Vízrajzi Évkönyv 37., 1932 (Budapest, 1933)
Iájának megfelelő felhúzásával elősegíthető. A tó vízgyűjtőterületének nagysága mintegy 574 tof, melynek több kisebb vízfolyása közül a Császár patak a legjelentékenyebb. Általában a tavat a tó vízgyűjtőterületére hullott csapadéknak a tóba jutó része és magára a tóra hullott csapadék táplálja; ezzel szemben a tó vízmennyiségére csökkentőleg hatnak: a meleg- és szélokozta párolgás, továbbá a dinnyési bukógát utján a halászatra hátrányos s időnkint leeresztett víztömeg. Mindeme hidrológiai tényezők hatásának mérvére nézve azonban nincsenek még elegendő rendszeres ’megfigyelési adataink. A csapadék mennyiségének, meleg- és szélokozta párolgás nagyságának, valamint a levegő és viz hőfokának rendszeres megfigyelését az 1933. évben fogjuk megkezdeni. Tervbe vettük úgy mezőgazda- sági, valamint balneologiai szempontokból a tó vizének valamint iszapjának vegyi megvizsgálását is. 3./ VIZJELZŐ CSOPORT. A vizjelző csoport az 1932 évben feldolgozta az országos vizjelző szolgálatba bevont 92 vizmérce- állomás naponként táviratilag, illetve havonként beérkező adatait, nevezetesen kiszámította a havi középértékeket, ezekből az évi közepet, meghatározta a havi és évi maximális illetve minimális vízállásokat és ezeket az adatokat a vizmércetörzskönyv megfelelő rovataiba bevezette. Kiszámította az 1922-1931 évekre a vízállások tartósságát és gyakoriságát, ugyanezt elvégezte az 1932 évre és az adatokat grafikonokban felrakta. Kiszámította az utolsó 10 éves /1922-31/ középvizeket, megállapította erre az évtizedre a maximális és minimális vízállásokat. Végül megállapította az 1876-1931 terjedő időre a maximális és minimális vizszineket is. Vizmércekorrekciót eszközölt a kurdi-, pálfai-, uzdborjádi és tiszaugi vízmércéken,ahol azok újjáépítése alkalmával a О-pontok magasságát meg kellett változtatni. A hó és jégviszonyokról, valamint a Tiszának és mellékfolyóinak tavaszi árvizeiről tanulmányt készített. Rendezte és nyilvántartásba vette ezenkívül az utódállamoktól beérkezett vizál'lási és csapadékjelenéseket és ezekről időnkint összefoglaló jelentést adott a vízügyi csoportnak. Elkészítette és naponként közreadta a vízállásokat, csapadékokat, jégviszonyokat,gázlómélységeket meteorologiai jelentéseket és a hajózásra vonatkozó esetleges rendkívüli tudnivalókat tartalmazó vizjárási térképeket% továbbá a jelentékenyebb folyók fontosabb mércéin naponta észlelt vízállásokról egy kisebb, táblázatos kimutatást. I Ez a térkép, illetve kimutatás úgy a hazai, mint a külföldi illetékes hivataloknak, hajózó és ár- mentesitő társulatoknak, valamint az érdekelt magánosoknak posta utján naponként megküldetett. A vizjelző csoport végezte továbbá az országos vizjelző szolgálatba bevont 92 vizmérceállomás helyszíni ellenőrzését a felmerült szükségletnek megfelelően. Ezek a helyszíni ellenőrzések 1932 évben is egybeköttettek az illető vízmérce síkjába eső mederszelvénynek felvételével. A vizjelző csoport vezette a vízmércék törzskönyveit, feljegyezve azokban a mérce szerkezetén, a О-pont magasságán esetleg előfordult változásokat, valamint a mindenkori vízmércejegyzők személyi adatait. Átvizsgálta az újonnan megépített balassagyarmati, martfűi, rápolti, tivadari, remetei, uzborjádi vízmércék tervét. Elvégezte az egyes hivataloknál levő vizmércetörzskönyvek másolatainak az Intézetnél levő eredeti törzskönyvekkel való egyeztetését. Naponként ellátta a nemzetközi vizjelző szolgálatot és a nemzetközi megállapodásokból kifolyóan a budapesti rádió utján közölte a fontosabb állomások vízállásait és előröjelezte a másnapra várható budapesti és szegedi vízállásokat. Lebonyolította a nemzetközi egyezménnyel megállapított kölcsönös távirati vizjelző szolgálatot Ba- 6 -
