-nagyobb nádas szigetekkel van tarkítva. A tőfenék általában kemény, homokos talajú s átlag 20 cm vastagságú iszapréteggel van borítva. Vizének színe szürkés-zöld; sik vízfelületeken a viz hínár- és moszatmentes. A viz hőfoka a nyári hónapokban 25°-ra is felmelegszik, tehát fürdőzésre igen alkalmas. Az emlitett dinnyési zsilipes bukógát használatát az 1896 év óta érvényben lévő engedélyokirat szabályozza és pedig akként, hogy azzal a tó vize — haltenyésztési érdekekből — ősztől tavaszig 104'40 m Adria feletti magasságig felduzzasztható. Ezen 104*4 m magasság a Velencén felállított vízmérce +16 cm beosztásának felel meg, tehát a duzzasztógát koronája 14 cm-rel alacsonyabb a tó +30 cm-es középvizállásánál. Magasabb vízállások esetén a tő vize a gát koronáján keresztül bukva a dinnyés-kajtori lecsapoló társulat főcsatornáján át talál további lefolyást. Hirtelen áradások esetén a vizszin leszállítása a gát zsilip táb- 5 -
