Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
A CSAPADÉK ELOSZLÁSA MAGYARORSZÁGON 1898-BAN. 33 Júliusban a napi legnagyobb esömaximum 29-én volt. Ezen a napon általában több izolált depressio keletkezett, így hazánkban az Alföldön is. Ez a depressio azután délnek vette útját. A magas légnyomás ellenben csaknem változatlanul északnyugaton tartózkodott. Hazánkban általában a depressio mentében alacsonyabb volt a hőmérséklet, mint az országnak a depressiótól ment vidékein. Augusztusban a legnagyobb csapadék 5-én volt. Ezen a napon a légnyomás minimuma tölünk távol északon tartózkodott. A magas légnyomás nyugaton volt. melynek határoló izobár ja a 765 mm. az ország nyugati határát érintette. Míg a minimum helyzetét alig változtatta, addig a maximum az ország felé húzódott, úgy hogy Magyarország időjárása a nyugat felöl jövő magas légnyomás hatása alatt állott. Eger környékén azonban a hőmérséklet nagy ingadozást mutatott; ennek és a localis viszonyok befolyásolásának tulajdonítható az Egerben mért nagy csapadék, mely zivatar kiséretében (d. u. 1—3 óra) jelent meg. Szeptemberben a legnagyobb csapadék 29-én volt. Ezt a csapadékot egy partikuláris depressio okozta, melynek magva valószinüleg Olaszország északi felén volt. Ez a depressio azután egész Közép- és Dél- Európa felett kiterjedt. A depressio hatása tehát a tengerparton volt a legintenzivebb, hol egyúttal a hőmérséklet is alacsonyabb volt az ország más vidékeihez viszonyítva. Októberben 19-én esett a legtöbb csapadék. Az alacsony légnyomás északon lépett fel, melynek igen mély depressiója volt és délnyugat felé vonult. Mozgása közben Fiúméban felhőszakadást okozott, mely d. e. 9h 35"'—12h 30m-ig tartott. Valószínű, hogy ezen felhőszakadás egy ki nem fejlődött zivatar következménye, a mire a hőmérsékleti viszonyokból következtethetünk. A magas légnyomás északra húzódott és közvetlen hatását teljesen elveszítette. Novemberben a napi legnagyobb csapadék 22-én volt. A légnyomás eloszlása ezen a napon igen bonyodalmas. Az északi depressio felénk közeledett és a maximumot keletre szorította. Az északnyugaton levő maximum (770 mm.) november 22. d. e. 7h-tól— november 23. d. e. 7!'-ig hirtelen egy depressiónak (740 mm.-nek) adta át helyét. Ezen gyors légnyomásváltozás alkalmával egy harmadik partikuláris depressió keletkezeti, melynek jelentékeny hatása volt a tengerparton keletkezett nagymennyiségű csapadékra. Deczemberben a napi legnagyobb csapadék 15-én volt. Az északon lévő igen mély depressió délkelet felé vonult, útjában érintette hazánk északkeleti részét. A maximum délnyugatról nyugat felé mozdult. Hazánkban a hőmérséklet általában északkeleten volt a legalacsonyabb. Ha a napi legnagyobb csapadékokat feltüntető táblázatot és az abban levő adatokat jellegzö időjárási viszonyokat vonatkozásba hozzuk, tapasztaljuk, hogy a napi legnagyobb csapadékok általában a depressiók hatása következtében keletkeztek és főleg azokon a területeken, hol a depressiók a legintenzivebb befolyást gyakorolták a pára kondenzácziójára és hol a legalacsonyabb hőmérséklet volt észlelhető. Ha ped:g valamennyi észlelő állomásnak napi legnagyobb csapadék-mennyiségét egymás közölt összehasonlítjuk, akkor találjuk, hogy a legnagyobb csapadék a depressió mélységétől, a hőmérséklettől és a tengerparttávolságtól függ. Miután pedig a hőmérséklet csökkenése — bizonyos véges határok között — a magassággal arányos, ennélfogva a napi legnagyobb csapadéknak hazánk hegyvidékein kellett a legnagyobbnak lenni. Ez a következtetés pedig teljesen megegyezik az észlelési eredményekkel. Végre megemlítem, hogy az 1871—95. évig terjedő csapadékos viszonyok vizsgálata alkalmával a zivatarok eloszlását illetőleg arra az eredményre jutottam, hogy a nyári zivatarok gyakorisága a nyári csapadék-intenzitással arányos. Ezt az eredményt az 1898. évi nyári zivatarok gyakoriságára is megkíséreltem alkalmazni. Kiszámítottam az intenzitásokat oly értelemben, hogy a 0'5 mm. alatti csapadékos napokat nem vettem tekintetbe, azután az intenzitásokat Magyarország térképére írtam és megszerkesztettem az egyenlő intenzitású vonalakat. Ezek elhelyezkedéséből a zivatarok gyakoriságára nézve találtam, hogy 1898-ban gyakori volt a zivatar hazánk északi hegyvidékén Dobsina körül, északkeleten Mármaros megyében, különösen annak déli részén, továbbá Vas, Zala és Sopron vármegyékben, főleg azoknak nyugati részen, majd Torontál, Csongrád, Csanád, Békés, Arad, Bihar, Krassó-Szörény, Hunyad és Baranya vármegyék déli részein. Erdélyben általában délen gyakoribb volt a zivatar. Legkevesebb zivatar volt a kis Magyar-Alföldön, a Duna-Tisza közének északi felén, a Bodrogközén és ettől északra elterülő dombos vidékeken. Erdélyben az Olt völgyében volt a legkevesebb zivatar. A zivatar eloszlását itt természetesen csak a legnagyobb általánosságban vázoltam és annak helyességéhez is kétség férhet, a mennyiben a tényleges észlelésekkel való összehasonlítást nem végezhettem. Dr. Anderkó Aurél, a m. k. orsz. met. és fmág. intézet adjunktusa. Évkönyv IX. 5