Vízrajzi Évkönyv 37., 1932 (Budapest, 1933)

A legjellemzőbb hat dunai vizmérceállomás vízjárását az alábbi táblázat tünteti fel:

A mérce- állomás neve.

1932 évi középviz- éllés

1876-1932 évi középvizállás átlaga

1932 évi legnagyobb vízállás

1876-1932 észlelt legnagyobb vízállás

1932 évi legkisebb vízállás

1876-1932 észlelt legkisebb vízállás

c e

n t i m e

t e г e к b

e n

Pozsony

122

202

479

770 /1899/

r----1

L-24J-42 /1925/

Komárom

244

280

497

758 /1876/

ÍW3

[:10]/1894/

Nagymaros

193

243

410

[763]/1876/

88

["_48j/1894/

Budapest

183

245

467

[767]/1876/

1-721/1909/

Paks

95

208

384

[ 806 J/3.876/-73-125 /1921/

Mohács

201

293

482

700 /1897/

8

[:-165]/1909/

A Tisza.

Mig a Duna vizjárása kis rendellenességektől eltekintve normális és alacsony vizállásu volt, addig a Tiszán és annak mellékfolyóin rendkívüli magasságú vízállások következtek be, melyek helyenként minden eddig észlelt magasságot meghaladtak. Ezért ezekkel kissé részletesebben kell foglalkoznunk.

Ezen rendkívüli magas vizeknek oka jórészben a meteorologiai viszonyok abnormális voltában kereshető. Az 1931 év decemberében és az 1932 év január hónapjában a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőterületén alig volt hó, ellenben szokatlanul alacsony volt a hőmérséklet, mely még február hó első felében is -11, -16 C° között változott. A hideg, - bár nem ilyen erősen - még március elején is tartott: -4, -10 C° között mozgott. A föld tehát erősen átfagyott és erre a keményre átfagyott földre hullott február második felében az a vastag hóréteg, mely 30 cm-től 170 cm közötti magasságú volt. Március hó 6.-én hirtelen megtört a hideg,a hőmérséklet a Tiszának és mellékfolyóinak völgyében 0 fok fölé emelkedett. A hirtelen felmelegedésre a puha hó egész tömegében elolvadt és csaknem egész mennyiségében lefolyásra került, mivel a keményre átfagyott föld a- lig tudott abból valamit visszatartani. A természetnek köszönhetjük azt a szerencsés helyzetet, hogy a jégpáncél úgy a Tiszáról, mint annak mellékvizeiről még ennek az árviznek leérkezése előtt elvonult, mert ha a kettő összeesik, minden erőfeszités ellenére is a legnagyobb valószínűség szerint katasztrófa következett volna be a magyar Tisza völgyében.

A hirtelen lerohanó árvíz Szolnokon és Szegeden meghaladta az eddig észlelt legmagasabb vízállásokat. Szolnokon a tetőzés április hó 17.—én 894 cm vízállásnál következett be, mig eddig itt a legmagasabb vízállás 1919—ben 886 cm volt, tehát az 1932 évi árvíz 8 cm—el lépte túl az eddig észlelt legmagasabb vizet. Szegeden 923 cm-el tetőzött, mely az 1919 évi maximumot 7 cm-el haladta meg. Társulataink és a földmivelésü- gyi minisztérium vizimémöki kara heteken keresztül éjjel-nappal való" őrködéssel és védekezéssel el tudta a veszélyt hárítani u^» hogy ezen rendkívüli árvíz aránylag nagyobb károkat nem okozott. Az árhullám április hó közepén kezdett apadni; egyébként a szolnoki vízmércét, mint a Tiszára jellemző áldomást nézve január hó közepén már jelentkezett egy 550 cm-es kisebb árhullám a Tiszán, a hó végére azonban a vízállás már leapadt s ezen szinten állott egész március hó 10-éig a fenn már említett árhullám kezdetéig. Az árhullám április hó közepén tetőzve lassan apadni kezdett és május, junius, julius hónapokban kisebb emelkedésektől eltekintve, állandó apadás mellett júliusban 0—viz alá szállott le a viz. Augusztusban egy gyengébb, 240 cm-es árhullám után szeptemberre ismét leapadt a viz -150 cm-re. Október második felében feláradt 200 cm-re,de a hónap végére megint visszaesett a 0-szintre.

November hó első napjaiban 410 cm—ig emelkedő áradás jött, mely a hó végéig leapadt —70 cm—re. Végül még december 12.—e tóján áradt fel a folyó 330 cm-re ahonnan hirtelen szállt le a téli alacsony, Q alatti vizszinre. A jég január 1-től március hő 17-ig mindenütt állott, ekkor zajlani kezdett s március hó 29-én a magyar Tisza már jégmentes volt.- 15 -