Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
82 IPARI CZÉLOKBÓL VÉGZETT HEGYVIDÉKI VÍZRAJZI FÖLVÉTELEK. 1897—1898. valamely közeli katonai magassági jegyből control- lejtezés által határoztattak meg A napi észlelések adatai havonként egyszer a vízrajzi osztálynak megküldetnek, hol azokból az illető folyók vízállási grafikonjai fölrakatnak. Az esésviszonyok. Ismert phisikai törvény, hogy a bukó víz által végzett munka értékét a vízmennyiség és a bukás szorzata adja meg, a hol a munka méterkilogrammokban, a vízmennyiség literekben, a bukás pedig méterekben értendő. Ezen törvényt az L = Qh képlet fejezi ki, mely egyszersmind azt is mutatja, hogy a víz hajtóerejének két egyenlő fontosságú tényezője: az esés (h) és a víztömeg (Q). Miután az erő nyer- hetése czéljából előállítandó (h) bukás legnagyobb mértékben a folyó vízszínének helyi esésétől függ, hogy a kérdésben levő folyók esésviszonyairól teljes képet kapjunk, meghatároztuk vízszíni hosszszelvényeiket a fölvételi idő alatti alacsony vízállásnál. Ezt a Vágón olyképen hajtottuk végre, hogy a folyó mentén elhelyezett valamennyi katonai fixpontból keresztlejtezés által meghatároztuk a helyi vízszín kottáját és ehhez véve a komáromi folyammérnöki hivatal által a Trencsén alatti szakasz vízszínkottáira vonatkozólag átszolgáltatott adatokat, valamennyit az l:75,000-es katonai térképre és egy és ugyanazon nap vízállására vonatkoztattuk. Az Árvának és Kisuczának, mint a Vág két leghosszabb és legfontosabb mellékfolyóinak hosszszelvényeit úgy állapítottuk meg, hogy az előbbinek a partján minden 2 km.-re, az utóbbién pedig minden km.-re egy-egy fixpontot határoztunk meg magasságikig, egy a kralováni, illetőleg a zsolnai katonai fixpontból kiindult controllejtezés keretében és azután egy nap alatt keresztlejtezések által meghatároztuk azokból a helyi vízszínt valamennyi ponton, a folyóhosszakat az 1:75,000-es katonai térképekre vonatkoztatva. Így az átlagos esésviszonyokat a fenti 3 folyón, melyek összes hossza 480 km.-t tesz ki, a czélnak megfelelő, kielégítő pontossággal, aránylag rövid idő alatt határozhattuk meg. Valamennyi többi mellékpatak hosszszelvénye úgy vétetett föl, hogy a vízszínkották közvetlenül a katonai alapsíkra vonatkoztatott controlnivellálás alkalmával állapíttattak meg, mely folytatólagos távméréssel a torkolattól kiindulva, folyton a víz szélén haladt. Ily módon fölvétel alá kerültek a Revucza, Raj- csanka, Lubochna, Oravicza, a Béla p. (Koprova és Ticha nevű mellékágaival), Zazriva, Bocza, Neczpáfi Ipolticza, Studena, Fekete-Vág, Fehér-Vág és Turócz,. összesen 220 km. hosszban. Az utóbbi folyók és patakok hosszszelvényeinek megállapításánál a vízszíneknek ugyanazon vízállásra vonatkoztatásával nem foglalkoztunk, mert az egy-két napot igénylő fölvételi idő alatt a torkolati mérczén minden esetben oly kevés változás mutatkozott, hogy a vízszínmagasságokban ekként előálló, csak cm.-ekre menő különbségek számításba nem vehetők a km.-kénti, 4—15 méternyi eséshez képest. A fölsorolt hosszszelvények több, mint 80 formátumra terjednek, tehát ezen a helyen összességükben egyáltalán nem közölhetők, de — mint egy példányt közülök — az V. számú rajzmellékleten bemutatjuk a Revucza patak hosszszelvényét, a megfelelő jelmagyarázattal együtt. A fölvétel csak az őszi alacsony vízállás vízszínének hosszszelvényére terjeszkedett ki, mellőzve a fenéknek, a partnak, a legalacsonyabb és a legmagasabb vízszínnek hosszszelvényét. Ezen utóbbiak megállapíttattak ugyan, a hol csak lehetett, de megelőző vízszínészlelések hiányában csakis bemondás útján és így csak másodrangú értékkel bírnak. A hosszszelvény folyókilométerei megegyeznek a 3-ik sz. szövegábrán, mint helyszínrajzon, a folyó sodorban mért folyóhossz kilométereivel. A sebességmérő állomásokat jelző zászlók fölött római szám van. A helyszínrajzon a sebességmérés helyét ugyanazon római szám jelzi. A zászló fölé írt, m.3-ben kifejezett vízmennyiség az 1898. év őszén észlelt, ott másodperczenként lefolyó legkisebb víztömeg A legfelső rovatban a szakaszonkénti esések vannak °/00-ban megjelölve, a második rovatban ugyanazok 1 mm. = 1 m. mérték szerint fölrakva. Ez föltűnően jelzi a legkisebb és legnagyobb esésekkel bíró szakaszokat és a különböző folyók esésbeli értékeinek összehasonlíthatóságát a szemléltetés által megköny- nyíti. Ugyanitt sötétebb kék színezéssel vannak megjelölve a már felhasznált folyószakaszok. Hátra van még a 3-ik rovatot kitöltő, fontos számok sorozatának a magyarázata. A folyóban rejlő víziérö által előállítható lóerők mennyisége, a másodrangú befolyásoktól eltekintve, első sorban függ: a fölhasznált, azaz a folyóból elvezetett víztömegtől és ennek számára különböző módon előállítható eséstől, mely azonban mindenesetre alá van rendelve a folyó helyi esésviszonyainak. Mivel tehát itt a combinatiónak igen tág tere nyílik, a helyenkénti vízi erőknek mintegy a coefíicienseit, hogy úgy mondjuk: a «helyi lóerő coefficienseket» határozzuk meg, midőn az 1 m3 vizet elvezető, 1 km. hosszú vízkivételi csatorna által nyerhető lóerők meny- nyiségét állapítjuk meg a helyi eséshez mérten. A harmadik rovatba írt számok ezeket a szakaszonkénti lóeröcoefficienseket tartalmazzák. Ezek használatára a következő általános példával szolgálunk:
